Cikkünk Orbán Viktor pénteki bejelentése előtt készült.
Előadásában úgy beszélt a reklámadóról, mint a médiavállalatokat sújtó káros, értelmetlen költségelemről. Bár az internetadót nem említette, ezzel kapcsolatban nyilván ugyanez hatványozottan elmondható.
Így van. Nem hiszek abban, hogy ha egy rendszerben új költségelem merül fel, akkor az nem lesz továbbhárítva a fogyasztóra. Ez alapvető közgazdasági lehetetlenség, és ezt a tapasztalatból is tudom. Tehát szerintem az internetszolgáltatók nagyon gyorsan át fognak állni a forgalomalapú előfizetésekre, így terhelve a fogyasztóra a pluszköltségüket. És mivel itthon az emberek az utolsó fillérjüket is nyomon követik vagy le fogják mondani az előfizetésüket, vagy lecsökkentik a fogyasztásukat, vagy nem fognak előfizetni.
Milyen társadalmi hatásai lehetnek az internetadónak?
Az információs, hálózatokra épülő társadalomban egyegységnyi információs jellegű hátrány ötegységnyi társadalmi hátrányt generál. Az információ korlátozása is pontosan ilyen hátrányt jelent, ami át fogja szőni az egész társadalmat. Nehezebb lesz a tudáshoz való hozzáférés, lecsökken az előállított hozzáadott érték, végeredményben csökken a GDP.
Előadásában azt mondta, hogy a hazai médiaiparban nő a magyar tőke aránya, egyre több a magyar tulajdonos. Ezt minek tulajdonítja?
Azzal kezdeném, hogy az egész világon csökkenőben van a médiaipar hozama. Magyarország is követi ezt a trendet, nálunk a bevételarányos profitráta most két százalék. Mivel nincs megtérülés vagy az nagyon csekély, nyilvánvaló, hogy nem csak profitérdekek vezérlik a hazai befektetőket, amikor médiacéget vásárolnak.
Mire gondol?
Nemzeti elköteleződésre, érzelmi motívumokra, a tisztességes profit megszerzésének vágya mellett.
Ha Magyarországon egy tőkés azt mondja magáról, hogy a nemzeti érzés vezeti egy befektetési döntés meghozatalakor, az nem képmutatás?
Szerintem ez nem képmutatás, hiszen magyarok vagyunk, és ettől az aspektustól nem lehet eltekinteni. Hogy hazabeszéljek: a Nők Lapja egy 60 éves újság, amihez a magyaroknak szorosabb érzelmeik vannak, mint egy külföldinek. Én értéknek tartom azt a fajta megközelítést, ami életben szeretné tartani ezeket a kötődéseket.
Hogyan látja a hazai nyomtatott magazinpiac jövőjét az online térhódítása, és az előfizetők folyamatos apadása közepette?
Hatékony költséggazdálkodás mellett, korrekt árképzéssel van jövője a magazinpiacnak. Ugyanakkor a hirdetési és logisztikai piac kedvezőtlen változásai nagy nyomás alá helyezik azt, hogy hány címet adunk ki. Azt gondolom, hogy egy tematika köré kevesebb lapszám, kevesebb cím fog csoportosulni, de minden tematikának megmarad majd a reprezentánsa. Ez egy elég hosszú folyamat lesz, az előfizetőknek ezért megnő a fontossága a lojalitás erősítésén keresztül. Tehát a példányszámcsökkenések lassulni fognak. És azt remélem, hogy a hirdetési piac is honorálni fogja ennek az előnyeit, különösen a magazinpiacon, ahol a minőség adott.
Fotó: Sanoma
Ön szerint reális-e, hogy a legnagyobb hazai online sajtótermékek kiadói összefognak, és fizetőssé teszik a tartalmaikat?
Abszolút. Szlovéniában és Szlovákiában ezek már működő rendszerek.
Magyarországon ugyanakkor az rögzült, hogy az internet az ingyenes és korlátlan.
Már most se ingyenes, hiszen mindenkinek van internet-előfizetése. És a jövőben korlátlan se lesz az internetadó miatt.
Előadásában azt mondta, hogy pályafutása során a politika – a hirdetőkön keresztül – még az Ön, viszonylag politikamentes volt kiadójánál is bejelentkezett néhányszor különféle kérésekkel.
Két esetet említettem, mindkettő a kiadó pénzügyi-üzleti portáljával, a Figyelőnet.hu-val volt kapcsolatos. Egyszer az azóta a Magyar Nemzeti Bankba beolvadt Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének alelnöke hívott fel telefonon, hogy egy konkrét ügy kapcsán ne írjunk rosszat egy, a forint elleni támadásról. A másik egy nagyon ismert magyar vállalat elnöke volt, hogy ha rosszat írunk róluk, visszavonják az 50 millió forintos hirdetésüket. Természetesen mindkettőt megírtuk. A hirdető el is ment, de a következő évben egy mosolyszünet után vissza is jött.
