Befektetők, cégtulajdonosok számára félelmetesnek tűnhet a fegyver, amelyet a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) kaphat, ha az Országgyűlés elfogadja a versenytörvény módosítására beadott javaslatot. E szerint a hivatal
Ez jelentős változás, hiszen a GVH eddig fúziók, cégfelvásárlások esetében állhatta útját a versenytorzító növekedésnek, a jövőbeni felállást, a fúzió után kialakuló helyzetet modellezte. A törvénymódosítás arra adna lehetőséget, hogy a jelenleg fennálló helyzeten igazítsanak. Akkor is, ha jogszabálysértést nem lehet kimutatni – emelte ki a lapunk által megkérdezett versenyjogász, aki szerint a törvénymódosításban felsorolt paraméterek alapján igen tág tér nyílik a hivatal számára.
Vadonatúj kategóriát vezet be az új szabályozás: a piacokon átívelő alapvető jelentőségű vállalkozásokét. Hogy ebbe a körbe tartozik-e az adott társaság, azt a tervezet szerint a GVH állapítja meg külön versenyfelügyeleti eljárásban. Megvizsgálja a vállalkozás
- piaci részesedését,
- pénzügyi erejét vagy más erőforrásokhoz való hozzáférését,
- vertikális integráltságát, illetve az egymással egyéb módon összefüggő piacokon való tevékenységét,
- versenyben releváns adatokhoz való hozzáférését,
- a vállalkozás által nyújtott szolgáltatás, illetve előállított vagy forgalmazott áruk fogyasztók vagy a gazdaság szempontjából alapvető jelentőségét,
- illetve minden olyan tevékenységét, amely harmadik felek vagy a fogyasztók szempontjából jelentős ahhoz, hogy hozzáférjenek a beszerzési és értékesítési piacokhoz, amellyel befolyást tud gyakorolni a harmadik felek üzleti tevékenységére.
Kértük a GVH-t, értelmezze a felsorolt szempontokat, hogy megtudjuk, mekkora vállalati kör kerülhet az alapvető jelentőségű kategóriába, mekkora piaci részesedés esetén számíthatnak e minősítésre. Konkrét válasz helyett Rigó Csaba Balázs GVH-elnök múlt pénteki rádióinterjúját ajánlotta figyelmünkbe Horváth Bálint kommunikációs vezető, hangsúlyozva, hogy a GVH jogalkalmazó, nem jogalkotó. Ezzel magyarázva, hogy a hivatal miért nem fűz magyarázatot a tervezethez ebben a fázisban. Az interjúból és a hivatal közleményéből nem derült ki, hogy a GVH kezdeményezte-e a törvénymódosítást vagy bevonta-e a munkába a kormányzat, ahogyan arra sem kaptunk választ, hogy a GVH a számos területen kevés szereplős (monopol, illetve oligopol) hazai piacon mely ágazatokban lát olyan fokú piactorzulást, ami beavatkozást indokolna.
Mamutok bőven vannak a hazai piacon, gondoljunk csak az üzemanyag nagy- és kiskereskedelemben meghatározó Molra, a lakossági piacot domináló gáz- és áramellátó Magyar Villamos Művekre, amely egyben importőr és nagykereskedő, vagy akár a Tiszántúl nagy áram- és gázszolgáltatójára, a felcsúti milliárdos Mészáros Lőrinc érdekeltségébe került egykori Tigáz és Titász cégekre. Megemlíthetjük a hatóságokkal évek óta hadakozó műtrágyakirályként emlegetett Bige László érdekeltségébe tartozó Nitrogénművek Zrt.-t, vagy a távközlési piacot, amelyen két meghatározó szereplő halad fej-fej mellett, a nemzeti bajnokká puffasztott 4iG Nyrt. és a német érdekeltségű Magyar Telekom Nyrt. Hasonló a helyzet a cementgyártóknál is, csak itt francia, illetve német befektetők cégei uralják a piacot.
