Január elején közkézen forgott a Dunaferr dolgozói között egy elkeseredett, tanácstalan hangvételű levél, amelyet a vasműnél működő kft.-k vezetői írtak Vlagyimir Putyin orosz elnöknek. Ez a levél mondhatni felülírta az összes eddigi biztató hangú belső levelet, amiben a munkáltató biztosította a dolgozókat, hogy keresik a befektetőt, sőt már van is megmentő a láthatáron. A kft.-k vezetői ugyanis úgy látják, semmiféle megoldás nem körvonalazódik, és ha az orosz kormány, személyesen Putyin elnök nem tesz valamit, akkor nincs jövője a cégnek. A levél tovább fokozta a dolgozók bizonytalanságát – mondta lapunknak László Zoltán, a Vasas Szakszervezeti Szövetség alelnöke.
Rengeteg gond van a Dunaferrnél:
- pénzügyi okokra hivatkozva hónapok óta csak részletekben adnak fizetést a dolgozóknak,
- a kollektív szerződést augusztusban felmondták a cég részéről, az abban rögzített juttatások egy részével is tartoznak a dolgozóknak,
- nincs legitim cégvezetés,
- decemberben jogellenesen kirúgták a szakszervezeti vezetőket, nem is engedik be őket a gyárba.
A szakszervezet korábban megkérdőjelezte, hogy jogszerű volt-e a kollektív szerződés felmondása, azaz hogy Evgenyij Thankhilevits még cégvezető volt-e augusztus 14-én – hivatalos döntés eddig nem született ez ügyben. Beperelték a céget amiatt, hogy azonnali hatállyal felmondtak a szakszervezeti vezetőknek – a korábbi tapasztalatok alapján 9-10 hónap lehet, mire ezeknek lesz eredménye. Birtokvédelmi beadványukra még nem kaptak választ az önkormányzattól, így továbbra sem engedik be a szakszervezeti vezetőket a gyárba, nem tudják használni az ott lévő infrastruktúrát. A kisebbségi tulajdonos ukrán fél birtokvédelmi kérését pedig formai hibára hivatkozva visszadobta az önkormányzat, így az ő képviselőjük sem léphet be az üzem területére. Az pedig még nem dőlt el a cégbíróságon, hogy végül is kik a cég tényleges vezetői.
A szakszervezet eddig hiába próbált nyitni a cégvezetés felé, választ nem kaptak. Ehhez képest
Trükkös diktátum
A Vasas Szakszervezeti Szövetség alelnöke, László Zoltán lapunknak szerda reggel azt mondta, meglepte a szakszervezetet a cégvezetés szigorú hangú, diktátumra hajazó keddi levele. A hosszabbítás a levél szerint akkor lehetséges, ha a szakszervezet aláírja az erről szóló, a munkáltató által megfogalmazott megállapodást. De hogy mi van a megállapodásban, az nem volt ismert a szakszervezet előtt, mert nem küldték meg nekik a dokumentumot. Az aláírásra szerda délután 3-ig adott határidőt a cégvezetés.
A Dunaferr DV. Vasas Szakszervezeti Szövetség Szövetségi Tanácsa nem fogadta el a munkáltató ajánlatát. Azért nem, mert
Ahogy a munkáltató korábban egyoldalúan felmondta a szerződést, úgy saját hatáskörében meg is hosszabbíthatja azt – tették hozzá. Ugyanakkor kinyilvánították, hogy továbbra is elkötelezettek a Dunaferr hosszú távú, törvényes működése és a kollektív szerződés fenntartásában, és viszontajánlattal éltek a munkáltató felé, a dolgozók érdekében:
- A kollektív szerződés felmondásával kapcsolatos jogi viták megszüntetésének feltételéül szabták, hogy a munkáltató vonja vissza annak felmondását, és változatlan tartalommal, határozatlan időre állítsa vissza.
- Egy a perindításokban részt nem vevő, kirúgott dolgozó munkaviszonyát állítsa vissza a munkáltató.
- A Vasas választott elnökségének tegye lehetővé, hogy a Munka Törvénykönyvének megfelelően be tudjanak lépni a Dunaferr területére.
Határidőt is szabtak, ajánlatuk február 21-én délután 3-ig él.
Alig termelnek, pedig van kereslet
Az üzem most 30 százalék körüli szinten termel, a szakszervezet úgy tudja, a gyár nem vett fel mostanában rendeléseket, nem hozatott be nyersanyagot. Pedig információik szerint van olyan nagy keresletű termékük, amire a kassai vasmű már csak május utánra tud felvenni rendelést. És ha valamire van kereslet, akkor általában a piaci szereplőkben is van bizalom, hogy megkapják a pénzüket – utalt a szakszervezeti vezető arra, hogy a cégvezetés decemberben azt mondta, a beszállítóknak nem tudnak fizetni a nyersanyagért, illetve hogy a vevőik nem adnak előleget. Ismerve a kassai rendelési igényeket, a szakszervezet nem érti, hogy a dunaújvárosi vasmű miért nem tudta megragadni a kereslet generálta gyártási lehetőséget.
Kormányzati segítséget korábban – még a szakszervezeti vezetők kirúgása előtt – próbált kérni a Vasas, de az volt a válasz, hogy a Dunaferr versenyszférában működő cég, dolgaikba nem avatkozik bele a kormány. Patthelyzet van tehát, minden vonalon.
A dolgozók bizonytalanok, nem tudják, megkapják-e, amivel eddig adós a munkáltató feléjük, meddig tart még, hogy csak részletekben utalják a fizetésüket, akár úgy, hogy a hónap utolsó napjaiban is aggódni kell, hogy megérkezik-e az egész. Nem tudják, van-e a Dunaferrnek jövője, lesz-e olyan befektető, aki elegendő pénzt és hozzá szakértelmet is hoz, azaz tudja és akarja is működtetni a céget. Szivárognak is el szép lassan a munkavállalók, mert nem látják a jövőt. Félő, hogy ha ez így megy tovább, akkor mire lesz befektető, már nem lesz, aki dolgozzon.
