Az elmúlt években nőtt azoknak a kelet-közép-európai cégeknek a száma, amelyek üzleti szempontból kockázatosabb besorolást kaptak a hitelbiztosítóktól – közölte Bagyura András, a Coface Hungary kereskedelmi igazgatója. 2011-ben a céges pénzügyi kockázati tényezők miatt a kelet-közép-európai cégek közel 54 százalékát közepesen kockázatosnak vagy kockázatosnak minősítette a Coface, ez az arány valamivel több mint 5 százalékponttal magasabb, mint a 2010-es volt (48,33 százalék).
Ellentmondások és kilátások
Romániában dinamikus növekedés segíti a cégek tevékenységét (a nagy visszaesés miatt persze alacsony a bázis), ám ennek ára a nagy politikai bizonytalanság, ami miatt bármelyik irányba kibillenhet a helyzet. Lengyelország jól teljesít, s a lengyel cégek kockázati helyzetében pozitív változások következtek be, de ennek vélhetően elsősorban egyfajta korrekció az oka, ugyanis a régión belül indokolatlanul jó volt eddig a megítélésük. Csehországban a helyzet egyértelműen a külső konjunktúra alakulásától függ, s ez mondható el Szlovákiáról is, ahol mindemellett még választások is lesznek az idén – árnyékolja a képet Bagyura.
Rámutat: nagy kérdés tehát az egész térségben – beleértve Magyarországot is –, hogyan alakul az európai helyzet. Sok a kérdőjel – mondja, s állítja, nem a cégek teljesítményétől, hanem elsősorban a politikai, gazdaságpolitikai döntésektől függ, hogy merre mozdul Európa az idén. Nagy a bizonytalanság, az év hozhat mind pozitív, mind negatív meglepetéseket. Ami azonban biztos: az idén el kell dőlnie annak, merre halad tovább Európa, sikerül-e megteremteni a növekedéshez való visszatérés feltételeit, illetve mindezt hogyan értékelik a befektetők és a minősítők. Mindenesetre, ha lesznek további leminősítések, annak az eddigieknél is súlyosabb hatásai lesznek a cégekre nézve – hangoztatja a kereskedelmi igazgató.
Nőhet a kockázatos cégek aránya
A Coface úgy látja, hogy ha nem lesz az idén érdemi javulás, akkor tovább szaporodnak a cégek nehézségei, s nő a kockázatosabb cégek aránya régiószerte. Sok cég fennmaradása – egész Európában egyébként – eleve a gazdasági növekedésétől függ; például egy eladósodott cég csak akkor tudja kitermelni a törlesztéseit, ha bővíteni képes termelését, ellenkező esetben nő finanszírozási kötelezettsége, ami kockázatosabbá teszi partnerei számára.
Tavaly ugyan – a már említett korrekció miatt – leginkább a lengyel cégek megítélése romlott, ám ezzel együtt is a régióban a szlovák és román cégek bizonyultak a leginkább kockázatosnak. A magyar cégeknél csekély javulás volt, de ezzel együtt is folyamatosan 50 százalék körül van a Coface által kockázatosnak minősítettek aránya. Ez egyébként nem éri el a régiós átlagot, s Kelet-Közép-Európán belül a magyar cégek kevésbé tűnnek kockázatosnak.
A tavalyi évhez képest 51,36 százalékról 49,84 százalékra csökkent a hazai kockázatos vállalatok aránya (a Coface egy 10-es skálán osztályozza a cégeket, ahol az 1-es a legrosszabb, a 10-es a legjobb besorolást jelenti). Ugyanakkor a kockázati szinteket is kibontva megerősítést nyer, hogy a leginkább kockázatosnak minősített (1 és 5 közé eső besorolásokban) csökkent a hazai cégek aránya. Ezen belül az 1 és 3 értékek közötti (tehát a legrosszabb kockázati kategórián belül) csökkent igazán a cégek aránya.
Hogyan értékeljük ezt?
