Ön szerint közszolgálati adó a Petőfi Rádió?
Erről most folyik a jogvita az ORTT és az MR között, ami az én belépésem előtt keletkezett. A közszolgálatiságnak van törvényi fogalma, ezt kell értelmezni. Az ORTT szerintem tartalmilag megfelelő döntést hozott. Az nem vitás, hogy a sport közszolgálati műsorszám, de mégsem jut eszébe senkinek, hogy egy tematikus sportcsatorna közszolgálati lenne. Nem vitás, hogy a kultúra, a zene közszolgálat, az sem, hogy a könnyűzene bizonyos előadói kulturális értéket képviselnek. Ugyanakkor definíciós probléma, hogy mit nevezünk kultúrának. De például a Bartók adó közszolgálatiságához nem fér kétség, korábban rengeteg szépirodalom volt rajta, és Beethoven elég stabil érték. Én a Kaukázust vagy a Belgát is színvonalasnak tartom, de nincs az a fedezet mögöttük, mint Haydn mögött.
De ez a megközelítés a multiplexek világában nagyon megváltozik majd. Ott a csatornabőség miatt a közszolgálati rádió nem egy-két csatornával, hanem a csatornák bőségével biztosítja a sokszínűséget. Szerintem a most hatályos törvény és az ORTT joggyakorlata alapján jó döntést hozott az ORTT.
De az ORTT döntéseit rendszeresen megtámadják bíróságon az érintettek.
Ez nagyon jó dolog, mert az ORTT döntése nem vitathatatlan, a vitáknak pedig valahol véget kell érniük.
Egy bíróság szakmailag megalapozottabb döntést hozhat, mint a médiahatóság?
Az ORTT nem lehet cenzúrahivatal. Aki ezt kifogásolja a pártállamot vagy valami hasonlót hiányol. De jogos azt is mondani, hogy a testület nem tud kellő eréllyel fellépni a gyerekek jogaiért. Mindkét megjegyzés logikus, csak egy mondatban nem fér meg a kettő. Az ORTT nem diktálhat, véglegesen, megfellebbezhetetlenül nem dönthet. Van olyan ország, ahol a cenzor ott ül a stúdióban, és ha valami nem tetszik, akkor kikapcsolja az adást, de mi nem ilyen világban akarunk élni.
Hogyan tud az ORTT érvényt szerezni a döntéseinek?
Nagyon korlátozottan, és ez nagyon jó. Churchill örökbecsű mondása volt, hogy a liberális demokrácia a legrosszabb rendszer, leszámítva az összes többit. Jó az, ha van független döntnök, aki igazságot tesz a vitatkozó felek között, és megmondja, hogy kinek fütyül a rigó, esetleg a zsebére csap, és azt mondja, hogy nekem fütyül. A vitáknak valahogy véget kell vetni, és az jó, ha a vitatkozó felek közül nem a szabályozó hatóság az, amelyik az akaratát egyoldalúan rákényszerítheti a szolgáltatóra. Lehet, hogy hármuk közül a bíró ért a legkevésbé a dologhoz, de kell egy végső döntés.
Tehát hogy tud az ORTT érvényt szerezni a döntéseinek?
Van olyan európai ország, ahol ilyen testület nincs is. Teljesen értelmes felvetés, hogy ne is legyen, ne pazarolunk a rengeteg pénzt az ORTT-re. Csak a legtöbb vitás esetben teljesen eltérő a sérelmet elszenvedő és a műsorszolgáltató kommunikációs és jogi ereje, ilyen helyzetekre pedig nagyon jó ha van hatóság. A média pedig olyan világ, ahol gyakran a sérelem nem individuális, hanem közösségi. A közösség meg rendszerint nem tud fellépni. A médiahatóság létét sokáig a frekvencia szűkössége indokolta, de ez nagyjából megszűnik. Azonban a közvéleményre olyan nagy befolyást gyakorol az elektronikus média, ami az Alkotmánybíróság szerint önmagában elegendő indok egy ilyen hatóság fenntartására. De ezek nem kőbevésett igazságok, el tudok képzelni olyan világot, ahol a mai jelentőségüket a tévék és rádiók teljesen elveszítik, akkor hatóság se kell.
A külföldről és az interneten sugárzó adók máris kikerültek az ORTT joghatósága alól.
