Az OBA kártalanítások történetében először elvégzett, kifizetés utáni ügyfél-elégedettségi felmérése szerint a kártalanítás átfutási idejére és az értékhatárra vonatkozó betétbiztosítási előírások az ügyfelek számára megfelelőek. A Pénzügyi Szervezetek Állami felügyelete január 3-án a tőkevesztés és a likvid eszközállomány jelentős csökkenése miatt visszavonta a takarékpénztár tevékenységi engedélyeit, egyidejűleg kezdeményezte felszámolását.
A betétesek kártalanítását az OBA a törvényi határidőn belül elvégezte, annak ellenére, hogy a kártalanítás alapját adó informatikai előkészületek (a lementett adatállomány feldolgozása és az ügyfél-konszolidáció) a vártnál több időt vettek igénybe. Az eset egyik legfőbb tanulsága, hogy a rövidített kártalanítás végrehajthatóságának legnagyobb kockázata (betétbiztosítási kockázat) – különösen nagy volumen esetén – az informatikai és adatminőségi hiányosságokban érhető tetten. A nyilvántartási kockázat ugyanis nemcsak lassítja az egyedi kártalanítást, de összességében veszélyeztetheti a gyorsított kártalanítás jogszabályon alapuló ígéretét is. Ezért, ha a gyorsított kártalanítás hitelessége veszélybe kerül, a betétbiztosítás nem tudja betölteni a pénzügyi stabilitás szempontjából kiemelt bizalomerősítő szerepét – állapítja meg a Fehér könyv.
Az OBA az esetből leszűrhető tanulságok között említi, hogy az alapnak a felügyelet közreműködésével szigorúan meg kell követelnie a betétgyűjtéssel kapcsolatos dokumentumok teljes körű elérhetőségét a hitelintézeteknél, amelyeknek nagy gondot kell fordítaniuk a betétes és betét nyilvántartások naprakészségére. Örökölt betét esetén fontos, hogy a változásokat átvezessék a kártalanítás során, az örököst tüntetve fel tulajdonosként, ami az ügyfeleknek is érdekük, mert az örökölt betét a kártalanítás szempontjából bizonyos ideig külön betétnek minősül.
A kommunikáció területén egyebek mellett megállapítja a Fehér könyv, hogy a betétesek figyelmét fel kell hívni arra, hogy az OBA a bejelentett lakcím alapján kártalanítja az ügyfeleket betétbefagyás esetén, ezért a lakcímváltozás bejelentésének elmaradása hátráltathatja a betétes kártalanításhoz való hozzájutását. Az általános ügyfél-kommunikáció során pedig figyelmeztetni kell a betéteseket arra, hogy ha elmulasztották a korábban anonim módon elhelyezett betétek esetében azonosító adataik bejelentését, arra a kártalanítás során már nincs mód, ezek a betétek nem biztosítottak.
Az OBA működése során – és az alap tudomása szerint Európában is – először került sor betétbiztosítási kártalanítást követően az ügyfél-elégedettség piackutatási módszerekkel történő felmérésére. Az alap 500 véletlenszerűen kiválasztott kártalanított betétesnek (a teljes kártalanítottak közel 10 százaléka) küldött kérdőívet, amelyen egyebek között azt tudakolta: a válaszadó szerint megfelelő védettséget nyújt-e a maximum 100 ezer eurós (27,8 millió forint) kártalanítás; elfogadható-e a 20 munkanapos kártalanítási idő; elégedett-e a kártalanítás során az OBA által adott válaszokkal, tájékoztatással és panaszkezeléssel; melyik tájékoztatási formát tartotta a “Jógazda”-ügyben a leghasznosabbnak?
A válaszadók 96 százaléka szerint a 100 ezer eurós kártalanítási szint megfelelő védettséget nyújt, a 20 munkanapos kártalanítási idő ugyancsak 96 százaléknak elfogadható és megnyugtató. Az OBA tájékoztatásával illetve válaszaival a kártalanítás ideje alatti 89 százalék volt elégedett, 5 százalék nem, 6 százalék pedig nem adott választ. Az OBA panaszkezelése a válaszadók 55 százaléka szerint megfelelő volt, 1 százalékuk szerint nem volt az, 34 százalék nem tudta megítélni, mert a kártalanítás során nem volt panaszügye. Tíz százalék nem adott választ.
A tájékoztatási formákról szóló témakör az egyik legmeglepőbb eredményt hozta, ugyanis – a személyes fióki kapcsolaton túl – az internet mint információforrás kiemelkedő helyen végzett a kártalanítottak viszonylag magas átlagéletkora (52 év) és urbánus környezettől távoli lakhely ellenére, az ismerősöket, szomszédokat ugyanakkor a válaszadók hátrébb sorolták.
