A helyzet nem reménytelen

A szakértők lázasan keresik azokat a megoldásokat, amelyek segítségével a nyomtatott média talpra állhat. Az Egyesült Államokban az ágazat szakmai szövetségének (NAA) adatai szerint 2005-ben tizennégy év óta a legnagyobb mértékben (2,6%) esett vissza az eladott példányszám, és az amerikai lappiachoz hasonló eredményekről számolhattak be az európai lappiac más szereplői is. Mindenekelőtt a politikai napilapok olvasótábora csökkent, ráadásul ez a tábor nemcsak fogyóban van, de öregedőben is. Egy amerikai felmérés szerint e lapok olvasóinak átlagéletkora napjainkban már 55 évre tehető, s aggasztóan hiányoznak azok a fiatalabb korosztályok az olvasói körből, amelyek már eleve az internetre szocializálódtak.

Egyes szakértők – elismerve a tényeket – mégsem tartják ennyire vészesnek a helyzetet. Szerintük a „betű fogyasztói” megvannak, csupán máshol – a világhálón – kell keresni őket, s ennek megfelelően a sajtópiacnak is követnie kell a fogyasztói (olvasói) igények nagyfokú s immár visszafordíthatatlannak mondható átalakulását.

A kezdeti pánik után tavaly a lapkiadók megszívlelték a tanácsot, és sorra váltottak, aminek eredményeként egyesek máris konszolidálták korábbi veszteségeiket az internetes jelenlétnek, az ingyenes kiadványoknak és reklámhordozóknak, a piacbarát tartalmi, formai változtatásoknak és az új „melléküzemágaknak” köszönhetően.

Átméretezés

A tapasztalatok szerint a lapméret „zsugorítása” járható útnak bizonyul, mert a tabloid formátumot minden országban kedvezően fogadta a közönség. Az elmúlt két évben csaknem hatvan lapot szabtak át világszerte, s Nagy-Britannia után Németországban, Franciaországban, Olaszországban, Spanyolországban is mind több vezető lapkiadó próbálja új, kisebb formátumú, ún. kompakt lapokkal növelni olvasótáborát. Az új formátumokkal a kiadók mindenhol elsősorban azokért a fiatalabb, 20–39 év közötti olvasókért indítottak versenyt, akiknek kevesebb idejük jut az olvasásra, s nagyon mobil életmódot folytatnak. Ez a hullám időközben végigsöpört egész Európán, s a megújított lapok nagy többsége beváltotta a reményeket, sikeresen szerepel a piacon.

Ez a trend várhatóan nem kerüli el Kelet-Közép-Európát sem, s előbb-utóbb Magyarországon is lesz olyan kiadó, amely piacra dobja a maga tabloid lapját. Magyarországon jelenleg a politikai napilapok – Népszabadság, Magyar Hírlap, Magyar Nemzet – az ún. berliner formátumot használják, s az ún. kompakt méretben jelenleg a bulvárlapokat vagy a Vasárnapi Híreket nyomtatják.

Csatornaváltás

Az új igényekre reagálva a kiadók mindinkább igyekeznek az internetre is hangsúlyt helyezni, s a bővülő hírkínálatnak, tartalomszolgáltatásnak köszönhetően a kialakuló új versenyhelyzet az elmúlt két évben gyakorlatilag megsemmisítette a napilapok korábbi hagyományos üzleti modelljét, formátumát s részben tartalmát is. A statisztikák szerint hónapról hónapra egyre többen olvassák világszerte a nyomtatott lapok internetes kiadásait. Tavaly a nyomtatott lapok internetes kiadásának olvasótábora az Egyesült Államokban 11 százalékkal nőtt, s ez csaknem négyszerese az internet általános (3%-os) bővülésének. A NielsenNetratings adatai szerint tavaly novemberben már közel 55 millió amerikai kereste fel a lapok weboldalait, s a felmérés szerint a látogatók 22 százaléka tért át a nyomtatott sajtó olvasásáról csak online olvasásra, míg 7 százalékuk mindkét lehetőséggel élni kívánt. A honlapokon a látogatók jelenleg átlag 40–45 percet töltenek, s ez az idő szintén jelentősen nőtt az elmúlt években.

