Átmeneti időben számítunk a különadókra, 2024-ben megkezdjük ezeknek a kivezetését, a bankok, a gyógyszergyártók és az energiaszolgáltató cégek esetében ezek megindulnak
– jelentette ki Varga Mihály pénzügyminiszter a múlt hónap végén.
A politikus azt már nem tette hozzá, hogy ezeket az adónemeket nem is kellene kivezetni, mert azok a korábbi jogszabály alapján maguktól „kivezetődtek” volna 2023 végén. A kormány ugyanis csak 2022–2023-ra vonatkozóan döntött tavaly az extraprofitadóként emlegetett különadók bevezetéséről. Ehhez képest a kabinet egy újabb rendeletben 2024-re is kiterjesztette ezeket, vagyis az aktív jogalkotás éppen ahhoz kellett, hogy a hatályukat meghosszabbítsák. A pénzügyminiszter által említett három szektor esetében pedig mindössze annyi történik, hogy csökken a hozzájuk tartozó bevételi előirányzat összege, kettő esetében az adómérték is.
Varga azt sem említette, miért lenne szükséges ezeknek az adónemeknek a kivezetése. Az ok nem más, minthogy a kabinet vállalást tett az Európai Bizottság felé, hogy a Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz (RRF) összesen körülbelül 6200 milliárd forintnyi támogatási forrásának lehívása feltételeként fokozatosan kivezeti az extraprofitadókat. Az Európai Unió Tanácsának határozata alapján Magyarországnak 2023 negyedik negyedévére döntenie kell a következő átmeneti adóintézkedések kivezetéséről:
- a pénzügyi szervezetek extraprofitadója,
- a biztosítókat terhelő extraprofitadó,
- az energetikai vállalkozások extraprofitadója,
- a kiskereskedelmi szektor különadója,
- a távközlési szektor extraprofitadója,
- a gyógyszergyártói befizetések különadója.
A határozat megfogalmazása homályos, így nem egyértelmű, hogy az EU már az idén a különadók eltörlését várja, vagy megelégszik annyival, ha a kormány az év végéig jogszabályba iktatja, hogy mikortól szűnik meg az extraprofitadó, és az időpont lehet 2024 is. Mindenesetre a bizottság május végén kiadott országspecifikus ajánlásaiban megsürgette a szektorális különadók megszüntetését, mondván, az nem választás kérdése, hanem kötelezően teljesítendő feladat.
Az Orbán-kormány mégis meghosszabbította az adónemek hatályát. Pedig más területeken már tetten érhető volt az igyekezet, hogy teljesítsék a tanácsi előírásokat az RRF-forrásokért cserébe: például a napelemstop feloldásával egy lépéssel közelebb került az áhított uniós pénzek lehívása.
Ám a különadók ügye ezeknél fajsúlyosabb:
Már-már bájos húzásnak tekinthető, hogy ezzel együtt még a jövő évre várt RRF-források tételeit is beleírták az új költségvetési tervezetbe. Bevételi oldalon 767 milliárd forint, a kiadásin pedig közel ugyanekkora pénzmozgásra számítanak jövőre, rendületlenül bízva a bizottság jóindulatában és a gyors pénzköltés lehetőségében.
Súlyos költségvetési kényszer
A 2024-es büdzsétervezet masszív kiadáscsökkentő és bevételnövelő tételein jól látszik, hogy a kormánynak minden elérhető forintra szüksége van: nemcsak ahhoz, hogy az államháztartás hiányát kordában tartsa, hanem ahhoz is, hogy holdudvarának különféle üzleteit és hóbortjait – például az autópálya-koncessziós konzorciumot és a sportegyesületek tao-kedvezményét – is finanszírozza.
A Pénzügyminisztériumnak igencsak beszűkült a mozgástere a következő évi büdzsé tervezését illetően. Az extraprofitadókból beszedhető összegekről láthatóan nem tudnak és nem is akarnak lemondani, hiszen például a bankbetétek szochója biztosan nem menti meg a költségvetést – kommentált lapunknak H. Nagy Dániel, a Mazars partnere, adó üzletágának vezetője.
