A magány az elvesztett biztonságérzetet váltotta fel. „Ne félj, amíg engem látsz” - mondogatta sokáig a nagydarab, sportos apa, az első világháborúban kitüntetett magyar katonatiszt. Azután amikor az apát, már a sárgacsillagos időkben, géppisztolyos nyilas suhancok megverték a mai Nyugati téren, és nem ütött vissza, a tizenéves Popper Péternek rá kellett döbbennie, hogy géppisztolyokkal szemben oda a biztonság.