Túlzott reakciók

Rupert Murdoch médiamogul nyilatkozta tavaly egy konferencián: „Mindannyian önhittek voltunk, amikor lebecsültük az internetet, és azoknak a változásoknak a jelentőségét, amit használatának terjedése a nyomtatott sajtóra gyakorolt. A kilencvenes évek végének izgalmai után nem törődtünk többet a „digitális forradalommal”, csak csöndesen reménykedtünk, ez is lecseng egyszer. Tévedtünk. Most már loholnunk kell a fejlődés után, és igyekezni megragadni a benne rejlő lehetőségeket.” Murdoch figyelmeztetésére azonban bepánikolt a médiaelit, s átesett a ló túlsó oldalára. Mint azt Bill Emmott, az Economist egykori szerkesztője kifejtette, lapjának sikere és felfutása a napilapok téves stratégiájának volt köszönhető. A legtöbb napilap ugyanis a szórakoztatás, a bulvárosodás felé mozdult el, s a jelek szerint két szék között a pad alá került. Emmott szerint ugyanis ezekben a korszakváltó, hihetetlen módon felgyorsult időkben a minőségi napilapok iránt érdeklődő olvasóknak éppen hogy eligazításra, széles körű tájékoztatásra, elemzésekre, globális információkra, az összefüggések megvilágítására, a változások következményeinek számba vételére volna szüksége. Hírekhez, információkhoz, infotainmenthez ugyanis hozzájuthat a mobilhardverek jóvoltából bárhol, bármikor, ezekkel kár versenyezni

Költségvetésforgó

A tavalyi évben általános tendencia volt, hogy a minőségi lapok internetes változatát újratervezték, megerősítették, a szerkesztőség létszámát feltöltötték, s lényegében az online lapokat is egyenrangú partnerként kezelik a szerkesztőségi rendszerben. Egyelőre még nem dőlt el, mennyire lesz a próbálkozás sikeres, de egyre nagyobb hangsúlyt kap a sajtóbirodalmak tevékenységében a digitális üzletág. Egyrészt az elmúlt két évben több nagy kiadó vásárolt fel valamilyen internetes szolgáltatót, másrészt egyre több online szerkesztőség kínál e tevékenységükbe beépített szolgáltatás mellé fizetős tartalmakat is. A minőségi, mérvadó, véleményformáló lapok közül a The Wall Street Journal, a Les Echos vagy a The Financial Times például sikeresen vezette be online szolgáltatásaira az előfizetési kötelezettséget. A The New York Times, a Spiegel vagy az El Pais viszont csak bizonyos tartalmakért számol fel díjtételt, ugyanakkor más lapok (Washington Post, Focus, The Times, The Guardian) úgy döntöttek, hogy internetes oldalaikat továbbra is ingyenesen bocsátják az olvasók rendelkezésére. A legtöbb lap csak az e-újságért kér pénzt, ez iránt azonban még nagyon csekély az érdeklődés.

Kiterjedések

Szakértők szerint azonban ez az út egyelőre járhatatlan, mert az olvasók az elmúlt években hozzászoktak, hogy ingyenesen jutnak gyors és minőségi információkhoz, s erről a kiváltságukról – egyelőre – nem is akarnak lemondani. Egyebekben azonban készségesen „fogyasztanak”, ezért a kiadók sikeresen próbálták meg stabilizálni újszerű piaci helyzetüket. Egyre-másra jelennek meg a kiadóktól a DVD-k, albumok, képregények, lexikonok, valamint online archívumok és speciális hírkeresők alakulnak. Nagyon sikeresek a kiadók jelentős kedvezményekre feljogosító klubtagsági kártyái is, amelyeket minden korosztály szívesen vesz igénybe. Hasonlóképpen lehet csalogatni a vevőket (olvasókat) a kedvezményes apróhirdetésekkel is.

A kiadói eredményekben mindezek az erőfeszítések már mutatkoztak is, hiszen a példányszámok csökkenése ellenére a lapkiadók nem panaszkodhattak bevételeikre. Az NAA adatai szerint például tavaly a legnagyobb amerikai lapkiadók átlag 20,5 százalékos tőkearányos nyereséget könyvelhettek el. A járható út tehát adott.