A szakmában léteznek hüvelykujjszabályok, például általánosságban azt tartják erőfölényes helyzetnek, amikor egy piacon 60 százaléka van a piacvezetőnek, a két főszereplős piac esetében pedig 35-40 százalék körül van mindkét nagy részesedése. A cégeket az sem nyugtatta meg, hogy a GVH-elnök ígérete szerint egyeztetnek a piaci szereplőkkel és velük együttműködve alakítják ki majd a jogalkalmazás gyakorlatát. A jogalkotó pedig „messzemenőkig szem előtt tartotta a jogállamisági szempontokat a tisztességes piaci verseny és a magyar fogyasztók védelme érdekében”. „Garanciális biztosítékot” jelent, hogy versenyfelügyeleti eljárásban döntenek, a kijelölő és kötelezettséget meghatározó versenytanácsi határozattal szemben közigazgatási per indítható – áll a GVH közleményében.
Kényszereladás is lehet a vizsgálódás vége
Ha a GVH ágazati vizsgálatai során azt állapítja meg, hogy a verseny tartósan torzul, akkor kötelezettségeket írhat elő az alapvető jelentőségű vállalkozás(ok)nak. Ha utóbbi „nem tudja ellátni a működését” vagy „fennáll a veszélye, hogy nem tud eleget tenni a kötelezettségeinek”, akkor az ellátásbiztonsághoz szükséges működés fenntartása érdekében kötelezheti
- a tulajdonosokat a vállalkozás részben vagy egészben történő értékesítésére,
- a folyamatos és biztonságos szolgáltatáshoz, kereskedelemhez, gyártáshoz szükséges eszközök kijelölt szolgáltatónak költségalapú díj melletti üzemeltetésre átadásra, a tevékenység gyakorlásához szükséges nyilvántartások, adatok rendelkezésre bocsátására,
- kezdeményezheti az érintett cég vezető testületében más vezető állású személy kinevezését,
- felfüggesztheti a tagsági részesedéshez kapcsolódó szavazati jogokat,
- kötelezheti a tagsági részesedések más tulajdonosok részére történő átruházását,
- előírhatja a közgyűlés összehívását, meghatározott napirendi pontok megtárgyalását, és meghatározott döntések meghozatalának szükségességére hívhatja fel az igazgatóság figyelmét.
Ezek elég vészjóslóan hangzó lehetőségek, még akkor is, ha a GVH-elnöke a kényszerértékesítést csak végső jogi lehetőségnek nevezte és hangsúlyozta az arányosság elvét. A lapunk által megkérdezett szakértők többsége a törvénymódosítás szövege alapján azonban reális veszélynek tartja, hogy a GVH intézkedése nyomán egyes befektetők elveszítsék a cégtulajdonukat. (Ha üzemeltetésre kellene átadni, azt pedig „költségalapú díj mellett”, vagyis piaci ár alatt kellene megtenni.)
A hazai cementgyárak a kirótt bányajáradék és ársapka miatt olyan helyzetbe kerültek, hogy egy szint felett veszteséges számukra a termelés, közben kormányközeli vállalkozó kivásárlási ajánlatáról, sőt állami felvásárlásról röppennek fel hírek. Cementellátási gondok az adóprés miatt már jelentkeztek korábban, a tervezett törvénymódosítás nyomán akár felvetődhetne, hogy a német tulajdonú Duna Dráva Cement Kft., illetve a svájci-francia gyökerű Lafarge Cement Magyarország Kft. adják át az eszközeiket vagy a cégeiket.
Hatalmas jogbizonytalanság
– kommentálta a tervezetet lapunknak egy versenyjogász. A cégeket nem lehet ilyen helyzetbe hozni, különösen most, amikor érzékelhető a nyugati befektetők elfordulása, a kanadai és USA-beli invesztorok egy ideje már nem hoznak friss pénzt Magyarországra, jobbára csak az amortizációt forgatják vissza, és ha így haladnak a dolgok, akkor várható, hogy kiviszik a tőkéjüket – vetítette előre. Úgy véli, a bizalmat erősíteni kellene, a GVH-nak közleményeket, magyarázatokat kellene kiadnia, mit tekint erőfölényes helyzetnek, hogyan értelmezendők azok, a törvénymódosítás szövegében felsorolásszerűen szereplő feltételek, amik alapján adott cég esélyes lehet alapvető jelentőséggel bíró társaság minősítésre.
