A Zerohedge elemzésének idézésével borzolta a devizahitelesek idegeit a Napi Gazdaság a napokban, fokozva a rekordszintközeli svájci frank szülte hangulatot. A Zerohedge szerint érdemes a svájci frank erősödésére játszani forint ellenében.
min keres a spekuláns?
Tegyük föl, hogy a forint aktuális svájcifrank-árfolyama 215 forint. A spekulánsunk a határidős piacon vesz föl pozíciót, azaz a jövőben fog eladni forintot egy jelenleg meghatározott árfolyamon, svájci frankért. Tegyük föl, 216 forintos árfolyamon tudja magának ezt a lehetőséget – opciót – lekötni.
Tehát a spekuláns köt egy ügyletet, hogy – példának okáért – 216 forintos árfolyamon ad el mondjuk 216 millió forintot – egymillió svájci frank ellenében. A Zerohedge tanácsára hallgatva rövid távú befektetőnk arra számít, hogy a forint elszalad a 230-as svájcifrank-árfolyamig. Ha jól számít, akkor 216 millió forintért kap egymillió svájci frankot, amit azonnal visszavált forintra az azonnali árfolyamon, tehát lesz 230 millió forintja. A különbség 14 millió forint. Erre mondják: magas kockázat, magas hozam.
A vélemény, amelyet a Napi szerint a befektetők által mérvadó hírforrásnak tekintett Bloomberg is idézett, részben technikai – azaz a grafikon mintázatának elemzésén alapuló, tudományosnak vagy közgazdaságinak nem mondható – meggondolásokon, illetve a forint ismert kockázatain alapszik: a kétségessé vált IMF készenléti hitelkereten, a lakosság devizaalapon történő eladósodásán.
Sérülékenyek vagyunk
Magyarország törékenysége nem új keletű: korábban fonák módon maga a gazdasági miniszter, Matolcsy György mondta, hogy az eladósodottság szempontjából Magyarország a világ 10 legsérülékenyebb országa között van.
A jó memóriájú olvasók bizonyára a Credit Suisse meglepő országkockázati rangsorára is emlékeznek, amely szerint a harmadik legtörékenyebb ország Magyarország (és amelynek alapján a kazah tenge nemcsak a forintnál, de még a dollárnál is biztonságosabb). Az egyes elemzői véleményeket mindig érdemes némi távolságtartással kezelni. Annyi azonban biztosan igaz a borúlátó értékelésekből, hogy Magyarországon az állami és privát szféra eladósodottsága együttesen olyan nagy (GDP-arányosan), hogy az hazánkat a világ legeladósodottabb országai közé emeli – ráadásul jórészt devizaalapon.
Hazánk pénzügyi törékenysége mindig előtérbe kerül, ha elromlik a globális befektetői hangulat, és a tőkét igyekeznek biztonságos eszközökbe menekíteni – dollárba, svájci frankba, jenbe (“flight to quality” – menekülés a minőségbe).
Ilyenkor a feltörekvő országok valutái gyengülnek, ami Magyarországon a pénzügyi stabilitást – a devizaalapú hitelezés elterjedtsége miatt – alapjaiban veszélyezteti. Magyarország helyzetének szerencsétlenségét fokozza, hogy éppen egy menekülővaluta árfolyamának alakulásához kötötték magukat tömegesen az eladósodottak (pontosabban persze a bankok lökték őket ebbe az irányba).
Logikus tehát a svájci frank erősödésére fogadni a forint ellenében, ha éppen romlik a globális hangulat.
2008 október = 2010 október?
De kell-e félni attól, hogy a forintot megtámadják a spekulánsok? A forint megtámadása ugyanis merőben más, mint hogy néhány hedgealap a svájci frankra játszik forint ellenében. Egy igazi támadáskor olyan összegek mozdulnak meg, amelyekkel már jelentősen befolyásolni lehet az árfolyamot. Persze csak azt a valutát lehet a siker reményében megtámadni, amelynek az árfolyama “nincs a helyén”. Ilyen valuta volt a forint is 2008 októberében.
