Mintha időutazásra indulna, aki időt és energiát nem sajnálva belehallgat a Nemzeti Audiovizuális Médiastratégia (NAMS) valamelyik szakmai vitájába, hiszen zömében éppen azokat az aggályokat fogalmazzák meg a résztvevők, amelyeket egy esztendeje.
Az új törvény késésével egyre értéktelenebb lesz a hazai földi digitális frekvenciakincs (DVB-T), ha ugyanis a kábeltársaságok ilyen ütemben terjeszkednek, ez akár életképtelenné is válhat Magyarországon. A különbség a korábbiakhoz képest annyi, hogy most nem az átállás technikai feltételeit regulázó, hanem a tartalmat szabályozó törvényt hiányolják a panaszkodók.
Kábelharc
Túl szoros lehet a határidő
Aggódnak az európai parlamenti képviselők, hogy a tagországok nem tudják betartani a digitális átállásra kitűzött 2012-es határidőt. Az Európai Parlament mindezek ellenére megerősítette saját kezdeményezésébe vetett hitét, és hangsúlyozta az analóg sugárzásról a digitálisra való átállás jelentőségét. Mint mondták: az interakciókban rejlő új lehetőségek a felhasználók hasznára kell váljanak, az új technológiáknak pedig lehetővé kell tenniük a többoldalú tájékoztatást és a minőségi programok sugárzását.
A digitális átállásban Nagy-Britannia messze maga mögé utasít mindenkit, itt 2005 végére az összes háztartás 66,6 százaléka digitális technológiára váltott. A 27 EU tagországban ez az arány csak 23,8 százalék.
Utóbbiak szerint, ha húsz százalék alá csökken a potenciális fogyasztók aránya, kérdésessé válhat a DVB-T modell életképessége. Márpedig erre minden esély megvan: Magyarországon ma a háztartásoknak csak alig negyede nincs bekábelezve, ráadásul egy átlagos évben a lakások öt százaléka csatlakozik a rendszerhez.
Nehezíti a helyzetet, hogy míg Nyugat-Európában 7-8 évnyi előkészület után kapcsolták le az analóg rendszert, Magyarországon fele ennyi idő alatt kell teljesíteni a feladatot.
Rádiós jelek
Tagadhatatlan előnye a KDNP-támogatás nélkül benyújtott, így négypártira sikeredett kezdeményezésnek, hogy több olyan kérdést is rendez, amit a digitális átállásról szóló törvény egy elegáns mozdulattal más jogszabály hatálya alá rendelt. Így végre a rádiós pályázat kiírására és az átállásra is szab végdátumot – az elsőre a jövő év utolsó napját, a másodikra 2014. december 31-ét.
A módosított törvény persze az utóbbi esetben rejt egy nem is annyira aprócska kiskaput, rögzítve, hogy „az átállás csak akkor lehetséges”, ha a „switchoff” idejére a közszolgálati adók a lakosság legalább 94 százalékát elérik és a lakosság háromnegyedének van digitális vevőkészüléke.
„Amennyiben az előzőekben meghatározott feltételek a megjelölt időpontig nem biztosíthatók, a rádióműsor-terjesztés digitális átállásának határnapja az előzőekben meghatározott feltételek teljesülésével esik egybe” – áll a Cser-Palkovics András (Fidesz), Herényi Károly (MDF), Jánosi György (MSZP) és Pető Iván (SZDSZ) által jegyzett anyagban.
Hangcsapda
Ez utóbbi gumiparagrafust valamelyest felértékeli, hogy a nagyobb műszaki áruházakban körülnézve ma a legélelmesebb vásárló sem talál digitális rádiókészüléket. Így viszont megspórol magának egy infarktust, hiszen nem tűnik szemébe az árcédulán a több tízezer forintos summa. Márpedig ha abból indulunk ki, hogy egy átlagos hazai háztartásban egy rádió van a konyhában vagy a nappaliban, egy pedig az autóban, könnyen kiszámítható, hogy tetemes anyagi áldozatot követel majd az átállás. Ehhez ráadásul – a dolgok jelenlegi állása szerint – nem is várhatnak állami támogatást honfitársaink.
Akiknek – ha a parlamenti pártok médiapolitikusai nem tudnak kiegyezni egymással – végső esetben akár azzal is számolniuk kell, hogy mind kevesebb rádióadó közül válogathatnak. A két országos kereskedelmi társaság koncessziója ugyanis 2009-ig lejár, az ORTT kezét pedig frekvenciaügyben igencsak megköti a módosítás egyik pontja.
