Az Allianz közzétette Globális Nyugdíjjelentésének második kiadását, amelyben a világ 75 országának nyugdíjrendszerét elemzi saját fejlesztésű nyugdíjmutatója (Allianz Pension Index, API) alkalmazásával. A mutató alapja három pillér: az alapvető demográfiai és költségvetési feltételek elemzése, a nyugdíjrendszer fenntarthatósága (amelyhez a finanszírozási és járulékfizetési időtartamok ismerete fontos tényező) és megfelelőségének megállapítása (például, hogy mekkora a szóródás mértéke, vagy éppen a nyugdíjak szintje). A jelentés 40 paramétert vizsgál és osztályoz az 1-től (nagyon jó) 7-ig (nagyon gyenge) terjedő értékskálán. Az összes paraméter súlyozott összege alapján egyetlen átfogó pontszámban jelenik meg az adott rendszer értékelése.
Nincs megállás
A koronavírus-járvány számos országban csökkentette a várható élettartamot, míg néhányban (kisebb mértékben) megugrott a születések száma. Ez azonban csupán átmenetileg szakította meg a társadalmak elöregedésének töretlen és gyorsuló tendenciáját, amit jól mutat az időskorúak globális függőségi rátájának alakulása: kutatsáuk szerint a mutató 2050-re a mai 15,1 százalékról 26,3 százalékra fog emelkedni, pedig 2019-ben „csupán” 25,3 százalékról szólt az előrejelzés.
A Kínából, Koreából vagy például Olaszországból érkező legújabb adatok a demográfiai változás felgyorsulását mutatják – kommentált Michaela Grimm, a jelentés társszerzője. Különösen a születésszám alakul a vártnál sokkal rosszabbul a családpolitikai erőfeszítések ellenére is. A kellemetlen igazság az, hogy hosszabb ideig kell majd dolgozniuk, valamint többet és céltudatosabban kell megtakarítaniuk.
Szorgos egy helyben topogás
A vizsgált nyugdíjrendszerek súlyozatlan teljes pontszáma 3,6, ami éppen csak kielégítő. Az utolsó, 2020-as jelentésükhöz képest ez csupán gyenge javulást jelent. Ez egyfelől aligha meglepő: a koronavírus, a háború és az energiaválság nyomán a legtöbb országban tovább szűkült a költségvetési tér. Másfelől viszont nagyon kiábrándító a helyzet: a nyugdíjreformok szükségességét ugyan nem vitatják, de a szavakat ritkán követik tényleges tettek – „a nyugdíjak nagy építkezésén” nem halad a munka.
Valójában csak néhány ország – például Franciaország és Kína – volt képes a reformjai révén jelentősen javítani a pontszámán. Franciaország esete jól mutatja, hogy ezek a reformok politikai dilemmát jelentenek, hiszen a feje tetejére állítják a megszokott gazdaságpolitikát: ahelyett, hogy a mai osztogatásért cserében jövőbeni terheket róna ki, előrehozza a terheket a jelenbe, hogy elkerülje a majdani megszorításokat. A néhány, jelenleg jól teljesítő nyugdíjrendszer – kiváltképp Dánia, Hollandia és Svédország, amelyek összpontszáma jóval 3 alatt van – közös jellemzője, hogy igen korán kijelölték a fenntarthatóság felé vezető utat. Már akkor, amikor a demográfiai bomba még csak halkan ketyegett. A példát éppen ezért számos fejlődő ország követheti, amelyeknek hasonlóképpen még van arra lehetőségük, hogy stabilizálják a nyugdíjrendszerüket. Sok más országban azonban fájdalmas reformok nélkül aligha lesz ez megvalósítható – írják a kutatás alapján.
Újragondolás
A technikai részleteken túl (pl. a járulékok szintje és a járulékfizetés időtartama) a fenntartható és megfelelő nyugdíjrendszereknek van egy kulcsfontosságú kiigazítási tényezőjük, nevezetesen a munka társadalmi értéke.
Az automatizálás, a digitalizálás és a mesterséges intelligencia egyre inkább lehetővé teszi az oktatáshoz való egyetemes hozzáférést, és ennek révén a munkáról alkotott új felfogások megjelenését. A foglalkoztatás és a nyugdíjba vonulás merev elkülönülése alól jelenleg csak a kiváltságosok szűk köre mentesül. A jövő nyugdíjrendszere az oktatás és a munka világának mindenkit érintő újragondolásával kezdődik – állítja Ludovic Subran, a biztosító vezető közgazdásza.
Reformszükségletek
A magyar nyugdíjrendszer 3,7 pontjával a középmezőny alja felé található. A régió országainak többsége nagyon hasonló pontszámmal rendelkezik (csak a balti országok és Bulgária teljesít valamivel jobban). A sebesen romló demográfiai kilátások miatt – az időskorú eltartottak függőségi aránya 2050-re várhatóan 46,6 százalékra nő majd – radikális reformokra van szükség. A fenntarthatóság és ezzel egy időben a megfelelőség javítását számos módosítás szolgálhatja a nyugdíjkorhatártól és a járulékok mértékétől kezdve a tőkefedezeti megoldások (újra)gondolásáig.
Másképp vélekedik a Nyugdíjas Parlament elnöke erről a kérdésről. Karácsony Mihály meggyőződése, hogy a fenntarthatóság nem létszámfüggő. Nem áll meg szerinte, hogy attól lenne gond a nyugdíjak kifizetésével, ha kevés gyerek születik, vagy, ha egyre több eltartott (nyugdíjas) jut egy aktív dolgozóra. A jólét és a nyugdíjak csakis attól függenek, hogy egy országban milyen a termelékenység, a versenyképesség, a produktivitás. Ettől függ ugyanis, hogy mekkora az elosztható javak nagysága – nyilatkozta lapunknak nem régiben.