Ez a döntés azonban az uniós pénzek lehívását nézve komoly akadály lehet. Nem véletlen, hogy a gazdaságfejlesztési miniszter belengette: az országnak át kell állnia az uniós pénz nélküli létre, tette hozzá a szakértő. Ebből a helyzetből már aligha léphet vissza a kormány, így nem életszerű, hogy egy őszi adócsomagba esetleg mégis beleírnák a különadók kivezetését.
A kabinet egyedül abban bízhat, tárgyalásos úton sikerül meggyőznie az Európai Bizottságot arról, hogy ezekre a bevételekre égető szükség van, de 2024-et követően már tényleg kivezetik őket. Kétséges azonban, hogy mennyire adnak hitelt az Orbán-kormány ígéreteinek azok után, hogy a felszólítások ellenére semeddig nem tartott a különadók hatályát egyenként átírni 2022–2023-ról 2022–2024-re – értékelt az adószakember.
Lapunk megkereste a területfejlesztési miniszter hivatalát és a Pénzügyminisztériumot is azzal, milyen lehetőséget látnak arra, hogy az extraprofitadók fenntartása esetén is megegyezés szülessen az Európai Bizottsággal. Amint válaszolnak, közöljük.
Mi a baja az EU-nak a különadókkal?
Az adóügyekről történő rendelkezés egyértelműen tagállami jogkör, az Európai Unió működéséről szóló szerződésben ezt nem engedték át a bizottságnak. Elvileg a tagországok kivethetnek szektorális különadókat: ezt a magyar állam már 2010-ben megtette, amikor a távközlési szektor és a bolti kiskereskedelem esetében árbevétel alapú adókról döntött, majd 2014-ben bevezette a reklámadót. A piaci szereplők mindhárom intézkedést megtámadták az Európai Bíróságnál, amely azonban úgy döntött, hogy ezek összeegyeztethetők az uniós joggal.
A bizottság aggályai jelenleg azonban nem jogi jellegűek, és ezeket a kormány is helyben hagyta, amikor beleegyezett abba, hogy az alapvetően versenytorzító hatásúnak ítélt rendelkezéseket két év után kivezeti. Vagyis nem adójogi, hanem komplex versenypolitikai elvárásról beszélhetünk – magyarázta H. Nagy Dániel.
Az országspecifikus ajánlásokban úgy értékelnek, hogy ezek az intézkedések gyengítik a jogbiztonságot, és jellemzően olyan ágazatokat vesznek célba, melyekben jelentős a külföldi tulajdonú vállalatok piaci súlya. „Ezek a beavatkozások inkább elriasztják vagy korlátozzák a külföldi befektetéseket, és megnyitják az utat az előtt, hogy az érintett cégeket állami tulajdonú társaságok vagy kormányközeli magánvállalatok vásárolják meg. (…) Például konkrét cégek és iparágak diszkriminatív bánásmódban részesülnek a kifejezetten rájuk szabott adók és árplafonok miatt, amelyeket rövid határidővel és előzetes egyeztetés nélkül vezettek be. 2020 óta a kormány a »veszélyhelyzet« alatti rendkívüli hatalmát is arra használta, hogy ilyen intézkedéseket hozzon” – kifogásolják. A bizottságnak ráadásul nemcsak az említett hat extraprofitadóval van gondja, hanem a kiegészítő bányajáradékkal is, melyet a kormány a cementipari cégek után a tetőcserepeket, téglákat és kerámiacsempéket gyártó vállalatokra is kiterjesztett.
