Chikán Attila szerint a kormányzati propaganda hamis összbenyomást kelt azzal, hogy elhallgatja a rossz eredményeket, a jókat kiemeli. Az ország egyáltalán nem teljesít jól. A 168 Óra riporterének, Kardos Ernőnek azt mondja, vannak kedvező makrogazdasági mutatók. Ezekért drágán megfizettünk, a gazdaság működése fokozza a társadalmi feszültségeket, és adatok sora igazolja, hogy felzárkózás helyett egyre jobban lemaradunk a fejlett országoktól. Szerinte rosszul teljesítő struktúrába pénzt önteni a legnagyobb hiba. Az oktatás központosítása kifejezetten ártalmas, nem megoldja, hanem újratermeli a rendszer problémáit. A felsőoktatás átszervezése sem zökkenőmentes.
Nagyon sok intézményben elkeserítőek az állapotok, az emberek rosszkedvűek, reménytelenek.
Az oktatási rendszer átalakítása nélkül tovább nőhet a lemaradás – teszi hozzá a Budapesti Corvinus Egyetem Versenyképesség-kutató Központjának igazgatója. Lesújtó számokat idéz.
Magyarország 2001-ben a Világgazdasági Fórum tekintélyes versenyképességi rangsorában 140 ország közül még a 29. helyen állt, mára viszont a 60. helyre szorult. De még ennél is többet mond, hogy a csatlakozó volt szocialista országok közül mi voltunk a legjobbak, mára pedig a sereghajtók közé tartozunk a régióban. Gazdaságunkat nem fenyegeti közvetlenül valamiféle összeomlás, de a folyamatos lecsúszás annál inkább.
Az első Orbán-kormány gazdasági minisztere szerint ezért nem csak a mostani hatalom a felelős. Azért viszont már annál inkább, hogy társadalompolitikájában súlytalanul kezeli a gazdaságfejlesztés követelményeit. Az uniós pénzek felhasználásának hatékonysága csekély.
Ennek egyik oka a korrupció, de az is nagyon fontos, hogy a magyar termelékenység rendkívül alacsony. Az „átlag magyar” azonos idő alatt feleannyi nemzeti jövedelmet állít elő, mint egy nyugat-európai, az amerikai teljesítményeknek pedig csak 43 százalékát érjük el. Ez borzasztóan kevés.
Szerinte ez nem az egyes emberek „bűne”, a magyar is képes ausztriai szinten dolgozni, csak nálunk az intézményi és kapcsolati rendszer miatt az egyéni teljesítmények nem adódnak össze. Az ország teljesítményét főleg a korrupció bénítja meg, a nemzetgazdaság kiemelt pontjain olyan erős a hatása, hogy minden mást meghatároz. Ahol az előrejutás feltétele nem a teljesítmény, hanem kapcsolatrendszer és a kenőpénz, ott eluralkodik a bizalomhiány.
Fordulhattunk volna jobb útra is, ha a céljai érdekében a politika nem használná a korrupciót.
Chikán Attila szerint száz év múlva talán nem lesz érdekes, ki hogyan gazdagodott meg, de ma még fel kell tenni a kérdést, mert csak azok képesek az ország fejlődését szolgálni, akik versenyfeltételek között emelkednek ki, szereznek vagyont. Sporthasonlattal él.
Az a futó, aki hazai pályán a 100 méteres versenyben rendre húsz méter előnnyel indul, a nemzetközi mezőnyben aligha javít világcsúcsot. Az emberek lassan már hozzászoknak, hogy rendre ugyanazok a kormányközeli vállalkozók nyerik el a jövedelmező állami megbízások aránytalanul nagy részét, és sok helyütt már közmunkát sem lehet kapni, ha valaki nincs jóban a polgármesterrel. Ez a megszokás mérhetetlen erkölcsi károkat okoz, rombolja, szétzilálja a társadalmat.
A volt miniszter szerint az általa is képviselt Eötvös József Csoportnak nincs se politikai célja, se súlya. Csak bizonyos kérdésekre akarják felhívni a figyelmet, de nincs olyan illúziójuk, hogy kritikájukat a harmadik Orbán-kormányban bárki komolyan venné, miután ma a kelleténél jobban alá van minden rendelve a politikának. Az oktatásnak, az egészségügynek, a kultúrának vagy a gazdaságnak is vannak olyan önálló törvényszerűségei, amelyek figyelmen kívül hagyása nagyon súlyos következményekkel jár. Példaként hozza a csokot.
Ha például a kormány beindít egy lakástámogatási rendszert, akkor gondoskodnia kell arról, hogy miből finanszírozza. (…) Ha a gazdasági növekedés nem termeli meg az ehhez szükséges pénzt, de a költségvetés egyensúlyát tartani akarjuk, akkor ebből inkább előbb, mint utóbb komoly probléma lesz.
Ezt a kockázatot a kormány is ismeri, de nem tartja fontosnak, ma sem a gazdaság fellendítése a cél, hanem a saját bázis erősítése, a következő választás megnyerése. A pártok világszerte csinálják ezt, abban van csak különbség, hol milyen árat fizet ezért a társadalom. Chikán Attila úgy véli, ez az ár Magyarországon igen magas.
