A külföldi működőtőke beruházások (FDI) egyenértékűek az uniós támogatásokkal, hiszen euróban érkeznek és vissza nem térítendő tőkét jelentenek. Miután az FDI megérkezik az országba, ott is marad, és generálja a profitot
– fejtegette nemrégiben Nagy Márton egy rádiónyilatkozatában. A gazdaságfejlesztési miniszter hónapok óta számos fórumon hangoztatja, hogy finanszírozási szerkezetváltozás valósult meg Magyarországon, amelynek során a nélkülözhetetlen külföldi forrásokon belül egyre hangsúlyosabb lesz – az EU-s pénzekkel szemben – az FDI. Szerinte fontos kormányzati cél, hogy a működőtőke-beáramlás mértékét növeljék, mert ily módon 2030 után teljesen ki lehet váltani a közösségi forrásokat.
A politikus arra is rávilágított, hogy az állami és a lakossági beruházások aránya csökken, ezért a kormányzat elsősorban a vállalatok beruházásait kívánja ösztönözni. Szavai szerint a beruházási rátát éves szinten a GDP-hez képest 30 százalék felett kell tartani, az FDI beáramlását pedig a teljes beruházási skálán belül 20 százalék feletti arányon kell tartani. Ez azt jelenti, hogy
Ennek érdekében a kormányzat már be is gyújtotta a rakétákat. Miközben a 2010 és 2020 között regnáló Orbán-kormányok változatlan áron körülbelül 500 milliárd forintot fordítottak a multinacionális cégek beruházásainak egyedi kormánydöntésen alapuló (EKD) támogatására – háromszor annyit, mint a megelőző két ciklusban az MSZP-SZDSZ- kormányok –, addig most rövid idő alatt abszolválnák ennek a kétharmadát. S mindössze csak annyival, hogy megtolnak két nagy beruházást. A nyugati és kínai sajtóban megjelent információk alapján a magyar állam összesen 320 milliárd forint értékű támogatást adhat a CATL Debrecenben épülő akkugyárának. Az ugyancsak Debrecenben épülő BMW-üzemnek pedig hivatalosan 44 milliárdos EKD-támogatást nyújtanak, de további 140-150 milliárdot költ az állam a gyár körüli infrastruktúra-fejlesztésére, például közmű-, és vasúti logisztikai terminál építésre – kalkulált a 24.hu-nak Gál Zoltán, a Magyar Regionális Tudományi Társaság (MRTT) elnöke, a Pécsi Tudományegyetem professzora.
Ezek uniós szinten is elképesztő volumenek, hiszen az elérhető adatok alapján, 2015-19 között hazánk csúcstartó volt a multicégek GDP-arányos támogatásában, Ciprus és Észtország mellett.
Szabadságharc? A nagy érvágást épp a kormány és holdudvara szenvedi el
Közgazdasági szempontból több ponton is hibás lehet egyenlőségjelet tenni az FDI-beáramlás és az uniós támogatások között. De ami kormányt illeti,
– jelentette ki lapunknak Sass Magdolna, a KRTK Világgazdasági Intézetének igazgatója.
A közszféra beruházásainak csökkenését illető Nagy Márton-i elszólás nem paradoxon, mivel a GDP-növelésében fontos szerepet játszó állami beruházási konjunktúra pontosan azért szűnik meg, mert hiányoznak az EU-s források.
Az elérhető adatok szerint Magyarországon volt a legmagasabb az állami fejlesztésekbe áramló uniós pénz aránya a 2010-es évek elején. Az unió kohéziós támogatásai olyannyira jelentősek, hogy volt olyan év (a 2015-ös), amikor a közszféra beruházásainak 85 százalékát ezekből fedezték. Amint a KSH legutóbbi beruházási helyzetképében megállapították, az uniós pénzek a hazai fejlesztéspolitika döntő finanszírozási forrásai voltak 2020-ig. Éves szinten 1000 és 2000 milliárd forint között hullámzott az EU-források hozzájárulása a közszféra beruházásaihoz 2013 és 2019 között (az említett csúcsévben 2200 milliárdot tettek ki.) Így sikerült elérni, hogy Európában több évre is csúcstartók lettünk a GDP-arányos állami beruházási rátát nézve – mint azzal két éve Varga Mihály pénzügyminiszter is elbüszkélkedett.
