„Január 16–28 között jön a Nemzeti Valutaalaptól egy delegáció Budapestre, hogy a negyedik cikkelynek megfelelően konzultáljon, és lebonyolítsa a magyar gazdaság harmadik felmérését a posztmonitoring keretében” – nyilatkozta Ivana Ivaschenko egy közleményben, amelyet lapunknak is elküldött. Nem tárgyalási céllal érkeznek, hanem azért, hogy az IMF összes tagországában rendszeresen végzett gazdasági állapotfelmérést elvégezzék – tette hozzá.
De hogy is néz ki egy ilyen vizsgálat?
Ilyen küldöttség tavaly áprilisban is volt Magyarországon, Christoph Rosenberg vezetésével. Az IMF közleménye az akkori útról így fogalmazott: 2011. április 4–11. között a poszt-programmonitoring konzultáció részeként tárgyalásokat folytatott a magyar hatóságokkal.
Akkori nyilatkozatában még azt várta Rosenberg, hogy a 2008–2009-es válságot követően a magyar gazdaság fokozatosan magára talál, s 2011-re és 2012-re is 2,5 százalékos növekedést jósolt. (Amivel egyébként csúnyán mellélőtt: tavaly 1,6 százalékkal bővült az ország össztermelése, idén pedig a várakozások szerint 1,5 százalékkal csökken.) Igaz, ehhez azt is hozzátette: a kilátásokat jelentősen befolyásolja a tervezett strukturális reformcsomag végső mérete és összetétele, amely kezdetben még visszafoghatja, középtávon viszont támogathatja a növekedést.
Az IMF által javasoltak ellenkezőjét csinálta a kormány
A strukturális reformokat az IMF akkor még a Széll Kálmán-tervtől remélte. Erről ezt nyilatkozta, kiemelve a szociális szempontokat a megszorításoknál:
„A részleteket még ki kell dolgozni, ebbe beleértve a kulcsfontosságú területeken, például az önkormányzati szektorban és az állami tulajdonú közlekedési vállalatoknál ígért átalakításokat.
Fontos, hogy a szociális ellátások visszafogása során az általános csökkentés helyett szigorúan érvényesüljön a rászorultság elve, annak érdekében, hogy a változtatások tartósak lehessenek, és ne jelentsenek aránytalanul magas terhet a szegényebb rétegek számára. Szintén fontos a gazdaságpolitikai bizonytalanság csökkentése és a befektetői klíma javítása, ebbe beleértve a szektoradók mihamarabb történő kivezetését.”
Tetszett nekik az árfolyamgát és a moratórium vége
Támogatták az devizahitelesek megsegítését is, némi fenntartással: „A jelzálogpiac működésének helyreállítását célzó intézkedések üdvözlendőek, különös tekintettel a hitelezés beindulását eddig akadályozó árverezési moratórium tervezett feloldására. A további intézkedések tervezése során érdemes a potenciális költségvetési hatás és az erkölcsi kockázat minimalizálására törekedni.”
