Pénzügy

Szex és London

admin
admin

2004. 09. 11. 17:00

Nagy-Britanniában egyre több női vezető perli munkaadóját nemi megkülönböztetés miatt. A kontinensen is megsokasodhatnak az ilyen esetek. Magyarországon sokan félelmükben tűrnek; vagy elmenekülnek.

Vélhetőleg sokan átkozzák azt a napot az amerikai Merrill Lynch befektetési banknál, amikor Stephanie Villalbát nevezték ki a Londonból irányított európai magánbanki részleg élére. A 17 évi munkaviszony után tavaly júliusban menesztett 42 esztendős ex-vezető ma már perben áll volt munkaadójával, és rekordnagyságú, 13,5 millió dolláros kártérítést követel nemi megkülönböztetés, egyenlőtlen javadalmazás és tisztességtelen elbocsátás címén. A Merrill gyenge teljesítményére és a csapatmunkára való alkalmatlanságára hivatkozva mondott föl neki. Augusztus 31-én tett vallomásában azonban Villalba arról beszélt, hogy felettesei „megalázták és elnyomták” őt, és azért rúgták ki, mert nő.


Munkahelyi zaklatás. Eltérő értelmezések.


A Merrill szerint ezeknek az állításoknak „teljesen ellentmondanak más női munkatársak tapasztalatai”, ráadásul a nemi megkülönböztetés már csak azért sem állhat fönn, mivel Villalba pozícióját éppen egy másik nő vette át, aki „nagyon sikeres volt”. Csakhogy a Merrillnél más hölgyek is hangosan panaszkodnak nemi diszkriminációra vagy szexuális zaklatásra. Júliusban a bankház egy peren kívüli egyezség keretében közel 900 ezer dollárt fizetett korábbi jogászának, Elizabeth Westonnak, miután egy Merrill-igazgató a tavalyi karácsonyi partin állítólag sikamlós megjegyzéseket tett a melleire és a szexuális életére. A Merrill tagadja felelősségét.

Magyar félelmek

Hazánkban még egyáltalán nem folytak perek a nők jövedelmi, előléptetési vagy más munkahelyi hátrányos megkülönböztetése okán. Az egyetlen antidiszkriminációs próbaper még 1997-ben zajlott, amit egy – kizárólag 35 év alatti férfi jelentkezőket kereső – álláshirdetésre indított egy negyvenes nő, aki egyébként az összes szakmai feltételnek megfelelt. A bíróság megállapította a jogsértést, s azóta már az álláshirdetésekben is tilos a kor, nem, családi állapot vagy egyebek alapján való hátrányos megkülönböztetés.
A perek hiánya azonban nem jelenti, hogy minden rendben lenne ezen a területen. Leginkább a bérezési különbségek érhetők tetten: az összes kereseti kimutatás szerint a nők minden foglalkozási csoportban 10-20 százalékkal kevesebbet keresnek a férfiaknál, sőt a hierarchiában felfelé haladva az olló szétnyílik. Hogy miért nem fordulnak a hátrányos helyzetű nők bírósághoz? Sokan a retorziótól, a további jogsérelemtől, állásuk elvesztésétől való félelem miatt tűrnek – ad magyarázatot a „lapulásra” A munkahelyi diszkrimináció elleni jogvédelem problematikája Magyarországon című tanulmányában Nacsa Beáta -, mások viszont inkább a menekülés mellett döntenek: a megalázó helyzetből állásuk feladásával, munkaviszonyuk megszüntetésével lépnek ki. Sokan viszont azért nem lépnek fel nyíltan a munkáltató ellen, mert nem tudják, hogy az általuk sérelmezett magatartást törvény is tiltja, azaz az nemcsak a jó erkölcsbe és a tisztességbe ütközik, hanem jogellenes is.
MÁRTONFFY ZSUZSA

Túl Amerikán


Ideje leszámolni azzal a gondolattal, hogy a nemi megkülönböztetés és zaklatás témakörében folyó pereskedés tisztán amerikai jelenség. Az idén áprilisban zárult tizenkét hónapban a brit munkaügyi bíróságokhoz több mint 14 ezer keresetet nyújtottak be nemi megkülönböztetés miatt, míg a foglalkoztatási egyenjogúság felett őrködő amerikai hivatalhoz (EEOC) 24,4 ezret. Jogászok szerint azonban az esetek tényleges száma sokkal nagyobb, mivel az alkalmazottak sokszor visszavonják keresetüket, vagy peren kívül megegyeznek vállalatukkal.