Fontos kiemelni, hogy a törpeállamokat leszámítva egyedüliként hazánkban fordul elő, hogy minden fejlesztési forrásról a kormány és szervei döntenek – derült ki Medve-Bálint Gergő, Martin József Péter és Nagy Gabriella „Célellentétes következmények? Az uniós források hasznosulása Magyarországon” című tanulmányából.
A közösségi források elapadása ugyanakkor csapást jelent az állami fejlesztésekre. Nem véletlen, hogy Lázár János építésügyi miniszter közel 300 építési projektet befagyasztott 2022-ben, miközben a KSH szerint a költségvetési szerveknél 16 százalékkal (az utolsó negyedévben már közel 30 százalékkal) csökkent a beruházási teljesítmény.
A hazai költségvetés teherbírása gyönge, súlyos eladósodás nélkül nem tudná kiváltani a brüsszeli fejlesztési forrásokat – kommentált Gál Zoltán.
Most az elapadó támogatásokat külföldi működőtőkével igyekeznek pótolni, ami azonban nem garantál kvázi „ingyenpénzt”, hanem könyörtelenül a profit-, és megtérülési szempontokat veszi figyelembe Ez elsősorban a kormány és holdudvara szempontjából a rosszabb verzió, hiszen nincs beleszólásuk abba, hogy miként használják fel e forrásokat. A Magyarországot érintő döntéseket nem itt, hanem a multicégek külföldi központjaiban fogják meghozni, ez a környezet-, és energiapolitikai, valamint a vízgazdálkodási kérdésekben már most látványos az akkugyárak esetében. Mindez nagyon behatárolja a kormányzati cselekvőképességet, a döntéshozók kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek – értékelt Sass Magdolna.
Mi több, az FDI-forrásokra kiéhezett államokat a külföldi cégek belehajszolják abba, hogy támogatások, szubvenciók formájában minél több pluszkiadást vessenek be.
Kidőlt egy bástya, nagy rizikót vállalnak
Az ország külső finanszírozása a korábbi években egyensúlyban volt: egymást kiegészítő módon – több éves távlatban nagyjából fele-fele arányban – támaszkodott az EU-forrásokra és az FDI-ra. Újdonság az uniós pénzek befagyasztásával, hogy immár nem komplementerként, hanem egymást kizáró lehetőségként tekint a kormány e két forrásra.
Ugyanakkor, míg az EU források egy 7 éves ciklusban jobbára előre elfogadott terv – partnerségi szerződés – alapján, többé-kevésbé kiszámíthatóan érkeznek, addig a beáramló FDI mennyisége meglehetősen kiszámíthatatlan, az utóbbi évtizedben ingadozó. Az elmúlt időszakban Magyarországon volt 4 év (2015-16 és 2019-20), amikor az EU-s források, illetve még a külföldről hazautalt munkavállalói jövedelmek nagysága is meghaladta a beáramló FDI-t.
Az elmúlt évek adatai tükrében 2015 és 2016 között hatalmas mértékű volt az FDI-kiáramlása Magyarországról – 2016-ban ez elérte a mínusz 8 milliárd eurót – miközben az EU-források „mentették meg” a külső finanszírozásunkat. (A jelzett időszakban a kormány kivásárolta egyes multicégek tulajdonát, például GE Capitaltól megvette a Budapest Bankot. Ez a statisztikában tőkekiáramlásként jelent meg.) Szintén visszaesést láthattunk 2019 környékén is, amikor a potenciális GDP-t jócskán meghaladó, 4,5 százalék körüli volt a növekedés. Ezt a brüsszeli támogatások felhasználásával, egy erőltetett állami beruházási politikával sikerült elérni. Ennek köszönhetően pozitív volt a kibocsátási rés, miközben Magyarország potenciális növekedése 2 százalék körüli és tényleges éves átlagos növekedése is csak 2.22 százalék volt az elmúlt évtizedben. – magyarázta az MRTT elnöke.