A tavalyelőtt őszi emlékezetes forintzuhanáskor a befektetők egy bizonytalanná váló pénzpiaci helyzetben, a hitelcsapok elzáródásakor értékeltek újra egy, a nemzetközi hitelektől extrém módon függő országot. A PSZÁF később azt állapította meg, hogy a Deutsche Bank jelentős árfolyamgyengülést okozott a forintpiacon.
A kezdődő valutaválság kiteljesedését lefékezte a jegybank durva kamatemelése, de igazából az IMF-hitel állította meg.
A helyzet azóta sok tekintetben változott, de néhány vonásában hasonló. Magyarország helyzete stabilabb, nagyobb – az IMF hitelének köszönhetően – a jegybanki tartalék. A világ nagy jegybankjai extrém alacsonyan tartják az alapkamatot, hogy elősegítsék a bankok hitelezését. Erősödnek viszont a félelmek a világgazdaság visszaesésével kapcsolatban, a befektetők újra “menekülnek a minőségbe”, és az IMF-hitelkeret tovatűnése újra előhívta a hazánk finanszírozhatóságával kapcsolatos aggodalmakat.
így lehet a forintra támadni
“A pénzügyi szereplők (hedge fundok, intézményi befektetők, pénzintézetek) ugyanis az azonnali és határidős piacokon
nemcsak meglévő részvényeiket, állampapírjaikat és devizájukat adhatják el, de más szereplőktől is kölcsönvehetnek, és azokat is eladhatják rövidre.(…) A spekulánsok így sokkal olcsóbban tudják megvásárolni a kölcsönvett eszközöket, és vissza tudják szolgáltatni azt a
kölcsönadóknak, méghozzá úgy, hogy jelentős haszon marad a zsebükben” – írja Kiss Andrea Éva és Lublóy Ágnes a Hitelintézeti Szemlében.
Aki tehát a forintra akar támadni, annak forintot kell kölcsönvenni, eladni svájci frankért azonnal, illetve határidősen még erős árfolyamon, majd az elért nyereségből visszafizethető a forinthitel. Persze ez csak gigászi összegekkel lehetséges.
Kovács Mátyás, a Raiffeisen elemzője szerint mindenesetre a Zerohedge spekulációs tippje nem időszerű, a svájci frank máris túlvett.
A bank devizakereskedője, Reseterics József szerint kár túlzottan komolyan venni Zerohedge tanácsát, amely egy a hasonló ezer alapkezelő közül, és könnyen lehet, hogy már „pozícióból beszél”. A kereskedő úgy vélte: az alapkezelő vélhetően a piacot igyekszik befolyásolni, a prognózisának csekély a valószínűsége. Persze semmi sem lehetetlen, s ha a jóslat valóra válik, az alapkezelő megdicsőül, s még pénzt is keres – tette hozzá.
Aligha lehet azonban tagadni, hogy a forint sérülékeny. Hogy a forintpálya-kockázatokat nem könnyű fölmérni, azt mi sem mutatja jobban, mint hogy a jegybank legutóbbi kamatdöntésekor kamatcsökkentésre, kamatemelésre és kamattartásra egyaránt volt javaslat.
amitől nem kell félni
2003 elején a forint erősödésére játszottak a spekulánsok, ugyanis észrevették, hogy a forint a magas kamat, illetve a devizahitelek expanziója általi masszív forintkereslet miatt erősödő pályára került. Arra számítottak, a jegybank, hogy inflációs célját elérje, eltörli az árfolyamsávot, ezért vásárlásokkal erősítették a forintot.
A sáv eltöréséhez viszont kellett volna a kormány beleegyezése is, ám a kormány ebben nem volt érdekelt – ezzel a spekulánsok nem számoltak. A jegybank kamatot csökkentett, a forint esésén nagyot buktak az erősödésre játszók.
Hasonló spekulációtól jelenleg bizonyosan nem kell tartani, sávhatárok sincsenek már, és a forint feltartózhatatlan erősödése amúgy sem tűnik a közeli jövő problémájának.