Ez csak azt jelenti, hogy a televíziózás átlépte a határokat, és az Európai Unióban ez törvényes. Az internet új helyzetet hoz, mert ezen a platformon egyre több és nem feltétlenül lineáris csatornája lehet a rádióknak és televízióknak, ott ma is bármikor megnézhetem a kedvenc műsoraimat.
Ilyen helyzetben fel lehet lépni az egyéni és közösségi érdekek védelmében?
Az Interneten nem. A külföldről sugárzott adás jogsértése miatt léptünk fel eredményesen. Általában viszont nagyon fontosnak tartom az ORTT érvelésének jogi színvonalát, az érvelésben csak a jog szempontjainak van helye.
Pedig a testület tagjait politikai pártok delegálják.
Ahogy az Alkotmánybíróságét is. A parlamenti pártok delegálnak, de mi esküt teszünk a független működésre.
Az Alkotmánybíróság esetében úgy tűnik, ezt valahogy jobban sikerült megőrizni.
Különösen az első testület esetében. Legyen az a példa mindenkinek.
Az ORTT tagjai sokszor nagy összhangban támogattak pártosnak mondott tévéadókat.
Ide egyet, oda egyet. Remélem, nem lesz így.
Mi kell ehhez?
Ezt képviselem az ORTT ülésein, és nem mindig eredménytelenül.
Mit tudna példaként felhozni?
Szerintem elég komoly alapjogi értelmezés jelenik meg az újabb döntésekben. A TV2 egyik műsorával kapcsolatos döntésünkben, majd az EchoTv gyűlöletbeszéddel kapcsolatos kihágását illetően jelentik meg alapjogi indoklás. Ezek politikamentes megnyilvánulások, és mióta itt vagyok, nem emlékszem olyan szponzorációs döntésre, ahol pártszempontok felismerhetőek lennének.
Pedig ugyanazzal a testülettel dolgozik, mint amelyik többször egyedi támogatásban részesítette az ATV-t és a HírTV-t.
Velem együtt három új tag van, és a régi tagok között is vannak, akik támogatják ezt a törekvést. Én a felkérésre azért is mondtam igent, mert az ORTT-ben és a médiatörvényben ki nem használt alkotmányjogi potenciált látok. A független működés biztosítéka benne van a törvényben, csak rá kell venni magunkat, hogy a törvény szellemében működjünk.
Ez felér egy elnöki intővel a tagok felé.
Nem, szó sincs róla. Kölcsönös tisztelet alapján kell dolgoznunk. Az kifejezetten tetszik, ha egy testületben különböző világnézetű emberek dolgoznak együtt.
A közmédiumoknál is rengeteg aggály van, hogy nem teljesítik közszolgálati feladataikat, pedig ott is különböző civilek ülnek a kuratóriumokban.
A civil kurátorok elvben a kormány és a pártok politikai befolyásának az ellensúlya. Ennek pont az ellenkezője valósul meg. Mondjuk megjelenik egy úr, és 60 szervezetet képvisel. Ezeknek az embereknek nagyon nagy súlyuk van, például a médiaelnökök megválasztásakor, és ez teljességgel elfogadhatatlan. Annak viszont örülök, hogy két évtizeddel a kommunizmus bukása után vannak igazi civil szervezetek.
Tudna mondani egy párat?
Ilyen a TASZ, a Védegylet, egy sor helyi környezetvédő szervezet.
A médiaszakmában is vannak ilyenek?
A médiában nem is ilyenek kellenek, hanem szakmai szervezetek. Svédországban például a médiumok felügyeletében nagyon nagy szava van az újságombudsmannak, akit a szakma (Sajtótanács) és a kormány együtt jelöl. Amiről beszélek, az nagyrészt önszabályozás lenne, amelyben az egymással egyébként versengő médiumok valami kamaraszerűt hoznak létre, amely önszabályoz, fölötte meg van a hatóság, amelyik ellenőrzi, hogy az önszabályozás jól működik-e.
Van ilyen szervezet Magyarországon?