A működőtőke-beáramlás jellemzően a gazdasági ciklusok hullámzásától, a külső környezet hatásaitól függ. Nagy rizikó, hogy a kormányzat éppen egy olyan időszakban igyekszik a külföldi tőkére építeni, amikor a globalizációs folyamat megtorpant, a források elérhetősége a Covid-válság következtében még inkább bizonytalanná vált. (Az FDI-beáramlás a 2018-as 4 milliárd euróról 2020-ra 800 millióra zuhant, innen kapaszkodott vissza a tavalyi rekordra.)
– fogalmazott.
Az OECD adatai alapján Magyarország Csehország és Szlovákia mellett a lista tetején helyezkedik el a GDP-arányos FDI-állomány tekintetében. Mi vagyunk a leginkább kitettek a közvetlentőke-befektetéseknek, ezt ennél nagyobb mértékűre növelni nem igen lehet.
Sass Magdolna szerint a kormány nagyívű célkitűzései már csak azért is állnak bizonytalan lábakon, mert az 1990-es évek óta számtalanszor előfordult már – ázsiai befektetők esetében különösen gyakran – hogy a multicégek által beharangozott beruházási érték jelentősen meghaladta a tényleges pénzmozgások szintjét. Például egy vállalat bejelent egy 7 milliárd eurós projektet, de később az ország folyó fizetési mérlegében ehhez kapcsolódóan „csak” egy 2 milliárdos pénzmozgás jelenik meg. (Korábbi cikkünkben bemutattuk, hogy a CATL által megmozgatott működőtőke túlnyomó része nem készpénz, hanem gépek, berendezések formájában érkezhet az országba.)
Ezek nem felülbecslések, hanem nézőpont-, számbavételbéli eltérések is okozhatnak jelentős különbséget a bejelentett projektméret és a fizetési mérlegben megjelenő összeg között. A közgazdászok körében mára már magától értetődik, hogy ha valaki FDI-adatokra kíváncsi, akkor nem a vállalatok által bejelentett számokat, hanem a fizetési mérleget nézi meg.
A másik probléma, hogy az FDI-pénzbeáramlás a gyakorlatban akár 3-5 évre is elhúzódhat – például a kecskeméti Mercedes-beruházás esetében látható volt, hogy a teljes befektetési érték 2012 és 2014 között részletekben érkezett be. Egy-egy komolyabb projekt pénzmozgását egy-egy adott év eredményének megfeleltetni tehát nem lehetséges – szögezte le a KRTK kutatója.
Ingyenpénz helyett erőn felüli támogatások
Talán a legnyilvánvalóbb különbség az FDI és az uniós források között, hogy az előbbi nem csak korlátozottan felhasználható, de jóval drágább is. Az FDI-befektetések implicit kamata nem csak az uniós, hanem a hazai forrásokénál, például a banki kölcsönökénél is magasabb – ezt nem más, mint Balatoni András, a Magyar Nemzeti Bank előrejelzési igazgatóságának vezetője állította, Pitz Mónikával közösen írt, Közgazdasági Szemlében megjelent cikkében.
Az implicit kamat nem egy valós, hanem egy látens kamat, amely általában a befektetők azon várakozásaira épül, hogy milyen hosszú távú megtérülésre számítanak egy adott beruházás esetében. A közvetlen külföldi befektetések implicit kamatlába azt a hozamot jelenti, amelyet a külföldi befektetők egy adott országban történő befektetésükből remélnek, figyelembe véve a befektetéssel kapcsolatos kockázatokat. Ez tehát a befektetés várható megtérülési rátájának becslése, amelyet nem mondanak ki kifejezetten, hanem olyan tényezők alapján számítanak ki, mint a tőkeköltség, a várható pénzáramlások és árfolyamváltozások, valamint a piaci körülmények.
Az implicit kamatláb egyebek közt tartalmazza,
- a magyar kormány adó és K+F kedvezményeit, EKD-, munkahelyteremtési-, és egyéb támogatásait.
- A beruházáshoz kapcsolódó állami infrastruktúra-fejlesztéseket, például az út-, vezeték-, és csatornaépítést.
- A megfelelő energia-, és vízellátást, amelynek biztosítását az akkugyárak esetében a kormány magára vállalta.
- Jelenleg a külföldi munkaerőkölcsönzés alaplogisztikáját is a kormánynak kell finanszíroznia, például a toborzóprogramokat, a kormányközi megállapodásokat az ázsiai országokkal. Ha a kabinet nem nyúlna a zsebébe, a munkaerőhiány jelentősen leértékelné az országot.
