A NAV ellenőrzési szakterületének az a dolga, hogy az adóbevallásokat megvizsgálja, az adóhiányt megállapítsa, adott esetben megbírságolja az adózót. A statisztikák alapján egy adóperben jó eséllyel az adóhatóság nyer, ami abból a szempontból nem csoda, hogy felkészült szakemberekkel indulnak csatába. Kérdés, hogyha egy adózó úgy érzi, vétlen, mégis bírságot kapott, vajon egy perben sikerrel járhat-e az adóhatósággal szemben, illetve mire van szüksége ahhoz, hogy az igazát bizonyítani is tudja. Az talán még fontosabb kérdés: mi kell ahhoz, hogy ne kelljen perelnie, és jó eséllyel már az ellenőrzés során képes legyen meggyőzően képviselni a saját álláspontját – elkerülve a bírságot és a bíróságot. Mutatjuk, miket javasol a szakértő.
Tarol a NAV az adóperekben
A legfrissebb NAV-évkönyv adatai alapján 2022-ben az adóhatóság döntései ellen 943 per indult (55 százalékban ellenőrzési ügyekben), 2021-ről áthúzódóan pedig 956 per volt folyamatban (62 százalékban adóellenőrzési ügy). A NAV a perek nagy részét,
adóellenőrzési ügyekben pedig 81 százalékban adott igazat neki a bíróság. Ehhez képest meglepő, hogy az összesen megítélt perköltségből (310,6 millió forint) csak 175,8 millió forintot ítéltek meg a NAV javára, ami 56,7 százalékos arány – tehát jóval kisebb, mint a pernyertességi arány. Az EY adóperes ügyvédje, Bajusz Dániel szerint ennek az egyik magyarázata az lehet, hogy
Az elsőfokú perek után lehet még a Kúriához is fordulni – 2022-ben a NAV 91-szer, az adózók 164-szer éltek e lehetőséggel, amikor hátrányos volt számukra a bírósági ítélet. Folyamatban volt még 116, az előző évről áthúzódó felülvizsgálat is (ezek 57 százaléka adóellenőrzési ügy). Jó hír azoknak, akik a végsőkig elmennek, hogy a Kúrián már csak 62,2 százalékban nyert az adóhatóság, és az összes perköltség 63,6 százalékát ítélték meg nekik.
A szakértő szerint az adóellenőrzések, adóperek a magánszemélyeket, a kisvállalkozásokat és a multikat, továbbá az összes iparágat érintik. Tény, hogy az adóhatóság az elmúlt években jelentős eredményeket ért el a feketegazdaság visszaszorításában a digitális eszközök (online pénztárgép, EKAER, online számlaadat továbbítása) segítségével. Az áfarés (az elméletileg beszedhető áfához képest a ténylegesen befolyt áfa aránya) például több mint 20 százalékról 6 százalékra csökkent 10 év alatt, ami igen jelentős javulás – világszinten is. De amíg marad a 27 százalékos „világverő” áfakulcs, addig az áfakijátszás is csábító. Nem véletlen tehát, hogy túlsúlyban vannak az ellenőrzési ügyek, azon belül pedig több mint 90 százalékos az áfamegállapítások aránya.
Vétlen adózó is kerülhet bajba
Mint már említettük, az adóperek zömét adóellenőrzés után indítják az adózók, hogy a befizetendő adóhiánytól és az akár jelentős összegű bírságtól megszabaduljanak. Amikor az adóhatóság a bevallott adóhoz képest adóhiányt állapít meg, akkor arra 50, de akár 200 százalékos adóbírságot is kiszabhat, plusz a jegybanki alapkamatot 5 százalékkal meghaladó késedelmi pótlékot is. A perek gyakran indulnak amiatt, hogy a NAV megtagadja az áfalevonási jogot, vagy a közösségi termékértékesítés adómentességét, amennyiben „fiktív számlázást” vagy határon átnyúló adókijátszást, esetleg körhintaügyleteket állapított meg, ám az adózó bizonyítani szeretné ennek az ellenkezőjét. Ez a probléma ugyanis
Adókijátszásnak számít, ha
- az árut a valóságban nem fuvarozzák el a másik tagállam területére, hanem belföldön „feketén” értékesítik,
- vagy az adózó olyan befogadott számlák után gyakorolja az áfalevonási jogát, amely mögött nincs teljesítés, vagy van ugyan teljesítés, de nem a számlán feltüntetett felek között, illetve ha az adókijátszó értékesítési lánc tagjaként az adózó olyan áfát vont le, amelyet a lánc egy másik tagja nem fizetett be, és ezt kellő körültekintés mellett fel kellett volna ismernie.
