Az állami nyugdíjrendszer fenntartási gondjairól a Világgazdaság írt az Állami Számvevőszék lapjában, a Pénzügyi Szemlében megjelent tanulmány alapján. A szerzők (Pandurics Anett, a Posta Biztosító elnök-vezérigazgatója, a Magyar Biztosítók Szövetségének elnöke és Szalai Péter, a PEND Consulting Kft. ügyvezetője) szerint fontos lenne a vállalati programok támogatása, az egyéni öngondoskodás hangsúlyosabb propagálása, mert a volt szocialista országok kevésbé képesek a gazdaságuk mértékében is értékelhető méretű nyugdíjvagyon felhalmozására.
Az MNB és Népességtudományi Kutatóintézet (NKI) adatait összevetve arra jutottak, hogy túl optimista volt a jegybank, amikor 2030-ra egy keresőre 0,49 időskorút mért, mert ez 0,58-0,61 is lehet, így az állami nyugdíjrendszer hiánya már 2035 előtt emelkedhet, hamarabb elérheti az éves GDP 4-4,5 százalékát. A modellben szereplő 3 százalékos reálkamatláb nem tűnik elérhetőnek, tovább rontja a fenntarthatóságot.
A jelenlegi nyugdíj-előtakarékossági konstrukciók is csak részben töltik be azt a szerepet, hogy tömegesen, érdemi és rendszeres nyugdíj-kiegészítést nyújtsanak a leendő nyugdíjasoknak. Mivel nem látszik jobb megoldás, támogatni kell a tőkefedezetű nyugdíjtermékek (nyugdíj-előtakarékossági számla, nyugdíjbiztosítás, önkéntes nyugdíjpénztár) elterjedését.
A tanulmány érdekesnek nevezi, hogy Magyarországon még a nyugdíj-biztosítási szabályozásban sem szerepelt a járadékkényszer, a nyugdíjpénztári kifizetések jelentős része egy összegben történik. Meglepő az is, hogy az önkéntes pénztárak kétharmadánál, mintegy 800 ezer szerződés után nem érkezett adó-visszatérítési igény – írták a szerzők, akik figyelmeztettek, hamis illúzióba ringathatják maguk azok a pénztártagok, akik azt hiszik, havi 3 ezer forintnyi befizetéssel elég pénzt halmoznak fel nyugdíj-kiegészítésként. Ehhez 100 év előtakarékosságra lenne ugyanis szükség.
Mint korábban megírtuk, az már a közeljövőben gondot okoz, hogy a következő három évben 300 ezer ember fog nyugdíjba menni. Ők a Ratkó-korszak gyermekei, vagyis az 1951-55 között születettek. Ez már rövid távon megterheli a hazai ellátórendszert, de még nem veszélyezteti. A másik gond, hogy az állami nyugdíj mellé mindenképp kell önerő, de nincs miből félrerakni. A valódi öngondoskodás csak a jól keresőknek elérhető. A többségnek nem, mert nem tudnak félretenni, meg is kell élniük valamiből.