A CATL 3 ezer milliárd forintnyi gyárépítése esetében a kormányzat több mint 300 milliárdot fizethet ki támogatásként, ami azt jelenti, hogy
Direktben nem összevethető, csak jelzésértékű adat, hogy az állam idén évi 6,125–6,75 százalékos fix kamatozással bocsátott ki dollárkötvényeket.
Ezzel szemben az európai uniós források túlnyomórészt vissza nem térítendő támogatás formájában érkeznek az országba, illetve a koronavírus-járvány után nagyon kedvező kamatozású kölcsönöket is kínálnak a tagállamoknak. A kohéziós pénzeket pedig nem az ország gazdaságpolitikai céljaitól független projektekre, hanem olyan – például oktatási, egészségügyi, vagy környezetvédelmi – fejlesztésekre lehet felhasználni, amelyekhez az állam saját költségvetése nem elegendő – részletezte Gál Zoltán.
Nemrég több közgazdász, köztük Bod Péter Ákos volt jegybankelnök is azt pedzegette, hogy a kormány a fizetési mérleg-gondokra kereshet megoldást azzal, hogy az uniós forrásokat tőkeimporttal igyekszik kiváltani. A korábbi években a beáramló EU-támogatások devizaforrásai fontos szerepet játszottak abban, hogy Magyarország megőrizze külső egyensúlyát, ez azonban jelentősen megbillent, főként a brüsszeli kifizetési stop és az energiaválság hatására. (Tavaly a folyó fizetési mérleg hiánya a GDP 8,1 százalékát tette ki. Ez akkora nagyságrend, hogy már a forint árfolyamán is érződött.)
A működőtőke-beáramlásnak közvetlen pozitív hatása van a fizetési (pénzügyi) mérlegre, ezt ugyanakkor részben eliminálhatja az az említett hatás, hogy a beruházások nem csak készpénz, hanem eszközök formájában érkeznek az országba.
De az FDI kiemelkedő szerepe a magas hiány finanszírozásában csak egyszeri hatásként jelentkezhet. Ezeknek a befektetéseknek a természetes következménye ugyanis a növekvő profitkivonás, amelyet a folyó fizetési mérlegen belül az elsődleges jövedelmek egyenlegében tart számon a statisztikai hivatal. A hazai jövedelemegyenleg tartósan negatív, mivel nagy súllyal megjelenik benne a multinacionális cégek átlagosan 70 százalékos mértékű profitkivonása. Az elsődleges jövedelemegyenlegben több évben is mínusz 6-7 százalékot tett ki GDP-arányosan (2022 harmadik negyedében ez a 7 százalékot is meghaladta) az FDI-hoz kötődő tőkejövedelemkivonás, ehhez még hozzáadódnak a magyar államadósságszolgálat most egyre inkább növekvő kamatfizetési kötelezettségei. Jelen állás szerint éppen, hogy az FDI-okozta konstans jövedelemkiáramlást nem tudják kompenzálni az EU-források, amelyek a csúcsévekben a GDP 3-4 százalékát tették ki. A negatív hatást erősíti, hogy a külföldön dolgozó magyarok hazautalásai – amelyek szintén fontos devizaforrások – a koronavírus-járvány előtti, majdnem 2 százalékos szintről a GDP 1 százaléka körüli értékre csökkentek. Mindezek következtében jelentősen romlott az ország külső finanszírozási képessége is.
– cáfolta a vélt párhuzamokat Gál.
Kényszerpályán a kormány
A növekedési, jövedelmi és társadalmi hatások az FDI és az uniós transzferek esetében is nehezen mérhetők, állandó vita tárgyát képezik a közgazdászok között.
Sass Magdolna úgy látja: az FDI esetében az összgazdasági-hozadék, elsősorban a profitszempontok miatt sokkal pozitívabb az EU-pénzekkel szemben, amelyeknek az elköltése nem volt hatékony. Leginkább egyszeri, az építőiparon keresztül jelentkező GDP-növelő hatást láthattunk tekintetükben, ahogy korábban Matolcsy György jegybankelnök fogalmazott: az állam „vasba és betonba” öntötte a forrásokat, nem pedig képességekbe és agyakba fektetett.