A kontinentális Európa vállalatainál eddig alig-alig fordultak elő ilyen esetek. A helyzet azonban rövidesen megváltozhat. Jövő októberben lép életbe egy új uniós jogszabály, amely első ízben definiálja a szexuális zaklatást a diszkrimináció egy formájaként, és amely egyben kötelezővé teszi az EU-tagországok számára, hogy állítsanak fel jogi vagy közigazgatási testületeket az egyenlő munkahelyi bánásmód érvényesítése céljából, továbbá szüntessék meg az ilyen esetekben fizethető kártérítési összegek limitálását. Az unió egyúttal a vállalatokat is sürgeti, hogy tegyenek lépéseket a megkülönböztetés ellen. E változtatások egy 1997-es törvényre nyúlnak vissza, amelynek értelmében az EU-országokban 2001-ig be kellett vezetni azt a joggyakorlatot, hogy nemi diszkriminációs esetekben a bizonyítási kötelesség nem a munkavállalót, hanem a munkáltatót terheli. „Mindennek jelentős hatása lesz a foglalkoztatási gyakorlatra” – véli James A. Passamano, az EEOC korábbi magas rangú tisztviselője, aki jelenleg európai jogot oktat a houstoni egyetemen.

Leomló ágak


A kontinensről a csatorna túloldalára pillantva azonban már látszik, mire lehet számítani a jövőben. Az EU-országok közül Nagy-Britannia törölte el először, még 1993-ban, a diszkriminációs kártérítések maximumát, majd 2001-ben a munkaadókra helyezte át a bizonyítás terhét. „A brit cégeknél nagyon megnőtt az esetek száma, és az európai vállalatok naivak, ha azt hiszik, hogy náluk ez nem fog megtörténni. Az elkövetkező néhány évben Európában is leomlanak a gátak” – figyelmeztet Gina M. Higgins, a kockázatelemzéssel foglalkozó New York-i Marsh cég ügyvezetője.

Jelenleg az újságokba bekerülő eseteknek a londoni City nagy befektetési bankjai és ügyvédi irodái az alperesei. Az érintett nők többsége magas beosztású vezető, mi sem árulkodik erről jobban, mint a nekik megítélt hat- vagy hétszámjegyű összegek, amelyek a fizetésüket tükrözik. Áprilisban Sian Heard és Sian Fellows jogászok első fokon megnyertek egy 1,7 millió dolláros kártérítési pert munkaadójuk, a londoni Sinclair Roche & Temperley ügyvédi iroda ellen. A cég maszkulin kultúráját bemutató vallomásukban elmondták, hogy egy férfi vezető a következő szavakkal indokolta néhány női alkalmazott elbocsátását: „Olyanokat kell felvenni, akik jobban néznek ki, mint maguk, vén szatyrok”. Az iroda fellebbezett az első fokú ítélet ellen.

Miért olyan kirívóan magas a diszkriminációs esetek száma a londoni pénzügyi cégeknél? Nos, egyfelől azért, mert a női bankárok, biztosítási szakértők, brókerek és elemzők a brit esélyegyenlőségi hivatal statisztikája szerint átlagosan 43 százalékkal kevesebbet keresnek férfi kollégáiknál. Országosan a teljes állásban lévő nők keresete 21 százalékkal alacsonyabb a férfiakénál, míg az EU-ban ugyanez különbség 16 százalék.


Vegyük például a korábban a francia Onyx Environmental Group hulladék-feldolgozó cégnél regionális menedzserként dolgozó, 46 éves Liz Pullen esetét. A vállalatnál végrehajtott szerkezetátalakítás után megtudta, hogy két férfi kollégája kétszer akkora végkielégítést kap, mint ő. Emiatt beperelte az Onyxot egy londoni munkaügyi bíróságon, ahol kiderült, hogy az ő 80 ezer dollárjával szemben a férfiak 107 ezer dollárt kerestek évente. „Nem akartam elhinni a dolgot. Mindig azt gondoltam, hogy miután ugyanolyan munkakörben vagyunk, a fizetésünk is megegyezik” – mondja Pullen. A bíróság az ő javára ítélt, így most tetemes kártérítést remél. Az Onyx szóvivője szerint a társaság az esélyegyenlőséget hirdeti, egyébiránt pedig „tanulmányozza a bírósági döntést”.

