Az Európai Bizottság 675 millió eurós bírsága csak csepp a tengerben ahhoz a kártérítésdömpinghez képest, amely a kartellben részt vevő cégeket érheti, ugyanis a határozat szerint ”… a versenyellenes magatartás által érintett összes személy vagy vállalkozás a tagállami bíróságokhoz fordulhat kártérítés iránti igényével…”. Nehéz megbecsülni, hogy mekkora összeget jelenthet ez.
A paraffinos találkozókon a következő európai cégek vettek részt: Sasol, Repsol, Tudapetrol, Hanson&Rosenthal, ENI, RWE, Mol, Total, az amerikai ExxonMobile, valamint az angol-holland Shell, amely végül feljelentette a többieket és így mentesült a büntetés alól (egyébként a harmadik legnagyobb összeget, 96 millió eurót kellett volna fizetnie).
A 675 millió eurónak a sokszorosa lehet az az összeg, amelyet az energiamultik megspóroltak az árak rögzítésével, ugyanis cégek ezreinek szállítottak a kérdéses időszakban Európa-szerte, vagyis 1992 és 2005 között. A bírságok nagyságáról és hátteréről a bizottság honlapján olvashatóak a részletek.
Jó néhány iparágat érint
A kérdéses alapanyagot számtalan iparág használja olyan termékek előállítására, mint a gyertyák, zsírpapírok, papírpoharak és -tányérok, sajtok viaszbevonata, vegyszerek, gumiabroncsok és autóalkatrészek. „Lassan, de folyamatosan növelték az árakat, néhány év alatt a két- és félszeresére nőtt a táblás parafiné, és akkor még nem nagyon volt importforrás” – tudta meg az FN a csomagolóipari anyagok kereskedelmével foglalkozó Kovács és Társa Kft. egyik alkalmazottjától.
„Magyarországon egyedül a Novochem forgalmaz ilyen anyagokat, amely a Mol kereskedelmi cége, de az utóbbi időben már megjelentek holland és kínai gyártók lerakatai is” – pontosította a piaci helyzetet Király Gabriella, a Pilis Pack Csomagolástechnikai Zrt. vezérigazgatója. Az FN által megkérdezett 10 cég közül (a csomagolóanyag-gyártás mellett a gyertyaiparból és az egyik nagy abroncsgyártól) egyik cég sem tervezi egyelőre a fellépést az energiaóriással szemben.
Lecsaphatnak a nemzetközi ügyvédek
„Nemzetközi ügyvédi irodák garmadája lesi a hasonló eseteket, a legnagyobb jogászcsoportok általában megveszik a követeléseket a kisebb károsult cégektől, és egyszerre támadják az összes érintett kartelltagot, mert így nagyobb az esély a peren kívüli egyezségre” – mutatta be a helyzet veszélyét az FN-nek Fejes Gábor, kartellügyekkel foglalkozó jogász. Brüsszelben egy CDC nevű szervezet szokta „felkarolni” a legtöbb kartellügyet, de úgy tűnik, hogy Budapesten is megéri majd pereskedni, mert a bírósági illeték felső határa mindössze 900 ezer forint.
A Mol a hivatalos kommunikáció szerint már elkezdte vizsgálni a helyzetet. Nyilatkozatukban felhívják a figyelmet, hogy a kilencvenes években még nem működtettek olyan belső kontroll- és auditrendszert, amely az ilyen jellegű esetet kiszűrhette volna, és kijelentették hogy „nem született kartelljellegű magatartásra vonatkozó vállalati szintű döntés az érintett termék esetében…”.
A jelenleg működő, egyébként a beszerzéseknél rendkívül alapos rendszer (például öt évre visszamenőleg is ellenőriznek szerződéseket és számlákat) nem képes követni a menedzserek mindennapos munkáját, de aligha lehet elképzelni, hogy egy ilyen jellegű megállapodás, – amennyiben volt ilyen – ne legalább üzletág-vezetői szinten köttetett volna, derítette ki az FN a Mol egyik munkatársától.
Egymás ellen kémkednek az energiacégek
„Sokszor vannak megbeszélések és barátságos találkozók az iparágban a szereplők között, ez nem jelentik azt, hogy kartelleznének a versenytársak” – vélekedett a Mol-hoz közel álló forrásunk. Mindenesetre érdekes szál, hogy egy ilyen feljelentésnél a bizottsághoz több ezer oldalas jelentést kell beadni Fejes szerint, amelyben percről perce vezetik az érintett vezetők cselekedeteit, mozgását és az elhangzott beszélgetéseket is.
Mosonyi György a Mol vezérigazgatója Forrás: MTI
Valószínűleg több fél is készülhetett az árulásra. Azt az olvasó fantáziájára bízzák a szakértők, hogy milyen módszerekkel lehet hozzájutni ilyen információkhoz, de az biztos, hogy ezek a találkozók – a részt vevő cégek egy részéről egészen bizonyosan – nem barátiak.
Az Európai Bizottság egyébként az utóbbi időben egyre aktívabb kartellügyekben, bizonyos cégcsoportokat és iparágakat előszeretettel vesznek célba, valószínűleg az energetikai vállalatok mostani botránya sem véletlen az egyre hevesebb energiaháborúban, amely sok szinten folyik Washington, Moszkva és Brüsszel között.
Néhány éve például a liftgyártókat bűntette a bizottság kartellügyben. A Thyssennek, a Kohne-nak és a Schneidernek euró százmilliókat kellett fizetniük, igaz, akkor maga a feljelentő is a brüsszeli testület volt, mert gyanúsnak tartották, hogy központjukban drágán vették a lifteket, és nagyjából hasonló árat kaptak mindegyik gyártótól.
