A statisztikákat sosem könnyű értelmezni – még akkor sem, ha nem esnek a politikai kommunikáció szelektív hallásának áldozatául a számok. Ember legyen a talpán, aki például arra az egyszerű kérdésre, hogy júniusban többet vagy kevesebbet keresünk-e, mint korábban, korrektül és mégis érdemben tud válaszolni.
A ma megjelent statisztikák szerint Magyarországon az emberek júniusban átlagosan 149 895 forintot vihettek haza. Ez kevesebb, mint amennyit májusban (152 ezer forint) de több, mint amennyit tavaly júniusban (143 ezer forint) kerestünk.
Fotó: Shutterstock
Előbbire alapozódik az emberben az az érzés, hogy az én fizetésem ugyan semmit nem nőtt. Utóbbira alapozza a Nemzetgazdasági Minisztérium a szokásos diadaljelentését, miszerint hogy júniusban 3,1 százalékkal nőttek a nettó reálbérek.
A minisztérium örömködése azonban ezúttal talán tényleg jogos lehet, nem csak az idegesítő kincstári optimizmus. Ugyanis ezúttal nem arról van szó, hogy kerestek a lehangoló adatok közül egyet, ami nem olyan rossz, hanem a munkaerőpiac javulásának sok apró jele van, s a nettó keresetek növekedése a tavalyihoz képest az csupán egy a sok közül.
Versenyben az állásokért
Talán a legfontosabb pozitív jelzés, hogy az eddig az állami adatokkal „feltorzított” átlagon túl a gazdaság lényegét adó versenyszférában önmagában is jobbak a számok, valójában hónapok óta.
A magánszektor alkalmazásában álló emberek általában többet keresnek az államiénál, s ez persze most is így van. A 156 ezer forintos átlagos fizetésre is igaz az, hogy alacsonyabb a májusi 161 ezernél, ám tavaly ilyenkor még 150 ezer forint alatt volt a szektorban az átlagfizetés. Ez 4,4 százalékkal több, mint tavaly ilyenkor, ami az alacsony infláció miatt már az érzékelhetőség határán van.
Mondjuk ugyanez a határozott javulás az állások számára már sajnos nem igaz. Tavaly január óta sem sikerült egyetlenegy hónapot sem produkálni, ahol a versenyszférában létszámbővítés lett volna az előző év hasonló hónapjához képest. A nemzetgazdaság egészében „mért” 0,6 százalékos bővülés kizárólag abból származik, hogy az állam 4-5 százalékkal több embert foglalkoztat abból a pénzből, amit mi odaadunk neki adó formájában.
Ingatlanok és kereskedelem
Ez alól az egyetlen érdemi kivétel az ingatlanpiac, amely annyira mélyre került az elmúlt években, hogy onnan már csak felfelé vezet út. Ráadásul nem túl nagy a súlya a gazdaságban: az, hogy 27 helyett majdnem 30 ezer állás lett a szektorban, az sajnos csak körülbelül 3 ezer embernek jelent állást, akinek eddig nem volt.
Eközben a kereskedelemben, amely tízszer ennyi embert foglalkoztat, nem keletkezett új állás, sőt, a tavaly júniusihoz képest 4 ezerrel kevesebb betölthető pozíció lett.
Átlagkamu?
Júniusban összesen 2 millió 714 ezer embernek volt állása, ebből 1 millió 821 ezernek a versenyszférában. Ezer fővel kevesebbnek, mint tavaly júniusban. És ez egy nagyon kemény tény.
Mert ha összerakjuk a fizetéseket és az állások számát, akkor azt látjuk: könnyen lehet, hogy a fizetések enyhe emelkedésének annyi a magyarázata, hogy megint kirúgtak néhány keveset kereső embert, ami csupán matematikailag húzta fel a fizetések átlagát.
