A kormányzat újabb gyűlöletkampánya a kormánykritikus civileket bűnbakként kezeli és ellenük hangolja a közvéleményt. A Majtényi László (a civilek államfőjelöltje) nevével fémjelzett Eötvös Károly Intézet szerint ezzel akarják elterelni a figyelmet a rossz kormányzásról, a korrupcióról, illetve szűkíteni az elfogadható politikai álláspontok körét.
Mivel az önmaga működését egyre titkosabbá tevő kormányzat legújabb ötletei nem a közélet tisztaságát szolgálják, ezek megvitatásra alkalmatlanok, céljuk a megfélemlítés. A közös ügyeinkben a részvétel, azaz a politizálás a civil szervezetek kifejezett küldetése.
A kormánynak kötelessége lenne, hogy az információszabadság érvényesítésével támogassa a civilek véleményalkotását, ehelyett az elmúlt hetekben szintet lépett a kormány intézkedéseit gyakran bíráló jogvédő szervezetek elleni támadás.
A kormányfő egyik év végi interjújában arról beszélt, 2017 a Soros György által szimbolizált erők „kiszorításának” éve lesz. Az állampártként viselkedő kormánypárt frakcióvezető-helyettese az idegen ügynökökként ábrázolt szervezetek „eltakarításáról” beszélt.
Az intézet szerint a jogvédő szervezetek gazdálkodásának átláthatóságáról konszolidált viszonyok között lehetne vitázni, de az biztos, hogy
a közhatalom képviselőinek átláthatóbbnak kell lenniük, mint a közügyeket tárgyaló civil szervezeteknek.
Az egyre titkosabban működő kormánynak nincs erkölcsi alapja számon kérni a transzparenciát, naivitás azt hinni, hogy a kormánypárti politikusok a közélet tisztaságát féltik. A kormánypárt a civilek ellen próbálja a közvéleményt hangolni, a közélet befolyásolásának szándékával „vádolja” őket, mintha bűn lenne, hogy magyar állampolgárok erkölcsi meggyőződésükről polgártársaikat meg akarják győzni.
Eközben Magyarországon a 21. században(!) a kormányzati kommunikációban a „külföldi” szót immár becsmérlő hangsúllyal használják. Szerintük a kormány népszavazáson elbukott menekültellenes politikájának bírálata magában is egyenértékű az idegen érdekek és hatalmak kiszolgálásával, mintha a megszólalók szóláshoz való joga attól függene, hogy véleményükkel támogatják-e a kormányt.
A valódi cél, a „legitim” politikai álláspontok körének korlátozása, a jogvédőkkel szembeni ellenséges társadalmi légkör kialakítása, potenciális támogatóik, együttműködő partnereik elriasztása, az anyagi és emberi utánpótlási lehetőségek elapasztása.
Az intézet szerint a civilek akkor járnak el helyesen, ha a kormányzatot szavai, tettei alapján ítélik meg, az erőfitogtatást támadásnak értékelik és ezekkel szembeszállnak.
Orbán csak az erőből ért
A kormányzat az eddigi tapasztalatok szerint az erőt és az eltökéltséget tiszteli, a megtámadott kompromisszumkészségét hajlamos behódolásként értelmezni. Ha a civilek a kormány terveire ésszerűen megvitatható javaslatként tekintenének, a kormány ezt vádjai igazolására használná, intézkedéseit társadalmilag megalapozott, az érdekeltekkel megvitatott szabályozásnak tüntetné fel. A civil jogvédő szervezeteknek nincs más út: csak a politizálás.
Egy politikai berendezkedést akkor minősíthetünk demokratikusnak, ha biztosított a társadalmi nyilvánosság, a polgárok tájékozódhatnak a közügyekről, és azok szabadon megvitathatóak. A közügyek megvitatásában az erre megválasztott kormánypárti és ellenzéki politikusok, a kifejezetten erre vállalkozó pártok mellett nélkülözhetetlen szerepe van a sajtónak, és részt vehet benne valamennyi polgár egyénileg és szabadon létrehozott szerveződéseik útján egyaránt.
A civilek szabad véleménynyilvánítása, ha az a sajtón és a nyilvánosság más csatornáin másokhoz is eljut, az egyik alapja, hogy megfogalmazódjon a kormányzati álláspont alternatívája. A kormány hatalmát a választásokon kapott felhatalmazás alapján gyakorolja, a civil szervezetek működését viszont alapjogok alapozzák meg.
Minden polgárnak joga van ahhoz, hogy a közügyekben részt vegyen, a véleménye kialakításához szükséges információkhoz hozzá jusson és véleményének hangot is adjon. Mindenkinek alapvető alkotmányos joga van ahhoz is, hogy mindezekre a célokra, az egyesülési szabadság alapján, másokkal együtt szervezeteket hozzon létre. E jogok gyakorlása senkitől nem vitatható el, akire a közügyekben hozott döntések hatással vannak. A részvétel joga éppúgy gyakorolható egyénileg, mint másokkal közösen, például jogvédelemmel foglalkozó civil szerveződések keretei között.
Az elemzés nyilvánvaló ostobaságnak nevezi a civil szervezetekkel szemben a választások útján elnyerhető demokratikus legitimáció igényét támasztani. A jogvédő szervezetek működésének, nézeteik képviseletének nem feltétele, hogy a választók megválasszák őket erre a feladatra. A kormányzat, illetve a pártok és civil szervezetek által megfogalmazható politikai álláspontok határai is máshol húzódnak.
A kormánynak nincsenek alapvető jogai
A kormány tevékenységét alkotmányos feladat- és hatáskörei alapozzák meg, az alkotmányos előírásokból következnek politikai megnyilvánulásai korlátai is. Alkotmányos kötelezettsége az alkotmányos értékrend, a jogállamiság, a demokrácia és az emberi jogok tiszteletben tartása, védelme; ezekkel ellentétes politikai álláspontot alkotmányosan nem képviselhet.
A civil szerveződések – mivel az alapjogok alanyai – szabadsága nagyobb, véleménynyilvánításuk annak érték- és igazságtartalmára tekintet nélkül mindaddig védett, amíg azzal nem okozzák mások jogainak sérelmét.
A kormányzat nem várhatja el, hogy a civil szerveződések álláspontja ne sértse, sőt támogassa a kormányzati politikát. A közhatalom gyakorlóinak a polgároktól, szerveződéseiktől az általában elvárhatónál jobban kell tűrniük a kritikát, a társadalmi ellenőrzést, az ellenvéleményeket. Ez elvileg érvényes lehetne a politizáló civilekre is, akár igazolható cél is lehetne a szervezetek működésének transzparenciája, de az intézet szerint egy alkotmányos vizsgálaton elbukna egy olyan szabály, amely a cél érdekében a szükségesnél jobban korlátozza az alapjogokat. Az okozott sérelemnek arányban kell állnia a jogkorlátozással elért előnyökkel.
A külföldi támogatásban részesülő szervezetek nyilvántartása, listázása vagy más jellegű megkülönböztetése biztosan nem állja ki a szükségesség próbáját. A civil szervezetek vezetőinek – akik sem közhatalmat nem gyakorolnak, sem közpénzeket nem költenek – vagyonnyilatkozatra kötelezése pedig minden bizonnyal alkalmatlan a feltételezett célok elérésére.
A civil szervezetek és az ott dolgozók jogainak korlátozása nem érheti el azt a mértéket, amely mértékben a jog beavatkozhat a közhatalom-gyakorlók magánszférájába, és enyhébbnek kell lennie a pártokra vonatkozó szabályoknál is – írta az intézet.