Közel húzhatják a politikához a versenyhivatalt
Ez a törvénymódosítás nagyon közel húzhatja a politikához a versenyhivatalt – utalt arra, hogy a kormányzati szereplők nem rejtik véka alá, hogy nem feltétlenül szívesen látott vendégek a külföldi befektetők, és az egyes üzletágak magyarosításának eszköze lehet az új szabályozás. A legvehemensebb kirohanásokat eddig Lázár János rendezte: üzent a cementipari nagyágyúknak, hogy jobban teszik, ha eladják az itthoni vállalkozásaikat, mert az elképzelhetetlen, hogy a tízmilliárd eurós paksi építkezésből ne részesedjen a magyar építőipar. A külföldi építőipari érdekeltségeknek pedig azt tanácsolta, a legegyszerűbb, ha értékesítik a vállalkozásaikat a magyar államnak, magyar vállalkozóknak, és leteszik a lantot.
Tavaly év végén az osztrák-magyar közös tulajdonú GYSEV Zrt. miatt került konfliktusba a szomszédokkal, a tulajdonviszonyokat jobban tükröző beleszólást követelve a cég ügyeibe. Felrúgva évtizedek gyakorlatát, átnyúlt az osztrák térfélre, és egyeztetés nélkül leváltotta az osztrák üzletág egyik vezetőjét, majd ajánlatot tettek az osztrák Strabag tulajdonrészének kivásárlására.
Legutóbb az osztrák Spart osztotta ki: „Most, hogy az osztrák fűszeres-közértes, a Spar így viselkedett, felvetettem a kormányban, hogy ne tűrjük tovább a hazudozást, alaptalan állításokat tőlük, s inkább vegyük meg őket szőröstül-bőröstül”. A kiváltó ok az volt, hogy az osztrák Spar-vezér nyilatkozatában jelezte, a 4,5 százalékra srófolt extraprofitadó miatt az Európai Bizottsághoz fordult, egyúttal védőintézkedéseket tettek a kiskereskedelmi hálózat kisajátításától tartva.
Ilyen előzmények közepette a külföldi tulajdonú cégek okkal aggódhatnak, hogy alapvető jelentőségűvé nyilvánítják őket. Azzal együtt, hogy e törvénymódosítás nélkül is sokféle módszer létezik, lehet adóhivatali vizsgálatokkal vegzálni, kaphat visszautasíthatatlan ajánlatot valamely cég vagy például megváltoztatják a szabályozást, esetleg különadókat vetnek ki, amivel ellehetetleníthetik a cég működését. A tervezett törvénymódosítás kapcsán nem a konkrét fenyegetés a lényeg, hanem az, hogy függőségi viszonyt teremt szubjektív alapon. Nem tudjuk, hogy a GVH kijön-e vizsgálódni vagy nem, besorol-e az alapvető jelentőségűek klubjába, és ha igen, előír-e kötelezést a cég eladására – magyarázta az egyik, multicégekkel dolgozó adótanácsadó. Önmagában korrekt dolog a versenyt kontrollálni a fogyasztók érdekében, de nem függőségi rendszer kiépítésével, és nem olyan szabályokkal, hogy a hivatal például arra kötelezzen adott céget, hogy piaci ár alatt adja át az eszközeit valamely kijelöltnek – tette hozzá.
Bár a GVH-elnök azzal nyugtatta a kedélyeket, hogy csak jogsértés esetén lép fel a GVH, a törvénymódosítás szövege szerint az
Elég megállapítani, hogy versenytorzulás áll fenn vagy feltételezhető, hogy a cég nem tudja teljesíteni a kötelezettségét, máris jöhet a kötelezés a versenyhivataltól.
