Az Alkotmánybíróság még 2018 novemberi határozatában mondta ki, hogy az Országgyűlés elmulasztotta nemzetközi szerződésből származó jogalkotói feladatát, amikor a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól szóló törvénymódosítást elfogadta – hívja fel a figyelmet a nyugdíjguru cikkében.
Az új szabályozással a rokkantsági nyugdíj helyett rokkantsági ellátást vezettek be, ehhez viszont az érintetteknek újabb felülvizsgálaton kellett átesniük. Akiknél „állapotjavulás” történt, azok kevesebb pénzt kaptak, csakhogy az állapotjavulás pontos fogalmát a kormányrendelet nem határozta meg, arról bürokratikus módon döntöttek, és nem vették figyelembe az egyéni élethelyzeteket sem.
E határozatban az Alkotmánybíróság kifejtette, az Országgyűlés nem alkotott olyan szabályokat, melyek lehetővé tennék, hogy a rokkantsági ellátás összegének meghatározása figyelembe vegyék:
- az ellátásra jogosultak élethelyzetét érdemben meghatározó tényleges fizikai állapotjavulásának mértékét és
- a 2012. január 1. előtt megállapított ellátásának összegét.
Emiatt a törvénymódosítással sértik az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményt, mely kimondja, hogy a megváltozott munkaképességű személyek ellátásainak rendszerét nem szabad oly módon átalakítani, hogy annak eredményeként az egyének túlzott terhet viseljenek.
Túlzottnak tekinthető a teher akkor, ha az egyéb körülmények jelentős változása nélkül, pusztán az ellátórendszer jogi kereteinek megváltozása miatt mondják ki, hogy javult a fogyatékossággal élő személyek jogi értelemben vett állapota. Ezáltal ugyanis az őket megillető ellátás összege anélkül csökken, hogy az érintett személyek tényleges fizikai állapota ténylegesen megváltozott volna.
És ez alapján az „állapotjavulás” alapján úgy állapítják meg az ellátás összegét, hogy az ne léphesse túl a havi átlagjövedelem 40 százalékát, de legfeljebb az alapösszeg 45 százalékát. Lényegében attól függetlenül állapítják meg a rokkantellátás összegét, hogy figyelembe vennék, mennyi volt 2012. január 1.előtt az érintett rokkantsági nyugdíja. Nem számít tehát a korábbi szolgálati idő és járulékfizetés alapját képező jövedelem sem.
Az AB határozata kimondta, túlzottnak tekinthető a teher akkor, ha az érintett fogyatékossággal élő személyek tényleges fizikai állapotának kismértékű javulása az ellátásuk aránytalan csökkenésével jár, miközben egyéb körülményeik jelentősen nem változtak.
Az Alkotmánybíróság határozatában felhívta az Országgyűlést, hogy 2019. március 31-ig tegyen eleget jogalkotói feladatának. Az Országgyűlés 585 napja nem tett eleget ennek a felhívásnak, és a törvényhozási tervek között nem látható az sem, hogy a jövőben erre készülne.
