Egyes becslések szerint az idén az elsődleges nyilvános részvénykibocsátások (IPO) összege meghaladhatja az eddigi 1999-es rekordévét az Egyesült Államokban. Mindeközben a 2018-ban tőzsdére vitt cégek nagy többsége, 81 százaléka a bevezetés időpontjában veszteséges volt. Mit jelent a piaci szereplők számára az, hogy a (jellemzően technológiai) cégek tömött sorokban állnak a tőzsde kapui előtt, hogy részvényeiket eladják a befektetőknek? Néhány papír gyors háromszámjegyű hozamai ellenére nem sok jót: elszállt, óriási növekedési potenciálban bízva is nagy kockázatot jelentő árak mellett lehet beszállni, a valódi haszonnal a tőzsdei korszak előtt beszálló privát befektetők számolhatnak. Meg a techóriások, akik még a tőzsdei bevezetés előtt felvásárolják a legígéretesebb cégeket, a potenciális konkurenciát – írja friss blogbejegyzésében Jónap Richárd, az Accorde Alapkezelő Ztr. (Concorde Csoport) portfóliómenedzsere.
Az elsődleges nyilvános kibocsátásoknak az alábbi három típusát érdemes megkülönböztetni, amely döntően befolyásolja a potenciális siker esélyét:
- egy hajóban ülünk típusú kibocsátás: Erre volt tipikus példa a 2004-es Google és a 2008-as Visa kibocsátás, amikor a cég előtt álló növekedésből valóban sokat profitálhattak a részvényesek is.
- ritka, mint a fehér holló (kuriózum) típusú kibocsátás: Erre a tavalyi mániákus száguldást, majd azóta totális összeesést bemutató kannabisz-cég, a Tilray (TLRY) volt egy kiváló példa. Az aktuális esetek közül a Beyond Meat (BYND) vegán-hús gyártó jó példa még ide, amelynek a részvényei három hónap alatt hétszereztek. Ezekben az esetekben egy mindenki által hatalmas növekedési lehetőséget mutató szektorban nincs érdemi részvénykínálat. Ennek következtében az extrém kereslet az égbe hajtja az árfolyamot és a részvények értékeltségét.
- rátoljuk a céget a kiéhezett befektetőkre típusú kibocsátás: komoly példái lettek ennek az ismertebb cégek közül a GoPro (GPRO), a Fitbit (FIT) és a Snapchat (SNAP) részvényei. Az ilyen esetben elsődleges célja a korábbi részvénybirtokosoknak a befektetésük magas jövőbeli értékeltségének a kihasználása. Növekedési lehetőséget kínálnak ugyan, ám extrém kockázatok mellett. Ezt a kockázatot tolják rá a részvényeiket megvásárolni kívánó tömegre.
Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy előre soha nem tudhatjuk, hogy egy adott IPO „egy hajóban ülünk”, vagy „rátoljuk a céget a befektetőkre” típusú kibocsátás lesz-e. Ennek a kibocsátás pillanatában csak valószínűségi változói vannak. Például a Tindert birtokló Match Group (MTCH) elsőre rátolásnak tűnt 2016-ban, majd később idén a kibocsátási ár hétszeresén is forgó árak mellett egy igazi telitalálat lett. Ezzel szemben a 2014-es GoPro kibocsátás először elementáris siker volt négy hónap alatt négyszerező árfolyam mellett. Most a kibocsátási ár negyedét sem érik a papírok. „Egy hajóban ülünk” esetnek tűnt, aztán durva „rátolás” lett belőle.
A nagy ötös felzabál mindent
Az amerikai tőzsde világában a technológiai buborék felfúvódásának az éve, 1999 volt eddig az elsődleges nyilvános kibocsátások (IPO) csúcsidőszaka. Ebben a rekordévben 547 új társaság jelent meg a piacon 108 milliárd dollárnyi friss befektetői tőkét bevonzva. Egyes szakértői becslések szerint könnyen elképzelhető, hogy 2019-ben megdőlhet ez a rekord.
Mostanra nagyon lecsökkent az átlagos befektető számára elérhető, korai stádiumban levő, jelentős növekedési történettel bíró részvénykibocsátások száma.
A nagymértékben megerősödő privát befektetők mellett van egy másik komoly tényező is, ami korlátozza a friss technológiai innovációkkal előrukkoló, attraktív cégek tőzsdére kerülését. Ez nem más, mint a Microsoft-Apple-Amazon-Google-Facebook ötösfogat félelmetes anyagi és technológiai erőfölénye. Ezek az 500 és 1100 milliárd dolláros tőkepiaci érték közé növekvő, készpénzzel vastagon kitömött és a technológiai folyamatok jelentős részét a piac többi szereplőjénél jobban látó nagyhatalmú óriások szőröstül-bőröstül felvárásárolják a jó növekedési lehetőséget kínáló kisebb techcégeket.
A LinkedIn még 2011-ben tőzsdére ment, ám öt évvel később 26 milliárd dollárért a Microsoft kivásárolta onnan. Az Instagram 2012-es és a WhatsApp 2014-es Facebook által történő felvásárlása miatt ezek a közösségi média cégek már el sem érték a tőkepiacot. Így nem kerülhettek be a tőzsdei befektetők portfólióiba. Az Instagram például nagyon hiányzik onnan, ma minimum éri a 100-150-szeresét annak az 1 milliárd dollárnak, amiért hét évvel ezelőtt Zuckerbergék megvették.
Ilyen körülmények között óriási figyelmeztető jelnek kell lennie a tőkepiaci szereplők számára annak a nagyszámú friss kibocsátásnak, ami már lezajlott az idén és ami még a naptárban van az év hátralévő részére.
Hasonlóan a húsz évvel ezelőtti helyzethez, az eddigi zárt társaságok tömkelege jelentős részben azért keresi idén a tőzsde nyilvánosságát, mert még bőven van vételi erő a felkínált friss részvényekre. A kimagasló számú bennfentes 2019-ben messze nem emberbaráti szeretetből kíván megszabadulni részvényei egy részétől, hanem a kőkemény gazdasági racionalitás áll a döntés mögött:
- sokan érzik úgy, hogy egy hosszú növekedési ciklus végén van a világgazdaság, amikor magas részvénypiaci értékeltség mellett lehet készpénzzé tenni az eddig féltve őrzött részvényeket;
- a tavalyi utolsó negyedév nagymomentumú tőzsdei esése, illetve a mostani augusztus első három kereskedési napja megmutatta azt, hogy a töretlenül emelkedő árfolyamok nem tartanak majd az idők végezetéig. Az idei év jelentős részében újra van a részvények iránti befektetői étvágy, ki tudja, hogy mi lesz 6-12 hónap múlva.
- A cégekbe korábban befektető privát tőke immáron szeretné, hogy likvid legyen a befektetése, amit a tőzsde biztosít a számukra.
Kiemelt kép: Fotó: 24.hu/Berecz Valter