A már említett TÁRKI-tanulmányban is megállapítják, hogy az uniós pénzek ugyan jelentősen felhúzták a GDP növekedési mutatóját, összességében csekély mértékben járultak hozzá a gazdasági aktivitás erősítéséhez és a fejlődéshez. A Marshall-segélyhez mérhető fejlesztési forrás ellenére sem a termelékenység, sem a versenyképesség nem javult Magyarországon, ami elsősorban az intézményrendszer problémáira vezethető vissza.
Mindez aligha független attól, hogy számos értelmetlen beruházásra költöttek uniós pénzből, nőttek a korrupciós kockázatok és kiváltképp Magyarországon maga a korrupció is – állapították meg.
Az EU-támogatásoknak köszönhetően az ország jelentős fejlesztéseket hajtott végre az oktatási és egészségügyi infrastruktúrában, a városfejlesztésben, az energia- és környezetvédelemben, valamint az üzleti szektorban. Ám ezeknek a beruházásoknak is a nagy része építőipari beruházás volt, s nem a tudásigényes szektorokba áramlott, illetve oktatásra és innovációra fordítódott, ami jellemzően nem teremtett fenntartható növekedést – figyelmeztetett Gál Zoltán.
Ezzel szemben Csehországban és Lengyelországban GDP-arányosan kevesebb uniós pénzt hívtak le, de a „hard” infrastruktúra mellett nagyobb részben költöttek a hosszú távú növekedést megalapozó, tudásintenzív szektorokra: így kutatás-fejlesztésre, digitalizációra, és a hazai startupok támogatására. (Például több mint 650 millió euró áramlott uniós alapokból mindössze 5 év alatt a brnói-régió innovációs ökoszisztémájába, amely nagy hangsúlyt fektet az egyetemek, a kkv-k és az FDI-vállalatok közötti együttműködésre. Hasonlót példának a nyomát sem találni hazánkban.). Ennek eredményeként is a cseh vállalatok digitalizációs teljesítménye az európai élmezőnybe tartozik, nyolcadikak az EU-s listán, míg a magyar vállalatok csak a 25. helyen állnak.
A külföldi működőtőke esetében ugyancsak egyszeri GDP-emelő hatásról beszélhetünk a beruházások beáramlása idején, később azonban ez a hatás visszaszorul az intenzív profitkivonás miatt. Ezt igazolják Gál Zoltán szerint a Közgazdasági Szemlében publikált megyei szintű vizsgálatai is, amely szerint nem igazolódott, hogy az FDI-befektetések okoznák a GDP hosszú távon fenntartható növekedését, illetve az egyszeri növekedési hatás gyorsan megszűnik. A jelenlegi a statisztikai trendek, amelyek alapján Győr-Moson-Sopron vármegyében megszűnt a dinamikus növekedés és 2016 óta a vármegyei GDP leginkább a stagnálás jegyeit mutatja.
Némileg ellentétesen látja a helyzetet Sass Magdolna, aki szerint az FDI-nak a fogadó gazdasággal megvalósított kapcsolatai – a hazai vállalatoktól történő megrendelések, a verseny intenzitásának emelése, új termékek, technológia vagy termelésszervezés behozatala és elterjesztése, a dolgozók képzése – révén további pozitív hatásai lehetnek. A multinacionális cégek Magyarországon az FDI-jövedelmek körülbelül a felét újrabefektetik, ami régiós szinten jó aránynak nevezhető. A másik fontos előny, hogy a multik jelentős adózók: bár minimális mértékű társasági adót fizetnek, például a bérekhez kapcsolódó közteher-befizetéseik jelentős mértékűek – értékelt.
Az uniós források elvesztésével azonban Magyarország kényszerpályára került az FDI-jal kapcsolatban, amely nagyrészt az akkumulátoriparra és az összeszerelőüzem-jellegű tevékenységekre korlátozódik. Az eddigi gazdaság-, és oktatáspolitika, valamint a demográfiai folyamatok nyomán éppen azok a feltételek hiányoznak, amelyek a tudásalapú FDI bevonzását, illetve az innovációra építő magyar multicégek felnevelését segítenék elő.
