Farkas András nyugdíjszakértő blogján, a nyugdíjguru.hu-n Hattyúdal című bejegyzésében egyértelmű párhuzamot vont a magánnyugdíjpénztárak 14 évvel ezelőtti, 2010 novemberi beszántása, és a legújabb kormányzati lépés, az önkéntes nyugdíjpénztári megtakarítások jövő évi lakáscélú felhasználásának adómentes ösztönzése között azzal, hogy most is
Mint emlékeztetett, a magánnyugdíjpénztári rendszer 2010-es de facto visszaállamosítása súlyos bizalomhiányt okozott (az öngondoskodási piac a mai napig nyögi ennek a következményeit), és a fenyegető kormányzati kommunikációval visszalépésre kényszerített hárommillió pénztártag értetlensége és keserű szájíze sem múlik gyorsan, ráadásul a kényszerintézkedés ismét fejnehézzé tette az állami nyugdíjrendszert, amelynek jövőbeni fenntarthatóságát ma már nem támogatja semmilyen tőkefedezeti pillér. Emiatt szerinte minden olyan döntés, amely az öngondoskodás révén felhalmozott nyugdíjtőke elvételét és újrahasznosítását célozza, különös körültekintést igényel, mert könnyen és Mint rámutat, a költségvetés 2010 után 14 évvel megint súlyos helyzetbe került, megint nincs elegendő forrás semmilyen fejlesztésre, pedig a lassuló gazdaság felpörgetése minden szempontból kulcsfontosságú a kormányzatnak, különösen a 2026-os választások közeledtével.
Arra is rámutat, hogy lenne ugyan forrás az uniótól, ráadásul nem csak a rendszeres támogatási eszközök révén, hanem a magyar Helyreállítási és Ellenállóképességi Terv végrehajtása esetén is, de ennek érdekében a kormányzatnak egy sor feltételt kellene teljesítenie – sok egyéb között a nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatóságának és méltányosságának erősítését célzó nyugdíjreformot is végre kellene jövőre hajtania –, amelyre azonban saját megnyilatkozásai szerint jelenleg kevéssé látszik hajlandónak bármilyen nyugdíjreformra.
A nyugdíjszakértő szerint pedig ha nem nyílnak meg kellő mértékben az uniós források, miközben a rendelkezésre álló egyéb külső források igénybevétele súlyos kamat- és politikai kockázattal járhat, akkor nyilván más lehetőségeket kell azonosítani a gazdasági fejlődés ismételt beindítása és felgyorsítása érdekében, az érezhető hatás kiváltása miatt lehetőleg nagyságrendben.
Úgy véli, ha ebben a kontextusban értelmezzük azt az új törvényi rendelkezést, amely szerint
- az önkéntes nyugdíjpénztárakban felhalmozott nyugdíjcélú megtakarításaikat a pénztártagok saját szabad elhatározásukból adómentesen, felső összeghatár nélkül ingatlanvásárlásra, felújításra, korszerűsítésre vagy ingatlannal kapcsolatban fölvett hitel törlesztésére is felhasználhatják 2025. január 1. és december 31. között,
akkor a lehetőségre óhatatlanul rávetül a magánnyugdíjpénztári vagyon visszaállamosításának súlyos árnya.
Az önkéntes megtakarításokat persze nem lehet állami erővel elvenni, így azoknál az állami célokkal megegyező felhasználására komoly ösztönzéssel kell rávenni az érintett megtakarítókat.
Az intézkedés persze csak egy évre, 2025-re szól. (Legalábbis egyelőre. De az akció nyilván meghosszabbítható lenne, ha még maradna pénz a pénztárakban és arra a gazdaságösztönzés érdekében még 2026-ban is szükség lenne.)
A pénztári számlán lévő összeg ingatlancélú kivétele szigorúan önkéntes, minden pénztártag saját maga dönthet, Ugyanis a nyugdíjpénztári számlán lévő összeget
- adómentesen lehet majd erre a célra kivenni, nem kell a kivett összegre szja-t (sem szocho-t) fizetni, továbbá
- az államtól már megkapott, az éves befizetések 20 százalékával egyező mértékű, évente legfeljebb 150 ezer forint összegű szja-jóváírások és
- az azokra egyébként kivetendő 20 százalékos büntetőkamat összegét sem kell megfizetni az államnak.
Az egymilló önkéntes nyugdíjpénztári tag közel fele nem fizet tagdíjat (a nyugdíjpénztári számla nem szűnik meg, ha valaki nem fizeti a tagdíját), így az ő számlakisöprési döntésük azonnali és kézenfekvő lehet – véli a nyugdíjszakértő. Ráadásul a nyugdíjkorhatárt betöltött nyugdíjpénztári tagok elenyésző töredéke kéri csak a pénztári járadékként a számláján lévő összeg kifizetését, az elsöprő többség egyösszegű kifizetést akar, amikor nyugdíjba vonul (amit persze jellemzően azonnal el is költ), így miért is ne lehetne előrehozni ezt a kifizetést, ráadásul biztosan értelmes, hosszú távú befektetési (azaz ingatlanbefektetési) céllal.
A kormányzat szerint egyébként nem kell tartani attól, hogy a teljes önkéntes nyugdíjpénztári vagyon elolvadna, hiszen azzal kalkulálnak, hogy legfeljebb 300 milliárd (esetleg 500 milliárd) forint mozdulhat meg jövőre lakáscélokra a nyugdíjpénztári megtakarításokból, ami mintegy 30 ezer lakástranzakció finanszírozásában játszhat szerepet, vagyis e kivonást követően is megmaradna 1800 milliárd (vagy 1600 milliárd) forint körüli összeg az önkéntes pénztári számlákon. Farkas András szerint azonban ez inkább csak a megriadt pénztári szektort megnyugtatni kívánó becslés, Emellett számolni kell szerinte azzal a pszichológiai pozitív visszacsatolással is, amit a lehetőséggel élő tagok példája válthat ki a többi tagban, és amely könnyen megszaladó folyamattá válhat, ami egyre több embert ösztönözhet a nyugdíjpénztári számlája kiürítésére.
A kérdés mindezek alapján az lehet, hogy összhangba hozhatók-e a rövidtávú gazdaságösztönző célok a hosszútávú megtakarítások növeléséhez fűződő társadalmi érdekkel, vagy a jelen oltárán könnyen feláldozható a jövő anyagi biztonsága.
A nyugdíjszakértő amondó, hogy
