Legalább 100 millió forint, de bizonyos szolgáltatások eléréséhez inkább 250 millió. Ennyi az a vagyon, amellyel magánügyfélként csatlakozni lehet a privátbanki szolgáltatást nyújtó intézmények valamelyikéhez itthon. E banki „elitklub”, amely mostanáig a BNP Paribast, az MKB Bankot és a hazai irodájával három éve jelen lévő Bank Gutmannt jelentette, májustól kiegészült az Európában egyik legpatinásabbnak számító, 220 éves múlttal dicsekvő Sal. Oppenheim bankházzal. A valamivel kisebb vagyonú, úgynevezett prémiumbanki ügyfeleknek pedig új szereplőként a Commerzbank is nyújt szolgáltatást.
Egyedi vagyonkezelés
Itthon a rendszerváltás után nem voltak nagy magánvagyonok. Azóta viszont kialakult egy mindössze néhány ezer családra tehető kör, amelynek feje akár a közelmúltban értékesíthette időközben milliárdos nagyságúvá fejlődött cégét, vagy tehetett szert más módon kezelhető vagyonra. Az ügyfélkör megnőtt, így akár további privátbankok is megjelenhetnek Magyarországon – vélekedik Pál Árpád, a Sal. Oppenheim hazai fióktelepének vezetője.
Úgy látszik, van is még tér a versenyre. A privátbankok egy része ugyanis egyáltalán nem akar nagy ügyfélkört magának (például a Gutmann a világon összesen kétezer ügyfél együttesen 10 milliárd eurós vagyonát kezeli). A pénzüket generációk óta náluk fialtató családok vagyonának megbízható gyarapítása mellett új kuncsaftokat csak a komoly vagyonnal rendelkező, elismert famíliák köréből verbuválnak.
„Ügyfeleinkkel mindig azt tisztázzuk először, milyen hozamot szeretnének, ehhez milyen szintig vállalnak kockázatot, s csak azután keresünk megoldásokat hozzá. Nálunk tehát nem klasszikus kereskedelmi bankok termékkampányaihoz igazodva alakul az ügyfelek befektetése, hanem kizárólag az ő igényeik alapján” – világította meg az egyedi (diszkrecionális) vagyonkezelés filozófiáját Nagy Boldizsár, a BNP Paribas munkatársa.
Ez azt jelenti, hogy egyetlen ügyfél „kosarában” legalább 15–20-fajta befektetési alap, közte a hazai piacon másoknak nem elérhető saját alapok, kötvények, ETF-ek (azaz a hagyományos részvényalapoktól eltérő, tőzsdén kereskedő alapok), de akár alternatív termékek (például certifikátok) is helyet kaphatnak. „Mi egyedi részvényeket sohasem veszünk, az elmúlt öt évben viszont hedge fundokba, azaz spekulatív, rugalmas stratégiájú befektetési alapokba fektető, diverzifikált alapok révén évi 7–9 százalékos euróhozamot lehetett elérni – az állampapírokhoz képest fele kockázattal” – említ néhány példát befektetési stratégiájukra Varga Szabolcs, a Gutmann Magyarország Zrt. vezérigazgatója.
Bizalmi szolgáltatás
A privátbankok mindenesetre azt tapasztalják, az ő, jellemzően idősebb menedzserekből álló ügyfélkörük nem a rizikót kedveli – azt már számtalanszor megtapasztalta saját cége felfuttatása során –, hanem a tisztes hozamot nyújtó, konzervatív vagyonkezelést. Az ő házuk táján ritka az olyan ügyfél, aki egzotikus befektetési formákat, például bort vagy műkincset keresne. Ha mégis akad ilyen, egyedi befektetési tanácsadás (azaz nem a vagyonkezelés) keretében természetesen az ő igényeit is kielégítik.
Sőt, ha lehet, ennél még többet tesznek. A privátbankok igény esetén – sokszor külső partnereik segítségével – segítenek az ügyfeleknek az adóoptimalizálásban, a cégstruktúra átalakításában, a vállalateladásban vagy éppen örökösödési, ajándékozási ügyek előkészítésében. Sokszor ezek a szolgáltatások alapozzák meg a bank és az ügyfél közti bizalmi kapcsolatot. A Bank Gutmann esetében volt példa olyan tehetős magánszemélyre, aki három évvel az után bízta privát vagyonát az intézményre, miután segítettek rendezni cégügyeit.
Bizalom és diszkréció – ezek a kulcsszavak a „felső tízezer” pénzügyi kiszolgálásánál. A BNP Paribasnál például általános elv, hogy az egyes területek munkatársainak még a bankon belül is csak a saját tevékenységi körükhöz tartozó ügyfelek adataihoz van hozzáférésük. A Bank Gutmann sok esetben kifejezetten azért kér fel kicsiny, ám neves cégeket külső szakértőnek egy-egy ügylet kapcsán, mert a nagyobb méretű tanácsadó vállalatoknál több munkatárshoz is eljuthatna a bizalmas információ. Az ügyvédi titoktartásra kötelezett ügyvédeken, adójogászokon túl bármely ügylet kapcsán titoktartási nyilatkozat aláírására kötelezik az ügyfelek tranzakcióit egyengető partnereket.
Személyi bankár
Ezen a szinten természetesen mindenkinek bármikor elérhető személyi bankár is dukál. „Egy nagyon fontos üzleti döntést készítettünk elő telefonon, amikor a Sal. Oppenheim ausztriai vezérigazgatója váratlanul letette a kagylót: egy ügyfél ugyanis azonnal beszélni akart vele a másik vonalon” – illusztrálja ennek komolyságát Pál Árpád.
A privátbankárok legalább negyedévente amúgy is mindenképp személyesen találkoznak az ügyfelekkel, de például jelentős értékpapír-piaci mozgások esetén (mint idén év elején) jóval sűrűbb lehet az érintkezések száma. Ilyenkor természetesen általában a hitelintézeti munkatárs keresi fel az ügyfelet, szükség esetén vidéken vagy külföldön is. Persze lehetőség van arra is, hogy például a Sal. Oppenheim fényűző, Lánchíd Palotában lévő központjában, a Gutmann rózsadombi villairodájában vagy a BNP Paribas négy belvárosi privátbanki luxus ügyféltárgyalójának egyikében jöjjön létre a találkozó.
A szolgáltatások fejében a hitelintézetek a kezelt vagyon nagysága és a kockázat (például az alternatív befektetési eszközök aránya) alapján számítják fel díjaikat. A BNP Paribasnál ez ma a kezelt vagyon 0,3–0,8 százaléka, a Gutmann esetében 0,75–1,5 százalék, csakhogy például utóbbinál egyedül a vagyonkezelésért kell fizetni. A cégeladási, adótervezési ügyleteken állítása szerint a bank semmit sem keres, a külső szakértőkkel való kapcsolat biztosítása a jó viszony és bizalmi légkör fenntartását szolgálja.
