Eu-pályázatok: kerülje el a hibákat!

„Sajnálattal értesítjük, hogy….jelű pályázatát tartalmilag értékelni nem áll módunkban, mivel…” – ezzel, vagy egy hasonlóan elutasító mondattal tíz pályázóból négy már biztosan találkozott Magyarországon. S bár arról beszélnek, hogy a Nemzeti Fejlesztési Terv sikertörténet Magyarországon, ennek ellenére a beadott pályázatok több mint 40 százaléka el sem jut a tartalmi bírálókhoz. Úgy tűnik tehát, hogy nem igazán tudják még a megmérettetést vállalók, hogy hogyan kell pályázni, csak alaposabb megfontolás nélkül folyamatosan beadják a pályázatokat.

Az előbb idézet mondat folytatásaként egy hosszabb-rövidebb felsorolás található az elkövetett formai hibákról. Elmaradt pecsétek, hiányzó aláírások, összekevert mellékletek jellemzik a pályázatokat. Ennek általában két oka van. Az egyik a pályázók részéről tapasztalható figyelmetlenség, hiszen hozzászoktak ahhoz, hogy a mellékletek pótolhatók. Pedig azért ez sincs mindig így, a legtöbb melléklet nem adható be utólag. Ugyanakkor az is igaz, hogy a tanuló időszak a központi adminisztrációra is érvényes. Tény, hogy az útmutatók és a pályázati felhívások ellentmondóak, félreérthetőek, ráadásul sokat időközben is változtatnak.

Nem rosszak a magyarok esélyei

A Közösségi Programok, vagyis a tisztán uniós források még nem elég ismertek, és népszerűek Magyarországon, de néhány éven belül a magyar pályázók száma bizonyára jelentősen megnő. Sokakat elriaszt a gondolat, hogy európai társaikkal együtt kell versenyezni a támogatásért. Talán nem véletlenül, hiszen a verseny nagyon erős, a pályázatok igen jó minőségűek, és a régebbi uniós tagállamok vállalkozói nagy rutinnal állnak neki egy-egy új projekt kidolgozásának. Ennek ellenére vagy éppen ezért a magyar pályázók esélyei nem rosszak. A Közösségi Programokban való eddigi alacsony részvételi arányunk miatt a magyarok részvétele különösen preferált, és kreatív, új ötletek megfelelő színvonalú kidolgozásával sokmillió forintos projektekben vehetnek részt. Annyi bizonyos, hogy a formai hibák miatt nem kell aggódni. A formai követelmények igen egyszerűek, és csak a pályázat elnyerése után kell igazolni az önerőt, a cég bejegyzését, vagy éppen a bankszámlaszám létezését.

A Nemzeti Fejlesztési Terv pályázatait a leginkább formai, a tisztán közösségi forrású pályázatokat leginkább szakmai okokból utasítják el. Ez az éles különbség feltehetően megmarad mindaddig, amíg egyrészt nem tanulunk meg megfelelni a formai követelményeknek, és másrészt a másik oldalról nem szűrik ki a félreértésekre okot adható megfogalmazásokat, s nem lesz egységes az adminisztráció.
A formai hibák elkerülésének legegyszerűbb, bár talán időigényes módja, ha saját ellenőrző listát állítunk fel. Felügyelje egy ember minden melléklet beszerzését, az azokon lévő dátumokat, pecséteket, aláírásokat. Csatoljunk egy oldalt arról, hogy milyen mellékleteket csatoltunk, melyeket nem és milyen okból (pl. a melléklet csatolása a szervezetünk részére nem kötelező). A költségvetési útmutatót alaposan olvassuk el, ne kerüljön nem elszámolható költség a sorokba. Ha nem vagyunk biztosak valamiben, ne a logikusnak tűnő utat kövessük, hanem kérdezzünk rá a közreműködő szervezet munkatársainál. Folyamatosan figyeljük honlapjukat, és a gyakran feltett kérdéseket is nézzük át rendszeresen.

A folyamatos tanulás meghozza majd gyümölcsét, és pályázatunk tovább mehet a tartalmi bírálatra. Az itt előforduló leggyakoribb hiba a projekt átgondolatlansága, a költségvetés irreális nagysága és a horizontális szempontok figyelmen kívül hagyása.

Az első még nem nyer

A Közösségi Programok esetében is előfordulnak hasonló hibák. Általános tapasztalat, hogy az első, önállóan megírt pályázat nem nyer. Ez leginkább annak köszönhető, hogy a pályázók még nem ismerik ki magukat az új programokban, nem sajátítják el gyorsan a szükséges gondolkodásmódot, az európai látásmódot. Megtehetik, hogy partnerként náluk sokkal tapasztaltabb vállalkozásokat, egyéb intézményeket vonnak be a konzorciumba, akik segítenek a pályázat kitöltésében. A másik lehetőség, hogy „tanulnak a hibáikból”. Az elutasító levélben igen részletes indoklást találnak, és a tanácsokat megfogadva, újra beadva a kijavított pályázatot, nagyobb sikerrel tudnak pályázni.

Általános jó tanács, hogy tanulmányozzák a pályázati felhívásokhoz kapcsolódó összes dokumentumot. Nézzék meg, hogy milyen távlati céljai vannak az adott területen a nemzeti kormánynak, vagy az Európai Uniónak. Érdemes a témához kötődő korábbi nyertes projekteket átnézni, ezáltal új ötletek, módosítási igények merülhetnek fel. Valamilyen formában a korábbi nyerteseknél kell többet, jobbat nyújtani. A horizontális célkitűzésekre fordítsanak nagyobb figyelmet. Megkereshetik a helyi, regionális szervezeteket és kérhetnek tőlük is tanácsot, hiszen ők vannak leginkább tisztában a régió munkaerő/szociális igényeivel.

A már többször említett elutasító levél így ér véget: „A döntés felülvizsgálatára, jogorvoslatára a pályázati kiírás értelmében nincsen lehetőség. Szíves tájékoztatásul közöljük, hogy a pályázati kiírás nem tiltja új pályázat benyújtását.” Fogadják meg a tanácsot! Higgyék el, másodikra sikerülni fog.