A brit nők elégedetlenségének másik forrása az, hogy a vállalatok nem méltányolják az anyaságot. Júliusban a British Airways tizenkét utaskísérője pert indított, azt állítva, hogy munkaadójuk megbüntette őket, amiért gyerekszülés után részmunkaidőben dolgoztak. Döntés egy-két hónap múlva várható, a légitársaság mindenesetre tagadja, hogy nemi diszkriminációt követett volna el. Némelyek szerint a kártérítések limitálásának megszüntetése oda vezetett, hogy sok nő a legkisebb alkalmat is kihasználva perre megy. „Az esetek száma ugrásszerűen nő, az összegek pedig őszintén szólva elképesztőek” – mondja egy brit munkaügyi ügyvéd. Mások eltérően ítélik meg a helyzetet. „Ha egy nő olyan követelést akar érvényesíteni jogi úton, amelyet a bizonyítékok nem támasztanak alá, akkor azt kockáztatja, hogy neki kell 20 ezer dollárt meghaladó kártérítést fizetnie” – mutat rá Caroline Slocock, a brit esélyegyenlőségi hivatal elnöke.


A kontinensen viszont már a kártérítési kereset benyújtása is nehézségbe ütközik. „Franciaországban például, ha valaki perelni akar szexuális zaklatás miatt, előbb bizonyítania kell, hogy a cselekmény valamilyen érzelmi vagy szakmai kárt okozott neki” – mondja Marie-Helene Fournier-Gobert, a párizsi Barthélémy et Associés iroda ügyvédje. „Nálunk nem tekintik szexuális zaklatásnak azt, ha valaki csókkal próbálkozik, vagy szexista megjegyzéseket tesz” – fűzi hozzá. Amerikai szakértők aggályosnak tartják az ilyen különbségtételeket. „Azt, amit a franciák szexuális molesztáláson értenek, mi amerikaiak erőszaknak és tettlegességnek nevezzük” – jegyzi meg Michael Rubinstein, a londoni Equal Opportunities Review társszerkesztője.

Franciaországban a nemi megkülönböztetés témakörében eddig megítélt egyik legnagyobb kártérítést egy férfi kapta. Munkaadója, egy internetes biztonsági vállalat kirúgta őt, miután egy üzleti úton állítólag fogdosta két kolléganőjét. Indokolatlan elbocsátás miatt pert indított, s tavaly 616 ezer dollár kártérítést ítéltek neki. Érdemes öszszehasonlítani ezzel az IBM France-nál technikusként dolgozó Florence Buscail esetét, aki szintén tavaly perelte be vállalatát, amiért kihagyták őt az előléptetésből, és férfi kollégáihoz képest 30 százalékkal kisebb fizetést kapott. Ő is nyert, a kártérítés összege azonban csak 37 ezer dollár volt.


Stephanie Villalba. Rekord kártérítést követel.

Hasonló a helyzet Németországban, jóllehet ott a szexuális zaklatást tiltó jogszabály már 1994 óta érvényben van. „Nem nagyon törődnek a törvénnyel. A német bíróságokon eddig lefolytatott pár száz zaklatási perben férfiak voltak a felperesek” – mondja a bostoni Northeastern Egyetemen oktató Kathrin Zippel, aki jelenleg könyvet ír arról, hogyan kezelik a szexuális zaklatást az EU-ban.

A kontinensen néhány vállalat már tesz erőfeszítéseket a nemi diszkrimináció kiküszöbölésére. A német Siemensnél már négy éve bevezettek egy programot annak érdekében, hogy az előléptetéseknél egyformán figyeljenek minden csoportra. Jelenleg a menedzsereknek és az úgynevezett minősített szakértőknek már 17 százaléka nő.

A régóta rögzült attitűdöket mindazonáltal nehéz megváltoztatni. Az európai vállalatok többségénél értetlenül állnak a nemi megkülönböztetés miatt indított perek sokasodásával szemben. „Ha szóba hozom európai kollégáimnak a nemi diszkriminációt – mondja az egyik vezető nemzetközi ügyvédi iroda londoni részlegénél dolgozó jogász -, csak néznek báván.” Ám ha a jövő évtől őket is eléri a perek hulláma, bizonyára fel fognak ébredni.
vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.