Miért lépett be a Hálózat a Tanszabadságért (HAT) nevű formációba?
Én támogatom a szakmát és a civileket képviselő barátaimnak azt a kezdeményezését, amellyel tiltakoznak a köznevelési törvény ilyen formában történő bevezetése ellen. Egyébként, mint az Országos Köznevelési Tanács tagja, úgy gondolom, hogy ez a törvény egy hihetetlen visszalépés a Kádár-korszak vagy általában a létező szocializmus iskolafelfogásába. Méghozzá abba a felfogásba, ami a 70-es évek végéig volt uralkodó.
Fotó: MTI / Beliczay László
A hetvenes években született gyerekek alkotják ma az aktív népesség jelentős részét. Élnek, dolgoznak, én is akkor születtem!
Az akkori iskola szenvedéssel teli volt. Nem arról volt szó, hogy a világot és az ember titkait ismerd meg, hanem arról volt szó, hogy én megmondom, hogy milyen a világ és abban neked milyennek kell lenned. Ennek az elvnek pedig a mai napig érezzük a lenyomatait az emberekben és az emberek tájékozódásában.
Ez a törvény még nincs elfogadva. Ráadásul számos rendelet tartozik majd hozzá.
Igen. És abban lesznek azok a lényeges megszorítások, amelyekre a törvény lehetőséget ad. Szerintem emberi jogi alapelv, hogy egyedül a szülő joga megszabni, milyen nevelést óhajt adni és adatni a gyermekének. Ez ellen a közösség csak akkor léphet fel, ha a szülő a gyermek jogai ellen vét. De mondok még egyet. A tanulás és a tanítás szabadsága szintén emberi alapjog. Ezt is kétségessé teszi jelen formájában a törvény szövege azzal, hogy nagyon szűkre szabja a tanulás és a továbbtanulás lehetőségét. Sőt, ez a törvény nem kezeli a szegregáció súlyos problémáját sem. Nálunk boldogabb országokban minden iskolában töltött évvel csökken a gyerekek magukkal hozott társadalmi különbsége. Magyarországon ez minden évvel növekszik. Ez az úgynevezett poroszos iskolarendszer hagyatéka. Ezek mellett csökkenteni a tankötelezettség felső korhatárát ugyancsak rendkívül veszélyes.
Jó, de majd a nemzeti alaptanterv addig megtanítja a gyerekeket minden jóra.
Azt már most is tudjuk, hogy 5 dologra van szükségük készségszinten a diákoknak. Írni, olvasni anyanyelvén, de értő olvasásban, elemi módon számolni, angolul beszélni és a számítógépet kezelni. Ezek mondhatni kulturális alapkészségek a mai világban. Ezt nem helyettesítheti egy „valamilyen” központi tananyag. A természettudományok oktatása, úgy ahogyan folyt és most folyik majd, eredménytelen. Régóta tudjuk, hogy összevontan kellene természettudományt oktatni a gyerekeknek, mert az valóban rámutat a világ érdekességére. Nem hihetetlenül elvont atommodellek felől kéne közelíteni, hanem mondjuk onnan, hogy miért lesz a tea világosabb, ha citromot teszek bele. És ezt a végtelenségig sorolhatnám, amit ez a törvény nem kezel.
Ott fognak tiltakozni ma a Parlament előtt néhány százan, esetleg néhány ezren, de Hoffman Rózsa lesz holnapután is az államtitkár.
Én akkor is azt gondolom, hogy most a civil tiltakozással hangot kell adni a nemtetszésünknek.
