Üzleti tippek

Üzlet és kommunikáció 2.

admin

2008. 02. 15. 17:34

Ajándékot kapunk – díszdobozban vagy újságpapírba bugyolálva… Vagy még abba se. Micsoda különbség! Nincs ez másképp a kommunikációban sem.

Találkozunk valakivel, akivel személyesen akarunk megbeszélni valamit. Esetleg ő velünk. Általában a hívó fél tesz javaslatot a helyszínre és az időpontra, elméletileg mégis három lehetőség adódik:

– náluk („Kösz a meghívást! Benézek majd, ha arra bóklászom.”),
– nálunk („Tudnál esetleg mifelénk járni?”),
– semleges helyen („Várom önt ekkor és ekkor itt és itt!”).

A legnagyobb esélyünk persze, hogy elérjük, amit szeretnénk, akkor adódik, ha mi hívhatjuk magunkhoz üzletfelünket az irodába, a boltba. Ha pedig viszonyunk annyira személyes – és meg akarjuk tisztelni partnerünket –, akár a magánlakásunkra. (De ez már a protokoll területe.)

Véssük jól eszünkbe: minden külsőség, amely körülvesz bennünket, rólunk beszél! Kezdve a kapun, az ajtón, amelyre cégünk nevét, esetleg saját nevünket írtuk ki, folytatva a lépcsőház tisztaságán át egészen a szobánk világításáig. Partnerünk – akár tudatosan, akár nem – azonnal jeleket keres, amelyekből arra következtethet, milyen kilátásokkal indul a megbeszélés.

Bennünket jellemez a bútorzat, a berendezés. Vendégünk azonnal minősít minket (pontosabban az esélyt, hogy milyen árura számíthat), ha például világnézetünk jelképei között fogadjuk. Vagy szerencsénk van, és véleményünk egyezik, vagy nem. Akár el is riaszthatjuk…

Tárgyi környezetünkkel üzenhetjük magunkról azt is, hogy családszeretők vagyunk, hiszen íróasztalunkon ott ékeskedik házastársunk, gyerekeink képe! Esetleg megszállott sportrajongóval van dolga ügyfelünknek, hiszen dolgozószobánk faláról kedvenc focicsapatunk képe néz vele szembe… Könyv, növény, akvárium: mind-mind üzenet.

Mert a kommunikációhoz elengedhetetlen néhány kellék.

– Két fél (többnyire két ember),
– helyszín, ahol beszélni tudnak,
– időpont, amikor találkoznak,
– csatorna, amelyen keresztül kommunikálnak.

Üzen minden: például a névjegykártyánk, amelyet előbb-utóbb átnyújtunk, hiszen azzal segítjük hozzá leendő vevőnket azokhoz a csatornákhoz, amelyeken kommunikálhat velünk. Érdemes egyébként két névjegyet csináltatni: az egyiket hivatalos, a másikat magánhasználatra. Ez utóbbin magánlakásunk címe, lakástelefonunk száma is szerepelhet. Adott esetben bizalmat ébreszt, ha partnerünk azt látja, szűkebb körünkbe tartozónak tekintjük.

És az öltözködés… Más a ruha tárgyaláshoz, amikor vélhetően egy üzletet akarunk elnyerni, és más, ha dolgozunk. (Bár fontolja meg mindenki, betoppanhat-e akkor is váratlanul valaki, aki számít…) Ha tárgyalni megyünk, már előző este érdemes végiggondolni, mit veszünk föl másnap.

Vagy még bölcsebb jóval előbb gondolkozni. Ha például szemüveget viselünk, bizony már amikor keretet választunk, érdemes megnézni, nem takarja-e el túlságosan a szemünket… Nem csillan-e be… Nem kell-e túlságosan gyakran igazgatnunk, mert divatos ugyan, de éppen akkor fogjuk babrálni, amikor nem kellene…

Minden divatra érvényes: érdemes két lépéssel visszább vennünk, mint eggyel előbbre mennünk annál, amennyit tárgyalópartnerünk vélhetően elvisel!

