Minden évben szép számmal találni valamilyen hibát a bevallásokban. Évek óta tipikus hibának számít, hogy hiányzik az adózó aláírása a bevallásról, s gyakran előfordul az adóazonosító szám téves feltüntetése is, ilyenkor pedig a bevallás hibásnak minősül, akkor is, ha számszakilag tökéletesen töltötték ki.
Sokszor előfordul az is, hogy az adózók a bevallás főlapján elfelejtik bejelölni, hogy a visszaigényelhető összeget vissza szeretnék kérni. Bár ez nem hiba, érdemes figyelni rá, mert a figyelmetlenség “ára” az, hogy csak utóbb, külön átvezetési nyomtatvány kitöltésével lehet hozzájutni a visszajáró pénzhez.
Érdemes figyelni arra is, hogy a kifizető által levont adóelőleget a megfelelő sorban tüntessék fel, különben a bevallás szerint fizetési kötelezettség keletkezhet, holott erről szó sincs.
Arra is számos példa akad, hogy valaki munkáltatói adómegállapítást kér, s utóbb beadja a 0953-as bevallást is, de erről nem értesíti munkáltatóját. Ezáltal pedig felesleges procedúrának teszi ki magát, mert ilyenkor adóvizsgálattal kell megállapítani, hogy melyik bevallás az érvényes, és előfordulhat az is, hogy visszafizetési kötelezettséget állapítanak meg.
Az önkéntes kölcsönös pénztári kedvezménynél a rendelkezési jog gyakorlása során a pénztáré helyett sokan saját folyószámlájukat tüntetik fel az utalás helyeként. Nem árt észben tartani azt sem, hogy nem elég kiszámítani a kedvezmény összegét, hanem az abból átutalni kért részt is fel kell tüntetni; ennek elmulasztása esetén a bevallást javítani kell, és addig az összeget nem lehet átutalni a pénztárba.
