Hétfőn nulla órától délelőtt tízig tartott a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezete (VDSZSZ Szolidarítás) újabb munkabeszüntetése, ami „véletlenül” egybe esett a fővárosi tömegközlekedést leállító sztrájkkal. Arató Krisztina, az ELTE Politikatudományi Intézet munkatársa úgy fogalmazott lapunknak: csodálkozva hallgatta vasárnap délután a VDSZSZ bejelentését a munkabeszüntetésről.
A sztrájktörvény ugyanis akkor „engedi” a munkabeszüntetést, ha azt megelőzik a munkaadó és a munkavállalók képviselőinek tárgyalásai, illetve ha szolidaritási sztrájkot tart az érdekképviselet. A kutató tudomása szerint egyikről sem volt szó.
Tíz órán át tartott a sztrájk (Fotó: MTI)
Ezt egyébként alátámasztja a sztrájk bejelentéséről közreadott tudósítás is, amiben az állt, hogy „a hétfői sztrájk elkerülésére vasárnap 17 órára egyeztetést kezdeményezett a szakszervezet a MÁV Zrt. vezetésénél”. A bejelentés ugyanis vasárnap 14 óra körül történt. Nem volt ugyanakkor szolidarítási sztrájk sem, hiszen a VDSZSZ vezetése a sztrájk céljaként követeléseik teljesítését – plusz 10 százalékos béremelés, 250 ezer forintos egyszeri juttatás – nevezte meg ismét.
Gördülő sztrájk így és másképp
Másképpen látja a történetet Gaskó István, a VDSZSZ elnöke, aki lapunknak elmondta: a február elejétől alkalmazott úgynevezett gördülő sztrájk újabb epizódja zajlott le. Ennek lényege, hogy ameddig a MÁV vezetése nem enged követeléseiknek, időleges sztrájkokkal gyakorolnak nyomást a munkáltatóra.
Arató Krisztina szerint a gördülő sztrájknak jogi szabályozása ugyan nincs, gyakorlata viszont van például Nagy-Britanniában, ahol szintén vasutasok alkalmazzák ezt a formát, de viszonylagos rendszerességgel. Így például előre bejelentik, hogy adott hét melyik napján milyen időtartamig sztrájkolnak, s a rákövetkező heteken mikor lesz a folytatása – így nagyjából felkészülhetnek az érintettek.
Gaskó István szerint nincs ilyen „szabályozottsága” a gördülő sztrájknak kint sem. Ahogy fogalmazott: a „rövid” sztrájkokkal úgy kívánnak nyomást gyakorolni, hogy a munkabeszüntetésben résztvevők személyes kockázatát minimalizálják, vagyis minél kevésbé zsarolhassa, fenyegethesse a MÁV kirúgással, egyéb szankciókkal munkavállalóit.
Elégtelen szolgáltatás
Az is majdnem magyar sajátosságnak nevezhető, hogy az utóbbi időben nincs megállapodás az úgynevezett elégséges szolgáltatás szintjéről, ami alapján tudható lenne, hogy mikor hány vonat közlekedik. Gaskó István ezt azzal magyarázta lapunknak, hogy a MÁV túl sok vonat közlekedtetéséhez ragaszkodik, míg a VDSZSZ a ’95-ös megállapodást tartja elfogadhatónak, ami szerint minden vonalon reggel és este egy-egy vonatpár indulhatna. Gaskó érvelése szerint, ha ez ’95-ben megfelelt a MÁV vezetésének, amikor még nem volt ilyen arányú a motorizáltság szintje Magyarországon mint most, s kétszer annyian jártak vonattal, akkor most is elegendőnek kellene lennie.
A kutató úgy véli, azért sem tudnak megállapodni az elégséges szolgáltatásról, mert ezt a tárgyalást nem elkülönítetten kezelik a követelések egyeztetésétől, s így borítékolható a kudarc.
CSÚK – vagyis csütörtökön újra kezdhetik
Mivel legközelebb pénteken tárgyal a MÁV és a VDSZSZ, kérdésünkre, hogy előtte lesz-e újabb nyomásgyakorló sztrájk, Gaskó István úgy felelt, hogy az nincs kizárva. Mint emlékezetes, a VDSZSZ azt követeli, hogy az idénre már elfogadott 6,9 százalékos béremelésen felül további 11 százalékot kapjanak, valamint hogy a vasutasok egyszeri 250 ezer forintos juttatásban részesüljenek a MÁV Cargo privatizációjából befolyt összeg után, s hogy a MÁV vezetése végleg mondjon le 38 szárnyvonal kilátásba helyezett bezárásáról.
A vasútnál kialakult konfliktus kezelésével kapcsolatban Arató Krisztina úgy fogalmazott lapunknak: nem hiszi, hogy a szigorúbb törvényi szabályozás lenne a megoldás, akár a követelések, akár az elégséges szolgáltatás ügyében. Utóbbinál azért lenne nehézkes a kodifikáció, mert körülményes lenne ágazatonként megszabni a még elégséges szolgáltatások szintjét.
Amúgyis – ment tovább a kutató – alapvetően a konfliktus szereplőinek kellene felnőni a megoldandó feladatokhoz, amihez persze sokkal magasabb szintű politikai kulturáltság szükségeltetne.