Néhány pillantás felülről lefelé. Csak hogy legyen min tépelődni a tükör előtt.
– Ha túl magas a pulóverünk nyaka: fölnyomja a tokánkat. Ha túl kivágott: belátni a dekoltázsunkba…
– Ha túl szorosra húztuk az övünket: kidomborítja pocakunkat. Ha túl laza: leesik a nadrágunk…
– Ha bokazoknit viselünk: ülve kivillanhat szőrös vádlink. A harisnyanadrágunkon meg mindig a legrosszabbkor szalad a szem…

És hát az ékszer. Annak számít az óra is! Búváróra, amely arról árulkodik, hogy nekünk futja rá… Kissé viseltes zsebóra, de mégis dédnagyapánk öröksége… Esetleg rátartian nem is hordunk órát? Minden megoldás mást és mást közöl rólunk.
Tuti recept nincs. Illetve van: ha módunkban áll, semmit ne bízzunk a véletlenre!

Mert a fülbevalók, a nyakláncok, a gyűrűk… Belőlünk mit vált ki egy-egy szembetűnő darab látványa? Mindig magunkból induljunk ki: az esetek többségében hasonlóképp gondolkodik más is.

Általános szabály, hogy a kevesebb több.

És vannak továbbá azok a külsőségeink, amelyeket csak kitartó munkával változtathatunk meg. Amit viszont megtehetünk értük, azt ne mulasszuk el.

Ilyen például a testalkatunk. De ilyen a frizuránk is (hölgyeknek e téren változatosabbak a lehetőségei). Érdemes pénzt szánni a fodrászra: általában megtérülő beruházás. Bocs, ez nem önnek szól, Kedves Olvasó, de fontos megbeszélések előtt mossunk hajat! Számít. Ha bizalmat akarunk ébreszteni ügyfelünkben, tiszteljük meg.

És akkor itt van még a smink. Általában kisajátították maguknak a hölgyek, de azért egy megjegyzés engedtessék meg: a smink eltakar. Fénylő homlokot, apró sebet. A herpeszt ma már nem szégyelljük bekenni… Szóval, férfitársaim, ne tekintsék feminin vonásnak, ha szükség esetén bepúderezik csillogó orrukat.
A következő részben azzal foglalkozunk, miről „beszél” a testünk – szavak nélkül.

Önellenőrzés

Milyen gyakran locsolja a növényeket a dolgozószobájában?

A: Értük akár tárgyalás közben is fölpattanok, ha látom, hogy szomjasak!
B: Soha. Növényt ugyanis tudatosan nem tartok a munkahelyemen.
C: Ahogyan a szakirodalom javasolja.

Miben tartja a névjegykártyáit?

A: Hogy miben? Hát a táskámban!
B: Az íróasztalomon, dobozban.
C: A feleségemtől kaptam karácsonyra egy gravírozott névjegytartót.

Milyen alsóneműt visel ön most?

A: Tangát/boxeralsót. Az most a divat.
B: Bundabugyit/dupla gatyát. Hideg van.
C: Illetlen kérdés, ilyesmire nem válaszolok!

Mikor volt ön utoljára fodrásznál?

A: A párom szokott szólni, ha esedékes.
B: Mikor is? Ja, persze! A múltkor, mielőtt prezentációra mentem…
C: Minden páros kedden megyek, ha esik, ha fúj.

Hordja-e ön aranytokban, a nyakában hitvese arcképét?

A: Nem. Kizárólag órát és jegygyűrűt viselek.
B: Igen, de csupán a lánc villan ki, az is csak esetleg.
C: Gertrud, a nevelőnő a kommunikációs tanácsadóm; ahogyan ő javasolja.

Mire használatos a hintőpor?

A: Babapopsira.
B: A gombfocipályámra.
C: Emberi bőrre.

Megoldás:

Ha az A válaszból van több: adjon kicsit többet a külsőségekre. Meglátja, amit veszt a réven, megnyeri a vámon!
Ha a B válaszból van több: ön jó úton jár! Nézzen bátran körül, hátha lát még valami újdonságot!
Ha a C válaszból van több: ön lépést tart a korral. Azért esetleg olvasson kevesebb Leacockot!

Varga Sándor
független kommunikációs szakértő

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.