Új rádiós vagy televíziós frekvenciára ugyanis egy fontos megkötéssel írhat ki pályázatot, újíthat meg jogosultságot a médiahatóság. Mégpedig azzal, hogy az „az audiovizuális médiaszabályozásra vonatkozó új alaptörvény hatálybalépését követő 120. napon, de legkésőbb 2008. december 31-én lejár”.
Az ORTT máris moratóriumot hirdetett a pályázatokra (egyelőre december 15-ig), függetlenül attól, hogy azok a kiírásnál vagy éppen a döntésnél tartanak. Ezzel egyelőre ugyanúgy lekerült a napirendről a Deejay egykori 92,9-ének a kérdése, mint azé a „talált” fővárosi frekvenciáé, amelynek kiírásáról mostanság tárgyalt volna a testület.
Csúnyácska
Médiahatósági forrásaink nem tudtak nyilatkozni arról, hogy az ORTT hajlana-e újabb önkorlátozásra a kérdésben, azt azonban megerősítették, csodálkoznának, ha a módosítás után tolonganának az érdeklődők valamelyik hullámsávért. Merthogy a kiírással együtt alig pár hónapja volna a nyertesnek hasznosítani a hullámsávot, ráadásul a vázlatosnak is csak nagy jóindulattal mondható tartalomszabályozási elképzelések miatt egy most induló, de hosszabb távra tervező adó pozicionálni sem igen tudná magát.
Azt azonban egyértelműen a tervezet előnyének mondják a Reviczky utcában, hogy a módosítás rendezi az ORTT nyáron, egy alkotmánybírósági határozat miatt kétségessé vált helyzetét – ráadásul szó szerint a médiahatóság javaslata alapján. Mert ugyan alaptörvény-ellenesnek találta, és december 31-i hatállyal megszüntette a taláros testület a médiahatóság szankcionálási eljáráshoz való jogát, de a törvény ezt egyetlen huszárvágással helyre teszi. Kimondja ugyanis, hogy „az ORTT kizárólag közigazgatási ügyben eljáró szervként járhat el, eljárására a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvényt kell alkalmazni”, a döntéseket pedig bíróságon lehet megtámadni.
Innentől szabad kezet (de legalábbis rengeteg időt) kap a politika a tartalomszabályozás újraírására, hiszen a „pofozógépként” is eljáró ORTT élettartamát elvben korlátlan időre meghosszabbították, mégpedig oly módon, hogy a műsorszolgáltatóknak a már ismert pályán kell lavírozniuk – szól a kritikusok kifogása.
Vissza a feladónak?
Hogy ebben mennyi az igazság, az ma még nem tudható, az viszont igen, hogy a szabályozás az országos kereskedelmi tévéknek is hozott valamit karácsonyra: nekik az eddig rögzítettnél egy évvel később – 2011. június elsején – kellene felhagyniuk az analóg sugárzással ahhoz, hogy automatikusan helyet kapjanak digitális multiplexen.
A kérdés már csak az, hogy erre törekszik-e az RTL Klub és a Tv 2. Merthogy a DVB-T-vel a lakosságnak éppen a legkevésbé fizetőképes – így reklámszempontból szinte érdektelen –csoportját érnék el. Ahogy az is kérdéses, mekkora üzlet volna számukra belépni az első multiplexbe. Az MTV két csatornája, a Duna Tv, az ATV és a Hír Tv csapata ugyanis könnyen afféle „közéleti szegényházat” alkothat, hiszen összesített nézettségüket egymagában hozzá a két „nagy” valamelyike.
Ha pedig ők nem mennek fel az első multiplexre, akkor – ahogy azt Róbert Ákos, az RTL Klub vezérigazgató-helyettese az Internet Hungaryn megjegyezte – elég nehéz megindokolni az embereknek, „miért engedjen be a lakásába egy olyan dobozt, amin pont azt nem láthatja, amit akar”. Mert noha az világos, hogy nyugati mintára a közszolgálati médiumoknak kellene vezető szerepet játszaniuk a digitális átállásban, az is egyértelmű, hogy erre a három hazai intézmény egyelőre nemigen készült fel.
A négy éve beígért tematikus csatornákkal mindmáig adós maradt a Magyar Televízió, amelyet most – legalább február végéig – az elnökválasztási procedúra és az ahhoz kapcsolódó óvatoskodás bénít. A Magyar Rádió előkészületeiről éppúgy keveset tudni, mint arról, hogy a Duna Televízió miként készül a digitális korra – alapvetően optimista hozzáállást tanúsítva, és feltételezve, hogy „a világmagyarság televízióját” nem darálják be hamarosan egy olyan közszolgálati konglomerátumba, amelyet az MTV ural majd.
