Gazdaság

Egyre drágább, de nem jobb a magyar melós

melós (munka, munkás, nemzeti tankönyvkiadó, raktár, )
melós (munka, munkás, nemzeti tankönyvkiadó, raktár, )

Júliusban szinte minden szektorban nőtt az átlagkereset, miközben sok szempontból is súlyos a gazdaság helyzete. Mi történik ebben az országban?

Az Európai Unión belül Magyarországon drágult meg a második legjobban a munkaerő tavasszal: egyórányi munkáért nálunk a versenyszférában 6,3 százalékkal kellett többet perkálniuk a munkaadóknak, mint tavaly ilyenkor – derül ki az Eurostat legfrissebb összesítéséből. Ennél csak Romániában nőtt jobban a munkaerőköltség. Ez azt jelenti, hogy az eddig az olcsó(bb) magyar munkaerőre alapozó cégek számára kedvezőtlenebbek lettek Magyarországon a foglalkoztatás lehetőségei.

Rossz ár-érték arány

A magyar munkaerő költségének növekedése azért is figyelemre méltó, mert az ár-érték aránya (vagyis a munka termelékenyégének és az árának az aránya) tekintetében már egy ideje nem állunk túl jól: a Világbank kutatóinak összesítése alapján a mediterrán országoknál jobb és olcsóbb ugyan a magyar munkaerő, ám például a szlovákok jobbak, és körülbelül ugyanannyiba kerülnek. Az írek és a britek például nem olcsóbbak, de sokkal jobbak.

1995 és 2009 között Kelet-Európában drámaian nőtt a termelékenység, különösen az iparban – s valójában ez a növekedés hozta az életszínvonal javulását a térségben. A Világbank kutatóinak elemzése szerint a térségen belül Magyarországon a munkaerő ár-érték aránya közepes: a szlovákok a legtermelékenyebbek, utána jönnek a csehek és aztán mi és a lengyelek. Szlovénia a legtermelékenyebb, de ott viszonylag drága a munkaerő.

Ez azért is nagyon fontos szempont, mert a beruházási döntéseknél a munkaerő áránál sokszor fontosabb az alkalmazott ár-érték aránya a cégeknek.

Júliusban tovább romlott a helyzet

Bár alapvetően pozitív hírként tekintünk arra, ha gyarapszik az átlagbér, ez gyakorlatilag nem minden esetben annyira üdvös. A Központi Statisztikai Hivatal ma megjelent adatai alapján júliusban váratlanul nagy mértékben megugrott a bruttó reálkereset, méghozzá átlagosan 7,1 százalékkal. Két ágazatban nem volt érzékelhető emelkedés: a közigazgatásban, ahol a 232 ezer forintos bruttó átlagbér csak a 95 százaléka a tavaly júliusinak, s az erdőgazdálkodásban, ahol ma 10 százalékkal keresnek kevesebbet, mint tavaly.

Mindenütt másutt, még a legkiemelkedőbb keresetű szektorokban, az informatikai és kommunikációs, illetve a pénzügyi ágazatban is jelentősen nőtt az átlagkereset. (Az említettek közül az előbbi szektorban 377 ezer, utóbbiban 395 ezer forintra.) Ám voltak szektorok, ahol 10-20 százalékkal is többet kerestek átlagban az emberek: az egészségügyben 18 százalékkal, 178 ezerre hízott az átlagbér (ez bruttó szám, tehát körülbelül feleennyit vihettek haza az emberek), s a régóta parkolópályán lévő ingatlanosok is 11 százalékkal több bevételt könyvelhettek el.

Több bér, de nem több fizetés

A munkavállalók számára a magasabb átlagbér nem feltétlenül jelent fizetésemelést. A versenyszférában a bérek gyorsabban nőttek az inflációnál, tehát „igazi” emelkedést jelentenek, s erre még a KSH statisztikáiban nem szereplő családi adókedvezmény is rátehet. Ám a magasabb bérek hátterében sok olyan dolog is van, ami hirtelen jött egyszeri tényező. Így például júliusban kapták meg az egészségügyi dolgozók a visszamenőleges béremelést januárig.

A bérek növekedésének néhol az is lehet a magyarázata, hogy a júliusban tovább csökkenő létszámban több magasabb keresetű dolgozó maradt. Júliusban a versenyszférában még 230 ezer ember dolgozott, míg az előző hónapban még 1200-zal több állás volt. Az előző év júliusához képest is kisebb volt a létszám, mint idén egész évben.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik