A szervezetek egyúttal aggasztónak tartják a hulladékégetést támogató, hamarosan életbe lépő, a 2012-es hulladéktörvényt módosító jogszabályt, amely évekre ellehetetlenítené a környezet- és egészségvédelmi szempontok érvényesülését a hazai hulladékgazdálkodásban.
A hulladékról szóló szóló jogszabály magasabb járulékkal költségesebbé tenné a hulladékfeldolgozók működését, miközben a hulladékégetőkből származó salak és pernye állítólag “nem veszélyes” része lerakási járuléktól mentessé válna.
Értékes, újrahasznosítható nyersanyagokat égetnek el
A zöld szervezetek hangsúlyozzák: hulladékégetőkben sokszor értékes, anyagában újrahasznosítható nyersanyagokat égetnek el. Működtetésük drága és munkaintenzitásuk alacsony. Állami szintű támogatásuk az egész hulladékgazdálkodást tönkreteheti.
A hulladékégetőkben többnyire lakossági hulladékot égetnek, mely hulladékgazdálkodási szempontból 30-40 százalékban nagy nedvességtartalmú, azaz alacsony fűtőértékű nyersanyagot jelent. Az égetőbe kerülő lakossági hulladékot továbbá nem válogatják megfelelően, így olyan értékes nyersanyagokat, mint a műanyagot és a papírt is elégetik, melyeket anyagában kellene újrahasznosítani. Az újrafeldolgozás az égetésnél jóval gazdaságosabb és ráadásul környezetbarát hulladékkezelési technológia.
A Hulladék Keretirányelv és a Hulladéktörvény értelmében egyértelmű az anyagában hasznosítás, azaz újrafeldolgozás elsőbbsége az égetéssel szemben. Azonban ha a hulladékot a kezelők ledarálják, akkor a hulladék hasznosítható papír és műanyag része is „elveszíti szelektív jellegét”, és a szabályok szerint tüzelőanyag lehet belőle, tehát égethető – mondta Urbán Csilla, a Humusz Szövetség munkatársa.
A hulladékégetők a következő súlyos problémákat okozzák:
- Építésük és fenntartásuk nagyon drága a többi hulladékkezelési megoldáshoz képest, és alig teremtenek munkahelyeket – szemben az újrafeldolgozó iparral.
- Az égetőkből származó energia elenyésző, mert annak nagyját az égetőmű üzemeltetésére kell fordítani. A rossz hatásfokkal égő települési vegyes hulladék égetéséhez pót-tüzelőanyagra van szükség. Az égetésből származó energia így eltörpül az újrafeldolgozással, újrahasználattal és megelőzéssel összevetve.
- Átlagosan 28-szor több mérgező, rákkeltő dioxint, 2,5-szer több szén-dioxidot, háromszor annyi nitrogén-oxidot bocsát ki, mint egy ugyanannyi energiát előállító széntüzelésű erőmű (3). A legtöbb energia – az inkább anyagában újrahasznosítandó – kőolajszármazék műanyagok elégetésével nyerhető, miközben az égetésükkel a légkörbe jutó káros anyagok hatékony szűrésére még az égetők legmodernebb füstgáztisztító berendezései sem képesek.
- Az égetés után megmaradó 20-25% salakanyag összetétele bizonytalan, követhetetlen, az égetés eredményeképpen a nem veszélyesből veszélyes hulladék válik, amely utána szintén lerakásra kerül.
- A hulladékégetés ellentétben áll a körforgásos gazdaság ránk is vonatkozó elvével és megnehezíti az újrahasznosításra és újrahasználatra való előkészítésre vonatkozó uniós célszámok teljesítését.
- Az utóbbi időben a hulladékgazdálkodásban tapasztalható átszervezések átláthatatlan, kaotikus viszonyokat idéztek elő a szektorban, továbbra sem világos, hogy ki felel az újrafeldolgozás ösztönzéséért, az újrahasználat és újrahasználatra való előkészítés jogi kereteinek megteremtéséért és a megelőzési programokért. Ilyen körülmények között az uniós célszámoknak is egyre kevésbé tudunk megfelelni, amely komoly bírságokhoz fog vezetni, a hulladékégetés térnyerése pedig tovább fogja mélyíteni a problémát.
- A lakossági hulladék mennyisége az utóbbi években csökkent, melyet csak tovább fog csökkenteni a szelektív gyűjtés és környezettudatos viselkedésminták térnyerése. Ezért hosszabb távon semmiképpen nem fenntartható a hulladéktermelést ösztönző égetés.
- A hulladékégetőművek emberierőforrás-igénye töredéke az újrafeldolgozó és újrahasználati szektor által felszívható munkaerőnek, így a foglalkoztatásbővítés célja is sérül. 10.000 tonna hulladékre nézve az újrafeldolgozó ipar huszonötszörös, az újrahasználati szektor több százszoros munkahelyet képes teremteni a hulladékégetéshez képest. (4)
- A hulladékégetés 30-50 évre zsákutcába viszi a települési önkormányzatokat. Az égetőművek jelentős beruházási és működtetési költségeinek megtérülési ideje rendkívül hosszú, ezért az önkormányzatok nem fognak tudni más, korszerűbb hulladékkezelési módszerekre átállni.
Mindezek ellenére a kormány sorra módosítja a nemzeti terveket úgy, hogy azok még jobban elősegítsék a mindenáron való hulladékégetést és az égetők közpénzekből való támogatását.(5) Mindezt a kormányzat sebtében teszi, a társadalmi véleményezési lehetőség minimalizálásával – mondta Botár Alexa, a Magyar Természetvédők Szövetsége programvezetője.
Az állásfoglalást kiadó szervezetek tiltakoznak a konkrét magyar égetőmű-tervek ellen is. “Miközben az ország egyetlen kommunális égetője, a rákospalotai sem használja ki kapacitásait, a kormány uniós közpénzből tervezi a Dél-Pesti Fővárosi Hulladékhasznosító Mű II. ütemét. Ugyancsak problémás a Kerepesi égetőmű terve is, amely megépülése esetén szintén évtizedeken át veszélyeztetné az érintett agglomerációban élő lakosság egészségét és környezetét” – tette hozzá Botár Alexa.
Csővégi megoldások helyett
A HUMUSZ Szövetség, a Greenpeace és a Magyar Természetvédők Szövetsége olyan hulladékgazdálkodási rendszer kialakítását támogatja, amely a csővégi megoldások helyett a hulladékos hierarchia felsőbb szintjeit fejleszti. A zöld szervezetek azt kérik, hogy készüljenek el a hulladékgazdálkodási tervekbe integrált területi hulladékmegelőzési programok és azok valósuljanak is meg. A hulladékégetők jelenleg tervezett térnyerése és azok kormányzati támogatása helyett a döntéshozók koncentráljanak a szelektív gyűjtés mennyiség – és minőségbeli fejlesztésére, dolgozzanak ki újrahasználatot népszerűsítő rendszereket pl. újrahasználati központok, betétdíj, valamint a hulladékcsökkentést támogató szemléletformálási programokat.