De mennyire egyértelmű ez az elvárás, valóban könnyen felismerhető, ha egy üzleti partner megpróbálja kijátszani az adózást?
A szakértő szerint például „a kellő körültekintés” elég szubjektív kategória. Az adóhatóság hajlamos az összes (akár nyomozati eszközökkel beszerzett) bizonyíték és tény alapján az alapvetően vétlen adózót is megbírságolni azon az alapon, hogy körültekintőbben is eljárhatott volna. Csakhogy ennek megítéléshez gyakran hiányoznak a szükséges alapvető kereskedelmi, iparági ismeretek.
Amiatt is bajba kerülhetnek egyes adózók, hogy
A vétlen adózó sokszor azért nem aggódik, mert nem is tud arról, hogy áfakijátszásban vesz részt. Ehhez képest általában az övé a legnagyobb kockázat, mert közösségi termékértékesítőként áfamentes tevékenységet végez áfalevonási joggal, azaz általában visszaigénylő pozícióban van. Ez egyrészt pénzügyi teher és kockázat, mert amíg az áfát vissza nem utalja számára az adóhatóság, addig kénytelen azt előfinanszírozni. Másrészt adóellenőrzési kockázat, mert a visszaigénylést a NAV kiemelten vizsgálja, még a kiutalás előtt. Aztán amikor elrendelik az adóellenőrzéseket, a bűnözői körök és a láncban szereplő fantomcégeik felszívódnak, míg a törvényesen működő láncszem ott marad. Ilyenkor lehet számítani rá, hogy az adóellenőrzés, illetve a NAV bűnügyi nyomozása annál a szereplőnél igyekszik a vagyont biztosítani, és vele szemben megállapítást tenni, akitől be is lehet majd szedni az adót – avatott be a szakértő.
Egyedül nem biztos, hogy megy
A szakértő szerint a „fájdalommentes” adóellenőrzés érdekében az első lépés, hogy már az adóellenőrzésre is tudatosan kell készülni. Például a kiemelt adózókat négyévente ellenőrzik – célszerű még előtte átnézni a bevallásokat, a kritikus ügyletek adózását átgondolni, felmérni, a nem egyértelmű adóelszámolásokat esetleg meg lehet támogatni adótanácsadói vagy NAV-állásfoglalással. Ha pedig hiba történt, akkor még az ellenőrzés megkezdése előtt érdemes benyújtani az önellenőrzést (utána már nem lehet), hiszen ez egyértelműen olcsóbb, mintha az ellenőrzés tárja fel a hibát, és bírságot, pótlékot szabnak ki.
Az ügyfeleknek és a NAV-nak is az a legjobb adóper, ami el sem indul
– jegyezte meg Bajusz Dániel.
Szakértőként azt tanácsolja, hogy már az adóellenőrzés első pillanatától vegyünk igénybe profi képviseletet. Méghozzá azért, mert
és ezeket jellemzően nem ismerik fel az ügyfelek, hiszen csak ritkán kerülnek adóellenőrzés alá. Viszont az adótanácsadók, ügyvédek rengeteg adóellenőrzésen vesznek részt (ez a munkájuk), így ismerik a másik oldal eljárását, technikáit.
Tapasztalata szerint az adóhatóság hozzáállása is más, ha képviselőt von be az ügyfél – ilyenkor jobban igyekeznek minden garanciális szabályt betartani, az ügyfél jogait nem elvonni, hiszen tudják, hogy a másik oldalon egy szakember figyeli a munkájukat. A képviselők például már a revizori kérdésekből tudják, milyen témakörben akar megállapítást tenni az adóellenőr, és ehhez mérten látják el tanácsokkal az ügyfelet, hogy mit és hogyan kell bizonyítékkal alátámasztani. Megóvják a hibák elkövetésétől is. Később ezt nem lehet már korrigálni, mert létezik az új tényre, körülményre vonatkozó tilalom.
Aztán gond lehet abból is, ha az ügyfelek nem észlelik az eljárási hibákat – ezekre később (a másodfok előtt vagy a perben) már szintén nem lehet hivatkozni. Szubjektív elem, de a revizor és az adózó ellenérdekű felek, az adóellenőrzés eleve nem kellemes dolog. Amikor már körvonalazódnak a megállapítások, előfordulhat, hogy a hangulat elmérgesedik – az ügyfél érthetően nem tud higgadtan kommunikálni a revizorral, a revizor pedig az ellenőrzés vélt vagy valós akadályozása miatt veszítheti el a türelmét. Ilyenkor is jól jöhet egy professzionális képviselő, aki mintegy „villámhárítóként” segíthet abban, hogy a vita objektív, professzionális, higgadt mederben folyjon.