Nekem rokonszenves a Független Médiaközpont, bár a média környékén működő szervezetek munkáját nem ismerem olyan jól, mint mondjuk a jogvédőkét. Vannak független újságok, amelyek ellátják ezt a watchdog szerepet, mint például az önök újságja, a Marketing&Média is részben betölti ezt a funkciót. De ma még mindig a médiaháború kihűlt csataterén járunk. Nem is az kell, hogy egyetlen újságíró-szervezet legyen, hanem olyan civilizált társaság, amelyik nem a lövészárokban otthonos. Az ilyen szervezetnek az újságírók védelmét is el kellene látnia, mondjuk a tulajdonosokkal szemben. És azt sem tudom megérteni, hogy a MÚOSZ és a MÚK miért nem tud ilyen ügyekben rendszeresebben együttműködni, és hogy az újságírók morális kérdésekben miért ne tudnának a média érdekében együtt dolgozni. Az ORTT jogsértések esetén léphet fel, például a kisebbségek, gyerekek és nők esetében. De a színvonalas tájékoztatási munka, a legjobb gyakorlat terén az újságíróknak maguknak kéne szabályozni. Egyes médiamunkások viselkedése és munkája ugyan nem jogsértő, de elég elkeserítő. A magyar médiában elterjedt az a fajta ámokfutás, amire a médiahatóságnak semmiféle hatásköre nincsen. Azt látom, hogy van, aki tíz perc leforgása alatt – már bocsánat – talpat nyal majd ádáz, attól függ, hogy ki kerül a mikrofon elé.
Ezeknek a szakmai szervezeteknek kellene ezeket a normasértéseket szabályozni, neadjisten a közmédiumok felügyeletében részt vállalni?
Abszolút. De egy normális világban vannak tekintélyes, idős médiaszemélyiségek, akiknek már nincsenek érdekeltségei, de vannak tapasztalataik. A fiatalok között vannak egészen nagy tehetségek, például a Gőbölyös Soma díj átadásán nagyszerű arcokat látok.
A közmédiumok finanszírozásán változtatna?
Szerintem hiba volt a készülékhasználati díj állami átvállalása. A független médiának az alapja a pénzügyi függetlenség, hogy egy hivatalban lévő elnököt a források megvonásával ne lehessen fojtogatni. Egyrészt költségvetési függőséget látok, másrészt rettenetes pazarlást.
Magyarországon nagyon kevesen hajlandóak adót fizetni, így volt ez a készülékhasználati díjjal is, amit adó módjára szedtek be.
Ez akkor is züllésre, befolyásolásra ad lehetőséget.
Nem volna egyszerűbb felszámolni ezeket az intézményeket, és a helyükön újakat, új struktúrában alapítani?
Jó, de az talán woodoo-varázslat volna, mert azokban is ugyanazok az emberek dolgoznának.
Mi lehet a helyzet megfejtése?
A szívós aprómunka, amivel meg lehet változtatni az embereket. Az elfogadhatatlan, hogy ilyen kirívóan alacsony a magyar közmédiumok iránti érdeklődés, Európában az egyik legalacsonyabb a magyar. Amennyire tudom néhány balti államot leszámítva sehol nem ilyen alacsony a köztelevízió nézettsége. Létezik olyan elképzelés, hogy nem intézményeket kellene finanszírozni, hanem feladatokat. Ugyanis sok milliárd forint megy el a közmédia olyan intézményeinek a fenntartására, melyek nem elég hatékonyak. A közszolgálati feladatokat pedig bárki bevállalhatná, akár kereskedelmi médiumok is. Ez elvben jól hangzik, de mondják, hogy Új-Zélandon kipróbálták, és nem működött.
Milyen lehetőségek vannak ezen kívül?
Nemrég az ORTT vendége volt a közrádió elnöke, és elnöksége, a közszolgálatiság meghatározásáról beszélgettünk. Ez ugyanis olyan dolog, amit nehéz precízen, törvényben definiálni. Vannak országok, ahol egyáltalán nincs meghatározva, aztán mégis működik a rendszer, mert van önszabályozó szervezet, amelyik folyton újraértelmezi a közszolgálatiság fogalmát. Magyarországon azért sem lehet ilyen helyzetet elképzelni, mert a jogtisztelet nálunk rendkívül alacsony és mások a jogi hagyományaink is. De azt el tudom képzelni, hogy erről a közmédiumok, a szakma és a hatóság folyamatosan egyeztetnek. Erről mindegyik közmédiummal folyamatosan szeretnénk társalogni.