Ahhoz, hogy ezt megfelelő kontextusba helyezzük, meg kell vizsgálni a mögöttes folyamatokat – mutat rá Bagyura András, felhívva a figyelmet arra, hogy az adatokban mindig egy éves csúszással jelennek meg ezek a folyamatok, a minősítéseket mindig az előző lezárt gazdasági év beszámolói alapján készíti el a Coface. Azaz, a 2011-es javulás tulajdonképpen a 2010-es év eredményeit mutatja. A 2010-es esztendő pedig sikeresnek volt mondható (azért is, mert az év végén erős volt a forint árfolyama, ami mind az importőr, mind a devizahitellel rendelkező cégeknek jót tett), ám nagy kérdés, hogy 2011-ben hogyan sikerült gazdálkodniuk.
A gazdasági folyamatok alapján valószínűsíthető, hogy romlott a helyzet az előző évhez képest, nem kis részben azért, mert egyrészt nem javult a gazdálkodási környezet, s a konjunktúra, másrészt pedig gyengült a forint árfolyama, ami részben az importőrök számára okozott veszteséget, de ennél is súlyosabb hatással volt azokra a cégekre, amelyek akár a bankok, akár a szállítóik felé devizahitellel rendelkeztek. A tavaly év végén tapasztalható folyamatok kísértetiesen hasonlítanak a 2008-as pénzügyi krízis (majd abból kinövő válság) folyamataira.
Ez persze azt is jelentheti, hogy az idén stabilizálódhat az árfolyam, ami majd jövőre a cégek kockázatosságának a javulásában csapódhat le. Ám ehhez első lépésben elengedhetetlen a gazdaságpolitika konszolidációja, ami nem kis mértékben politikai döntés/kérdés függvénye. Mindenesetre sem a makro-folyamatok nem bíztatnak egyelőre túl sok jóval (nincs növekedés), s a helyzetet súlyosbítja, hogy a cégekre mind nagyobb teher rakódik, akár az adó- és járulék-kötelezettségeket, akár például az inflációt nézzük.
A bizonytalanságokról
A fókusz a középmezőnyön van, azaz a vízválasztó 4-es és 5-ös besorolásban lévőkön. Az elmúlt négy év adatait vizsgálva az látszik, hogy ezekben a kategóriákban koncentrálódtak leginkább az arányeltolódások. Nagy és fontos kérdés, hogyan alakul az idén ezeknek a cégeknek a megítélése.
Nagy kockázatot jelent, hogy a cégeknek közel a negyede a kockázatos és nem kockázatos besorolás határán, az ötös kategóriában van – ezek bármilyen irányba történő elmozdulása jelentősen befolyásolhatja a cégek minősítését (akár banki vonalon is) – hívja fel a figyelmet a kereskedelmi igazgató. Ez is növeli az idei évre vonatkozó várakozásokat övező bizonytalanságokat Bagyura azonban – a 2011-es javulás után – az idén inkább romlást vár ezen a téren, azt, hogy sok cég kerül át gyengébb kategóriába.
Ahhoz ugyanis, hogy a cégek minősítése inkább javuljon, teljesítményüknek is javulnia kell, amihez a többi között gazdasági növekedés, belső és külső konjunktúra-élénkülés is kellene. Ennek nem látszanak nyomai. Sőt, mert bár tavasszal beindul a Mercedes kecskeméti gyárában a termelés (ami segíti az export növekedését), ez várhatóan csak arra lesz elegendő, hogy kiegyenlítse a Nokia és az ahhoz hasonló gyárbezárások, vagy éppen a MALÉV csődjének tovagyűrűző hatását.
Nem lehet nem figyelni rá
Mindenképpen tágra nyílt szemekkel kell figyelni a partnercégek tevékenységét – tanácsolja Bagyura. Mindent el kell követni ugyanis, hogy ne érjen minket váratlanul és felkészületlenül, ha a partnercégnél likviditási problémák adódnak. Ennek érdekében korai információgyűjtéssel, cégminősítéssel, monitoring szolgáltatások igénybe vételével kell operálni – ezeket a szolgáltatásokat ma már egyre szélesebb körben és mind mélyebb információtartalommal lehet elérni.
Amikor pedig bekövetkezik a partnernél a baj, akkor gyorsan és hatékonyan kell rá reagálni, ugyanis az így fellépő hitelezők jóval nagyobb arányban jutnak a pénzükhöz, mint azok, akik kivárnak.