Az esélyek növelésére érdemes minden eljárási lehetőséget kiaknázni.
- Tájékoztatást,
- felvilágosítást,
- iratbetekintést lehet kérni a revizoroktól,
- jelen lehet lenni a tanúmeghallgatásokon.
A képviselők mellett szólhat az is, hogy pontosan tudják, milyen iratok megmutatását lehet jogszerűen megtagadni. Ezen kívül életbe vágó lehet a legfrisseb adóhatósági és bírósági gyakorlat követése, ismerete, hiszen az adójogszabályok helyes értelmezése, az adóhatósági jogalkalmazói gyakorlat helyessége és az eljárási garanciák érvényesülése ettől függ.
A NAV is veszíthet
A szakértő négy olyan esetet említett, amelyekben az adózónak lehet esélye nyerni egy NAV-perben.
1. Ha a magyar adójogalkotás uniós jogba ütközik.
Ilyenkor nem a NAV hibázik, de mivel ő képviseli az államot, ezért az ilyen ügyek rontják a pernyertességüket. Főleg áfában (mivel az közösségi szinten harmonizált), de más adónemekben is előfordul, hogy a pénzügyi jogalkotás az uniós jogba (alapelvekbe) ütköző nemzeti adózási szabályokat hoz. Ilyenkor az Európai Bíróság az adózók által indított perekben a nemzeti bíróságok által kezdeményezett úgynevezett előzetes döntéshozatali eljárásban (esetleg a bizottság által kezdeményezett kötelezettségszegési eljárásban) megállapítja ezt. A jó hír, hogy ebben az esetben fő szabály szerint az elévülési időn belül az összes ilyen szabály alapján befizetett adó visszajár, kamatostul.
2. Ha elégtelen a bizonyítás, illetve, ha szakértőt rendel ki a bíróság.
Többnyire a NAV-ot terheli a bizonyítási és tényállás-feltárási kötelezettség, de ha valamilyen releváns bizonyítékot (ami a másodfokú eljárásban nem, de a perben még előkerülhet) nem értékel vagy nem szerez be, holott a tényállás tisztázásához szükséges lenne, akkor az új eljárás elrendelését vonja maga után. Vannak olyan területek (például transzferárazás, piaci ár/érték megállapítása, számviteli részletkérdések, vámtarifa-besorolásos perekben az áru objektív tulajdonságainak feltérképezése), amelyekben hiányzik a bíróság szakértelme, és mindenképpen szakértőt rendelnek ki. Ha az érintett szakkérdésen alapul maga az adóztatás is, akár pert is veszíthet a NAV, amennyiben neki kedvezőtlen a szakvélemény.
3. Eljárásjogi jogszabálysértés esetén.
Az adóellenőrzési és az azt követő hatósági eljárási szabályok eléggé bonyolultak, emiatt nem könnyű a NAV-nak sem minden részletszabályt betartani – magyarázta Bajusz Dániel. Így, ha az adóhatóság által elkövetett jogszabálysértés érdemi, azaz például ügyfélgaranciális szabályokat sért (mondjuk egy tanúvallomásról elfelejti értesíteni az ügyfelet, túllépi az ellenőrzési határidőt, a megbízólevelet nem módosítja, mikor az eljárásba új revizor kerül be), vagy még súlyosabb esetben semmisségi ok merül fel (amennyiben a hatáskörén, illetékességén kívül jár el a NAV), akkor ez az adóhatósági döntés megsemmisítését és az eljárás megismétlését vonja maga után.
4. Téves anyagi jogi jogértelmezésnél.
A szakértő szerint ilyen is előfordul annak ellenére, hogy a legtöbb tapasztalat és erőforrás a NAV-nál áll rendelkezésére az adózási anyagi jogszabályok helyes értelmezéséhez. Viszont mindig vannak új élethelyzetek, és ha egy előírás bírósági vagy esetleg pénzügyminisztériumi jogértelmezése nem kiforrott, akkor a NAV is juthat téves következtetésre. Annál is inkább, mert az egész szervezet attitűdje arra irányul, hogy a lehető legtöbb adóbevételt elérő értelmezést alkalmazza. Ez önmagában nem probléma, ha a garanciákat betartja, a jogorvoslati jogok gyakorlását nem akadályozza. Ez egyébként jellemző is a hivatalra, ahogy az is, hogyha a Kúria a NAV-val ellentétes jogértelmezést fogad el, akkor az adóhatóság ezt fegyelmezetten követi, és a napi gyakorlatába is beépíti – tette hozzá a szakértő.
