Magyarország versenyképessége sok szempontból visszaesett a régióbeli országok között, a gazdasági-társadalmi fejlettséget, demográfiát, munkaerőpiacot, oktatást, termelékenységet is vizsgáló rangsorokban átlagosan a 4. helyet foglalja el a hat ország közül – mondta a GKI kutatásvezetője a Magyar versenyképesség régiós kitekintéssel című konferencián kedden, Budapesten.
A Friedrich Ebert Alapítvány és a GKI Gazdaságkutató Zrt. által szervezett szakmai rendezvényen Udvardi Attila a Versenyképességi évkönyv 2016 bemutatásakor hozzátette: Magyarország a Világgazdasági Fórum (WEF) és az IMD (Institute for Management Development) rangsorában hátrébb került (a 38.-ról a 63., illetve a 35.-ről a 48. helyre), míg a Világbankéban (WB) a 60.-ról az 54. helyre lépett előbbre az elmúlt 8-10 évben.
– ismertette.
A lengyelek és a románok mindhárom rangsorban javítottak, a csehek inkább stagnáltak, a szlovákok teljesítménye kissé, a szlovéneké jelentősebben romlott – mondta.
Közút-és vasúthálózat sűrűségében jó helyen áll Magyarország, itt inkább a minőséggel vannak problémák – mondta. Jól áll az ország még a vállalatalapítás időigényessége skálán, valamint magas a csúcstechnológia aránya a feldolgozóipari kivitelben is, bár ez inkább összeszerelő tevékenységet takar – mondta. A uniós rangsor végén áll Magyarország egyebek mellett a mobil szélessáv előfizetések számában, a nyelvtudásban, a társadalom elöregedettségében, a vállalatok innovációs kapacitása itt a leghiányosabb, valamint Magyarországon a legmagasabb, 27 százalék az általános forgalmi adó mértéke is – ismertette.
Az állam húzza vissza a versenyképességet
Bod Péter Ákos, egyetemi tanár szerint a magyar gazdaság versenyképes, jó adottságai vannak, de minden, ami az állammal kapcsolatos, visszahúzza a teljesítményét. Úgy vélte, a társadalmi-intézményi háttér miatt a térségi előny fokozatosan elvész, minőségi problémák merültek fel képzettség, nyelvtudás területén. Felhívta a figyelmet arra, hogy a szektorválogató állami politika kontraproduktív.
Hozzátette: a gazdaságpolitikának megvan a joga egyes szektorok kiemelésére, mások visszafogására, de amikor egy újabb ipari forradalom bontakozik ki, ami az innovatívabb tevékenységeket árazza felül, nagy a veszély, hogy a gazdaságpolitika beragad az értéklánc termelő tartományába és nem erősíti eléggé a nagyobb hozzáadott értéket termelő területeket – fejtette ki. A német-magyar gazdasági kamara felmérése szerint arra a kérdésre, hogy megbánták-e a német cégek, hogy Magyarországra jöttek, 29 százalékuk válaszolt igennel, 71 százalék nem bánta meg. Ezzel szemben Lengyelországban a cégek 96 százaléka gondolta, hogy jól döntött, Romániában pedig 90 százalékuk vélekedett így, és Magyarország mögött csak Albánia és Koszovó van a rangsorban a térségben. Ez azért fontos, mert ezeknek a cégvezetőknek van ráhatásuk arra, hova menjen a tőke, a vállalat következő befektetése – magyarázta.
A versenyképesség-vesztés tartós tendencia
Chikán Attila akadémikus, egyetemi tanár előadásában hangsúlyozta: a versenyképesség-vesztés tartós tendencia, emiatt még javuló teljesítmény esetén is nehéz rajta változtatni. Úgy vélte, a jelenleg uralkodó társadalomfelfogás – egyebek mellett az önszerveződés elnyomásával – bezárja Magyarországot az alacsony fejlettségű európai országok körébe, ami hozzájárul a folyamatos lecsúszás folytatódásához. Elmondta azt is, hogy a nyugati közgazdaságtan aktuális kérdéseire – amelyek a fenntartható fejlődés, tudásalapú társadalom, robotizáció hatása a munkaerőpiacra, hálózatosodás – az unortodox gazdaságpolitika nemcsak nem ad választ, de nem is foglalkozik velük.