Extraprofitadónak hívják, de valójában nem az
Nagy Márton tavaly májusban jelentette be az ágazati különadók bevezetését arra hivatkozva, hogy az emelkedő kamatok és árak révén a nagy multicégek olyan jelentős extrahaszonra tettek szert, amiért nem dolgoztak meg, ezt pedig be kell vonni a közteherviselésbe. A gazdaságfejlesztési miniszter akkor elsősorban a rezsicsökkentés fenntartásával indokolta az „átmeneti” intézkedéseket, és nyolc megcélzott ágazatot nevezett meg. A GKI ugyanakkor kimutatta, hogy az érintett szakágazatok – például a kiskereskedelem és a telekommunikáció – messze nem tartoztak a legnyereségesebbek közé. Ellenben a kormányközeli cégek által uralt út- és vasútépítés ágazat végzett az élen, ahol átlagosan 46,4 százalékos volt az árbevétel-arányos adózott eredmény.
A Mazars szakértője arra is felhívta a figyelmet, hogy az EU által kifogásolt hat adónem közül öt nem nyereség alapú, hanem a nettó árbevételen alapuló forgalomarányos adó, amelyben nem fejeződik ki, hogy mekkora az adott piaci szereplők profitja.
Az egyedüli, amely valóban a profitot terheli, az energiaellátók különadója, ennek kulcsát tavaly decemberben 31 százalékról 41 százalékra emelte a kabinet, és ez 2024-ben is ugyanekkora szinten marad. Ennek az adónak az alanyi köre szinte a teljes energiaszektort lefedi, beleértve egyebek közt a villamosenergia- és földgázkereskedőket, az erőműveket, a szénhidrogén-kitermelőket és a hálózat-üzemeltetőket. Érdemes tudni azonban, hogy egyes feldolgozóipari – így a bioetanolt, keményítőt és keményítőtermékeket, valamint napraforgóolajat – gyártók is ebbe a körbe tartoznak.
Nem változik a nettó árbevétel alapján kalkulált különadó a távközlési és a biztosítási szektor esetében, míg a bankok és a gyógyszergyártók körében az adómértékek csökkentéséről döntöttek. A gyógyszerforgalmazókat ugyanakkor nem kímélte a kormány: a gyógyszer-forgalombahozatali engedélyek jogosultjára vonatkozó 20 százalékos befizetési kötelezettséget 40 százalékra emelték, ráadásul ez a rendelkezés nem is jövőre lép hatályba, hanem már az idén.
Az egyes különadó-módosításokkal
Ez az a szűkítés, ami Varga Mihály szerint a kivezetés első lépésének tekinthető.
Látni kell azonban, hogy a kiskereskedelmi adó esetében növekszik a teher: a 100 milliárd forint alatti adóalaprész után ugyan megmaradtak a sávok, e fölött viszont 2024-ben a 2023-ban érvényes 4,1 százalékról 4,5 százalékra emelkedik az adómérték. Ez a növekmény a költségvetési előirányzatban 21,7 százalékos (összegszerűen 44,5 milliárd forintos) plusz bevételt jelent, vagyis a kormány összesen 249,7 milliárd forintra számít a kiskeradóból 2024-ben. Ez a relatíve alacsony többlet már fölveti a gyanút, hogy a 100 milliárdnál nagyobb bevételű szereplőket „kipécézte” a kormány, és rossz alkupozíciójuk miatt jobban sanyargatja őket. Eszünkbe juthatnak Lázár János nagy port kavart mondatai is, miszerint a kabinet jövőbeli tervei között szerepel a külföldi kiskereskedelmi láncok kiszorítása.
Eddig a hat nagy multinacionális élelmiszerlánc közül négy – az Aldi, az Auchan, a Penny és a Spar – hozta nyilvánosságra eredménybeszámolóját. Ezek alapján tavaly az élelmiszerláncoknál nemhogy extraprofit, de még a szokásos nyereség sem jelentkezett a kiskeradó következtében. Mint megírtuk: jellemzően árbevétel-növekedés mellett három lánc is veszteséges lett, míg az Aldi nyeresége érdemben csökkent a 2022-eshez képest.
