Gazdaság

Itt az alternatív kormányprogram

John Kenneth Galbraith szerint a hagyományos nézetek megóvnak bennünket a gondolkodás fájdalmas feladatától – az fn.hu azonban ezúttal sem igyekszik kímélni az olvasóit. Ismert, de nem a főáramhoz tartozó közgazdászokat – Róna Pétert, Gazdag Lászlót, Lóránt Károlyt, Pitti Zoltánt – kérdezett arról, mit kellene tennie az új kormánynak. Ökonómiai tabudöntögetés az fn.hu-n.

Hogy mi a közgazdászok, elemzők általános, többségi véleménye arról, hogy mit kellene tennie az új kormánynak a gazdaságban, azt alighanem már olvasóink is kívülről fújják: az állami elosztás visszafogása, járulékcsökkentés, adócsökkentés, hatékonyabb, “munkavállalásra ösztönző” szociális ellátások.

Lehetségesek azonban más válaszok is. Cikkünk a megszokottól eltérő feleletekkel szolgál, ugyanis nem a főáramhoz tartozó szakértőket kérdeztük meg. A közcímek a megkérdezetteknek nem a teljes egyetértését jelentik, pusztán a többségük állításaiból kibontakozó lehetséges irányokat.

Gyengébb forint, alacsonyabb alapkamat

Más monetáris politikára van szükség, mint eddig – ebben teljes volt az egyetértés az fn.hu által megkérdezett közgazdászok között.

A magas kamatteher sokkal nagyobb pénzügyi teher a vállalkozásoknak, mint az adóterhek – fejtegették a megkérdezett közgazdák. A monetáris politika az elmúlt húsz évben tökéletesen rossz volt, lényegében az ellenkezőjét kell csinálni – vélte Lóránt Károly. Róna Péter úgy fogalmazott: laza monetáris, viszont szigorúbb költségvetési politikára lenne szükség, azaz épp az ellenkezőjére, mint az elmúlt években.

akiket megkérdeztünk

Gazdag László

Egyetemi docens a Pécsi Tudományegyetemen. A közgazdaságtudományok kandidátusa. A Bokros-csomag mítosza és a valóság című könyv írója. Az fn.hu alkalmi szerzője.

Lóránt Károly

Jelenleg szakértőként dolgozik az Európai Parlamentben, az EUWatch egyik szerkesztője. A Magyar Közgazdasági Társaság fejlődésgazdasági szakosztályának megszervezője.

Pitti Zoltán

Jelenleg a Budapesti Corvinus Egyetem gazdaságpolitika tanszékén tudományos kutató, a Magyar Közgazdasági Társaság elnökségi tagja, korábbi APEH-elnök.

Róna Péter

Jelenleg az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogi Tanszékének szenátora, és ugyanott nemzetközi jogot tanít, továbbá a Pécsi Tudományegyetem Gazdasági
Tanácsának alelnöke. Korábban a J. Henry Schroder Bank & Trust Company vezérigazgatója, majd az Első Magyar Alap vezetője.

Bár az utóbbi időben rekordalacsony szintre süllyedt az alapkamat, részben a pozitív nemzetközi hangulat következtében, részben mert a mély recesszió miatt nincs keresletoldalról inflációs nyomás, sejthető, hogy ez nem feltétlenül fog így maradni. Mint arra több elemző is figyelmeztet, a nemzetközi hangulat bármikor, akár drasztikus mértékben elromolhat. Akkor pedig gyengülni kezd a forint, s az MNB kénytelen kamatot emelni, hogy ne menjenek tönkre tömegesen a devizahitelesek, ugyanis az a magyar bankrendszert is megboríthatná.

Róna Péter ezért kiállt azon korábbi véleménye mellett, hogy a devizaalapú hiteleket kötelezően át kellene alakítani forinthitelekké, amelyre a jelen, viszonylag erős árfolyam kedvező lehetőséget nyújtana. Így szerinte nem kellene fönntartani a versenyképességet rontó erős forintot. Lóránt Károly egyenesen úgy fogalmazott, a forintot le kellene értékelni legalább annyival, mint amennyivel 2000 óta felértékelődött, ami 40 százalék. Ily módon megállítható a külföldi termékek beözönlése és ösztönözve lesznek az exportálók – vélte.

mi a carry trade?

A carry trade ügylet lényege, hogy egy alacsony kamattal fölvehető devizában – például jelenleg dollárban – hitelt fölveszünk föl, majd azt átváltjuk olyan devizába, amelybe fektetve a hitel kamatánál magasabb hozamot érhetünk el – például forintba.

Az ügylet persze kockázatos, hiszen – a példának okáért forintba – átváltott tőke profitját teljesen „megeheti” a forint gyengülése a dollárral szemben, illetve veszteségbe is átfordulhat. Igaz, a forint erősödése meg „bónusz” profitot jelent a carry tradernek a példa kedvéért fölhozott ügyletben.

Lóránt is úgy vélte: a devizaadósságot forintra kellene váltani, és a spekuláló bankoknak csak egy minimális nyereséget, s nem a svájci és hazai kamat különbségét kellene biztosítani. Ugyanis Lóránt szerint a devizaadósság lényegében egy carry trade-nek nevezett spekuláció, amelynek hasznát a spekuláló bank, vagy pénzügyi intézmény vágja zsebre, de a kockázatát, ami a valutaárfolyam változékonyságából fakad, áthárítja a hitelfelvevőre.

Pitti Zoltán fogalmazott a legóvatosabban: „Hétszer mérj, s egyszer vágj!” Bár Pitti sem barátja az erős forintnak, amely torz viszonyokat hoz létre, ám szerinte hiba lenne az is, ha kitűzné a kormány, hogy mondjuk 300 forint legyen az euró. A közgazdász szerint általában tartózkodni kellene a túl hirtelen, drasztikus beavatkozásoktól a gazdaságban, amelyek beláthatatlan következményekkel járhatnak.

Ha valamikor, akkor most lenne itt az ideje egy hosszabb távlatú gazdaságfejlesztési stratégia kidolgozásának, s korrekciós lépések időbeli ütemezésének – tette hozzá.

Gazdag László ebben a kérdésben az ellentétét vallotta Róna és Lóránt nézeteinek: antiinflációs, leértékelésellenes politikát tartana helyesnek. Gazdag monetarista módon ugyanis a pénzstabilitást véli elsődlegesnek, ami automatikusan csökkentené a kamatlábakat.

Adócsökkentés helyett az adószint fönntartása

A megkérdezett közgazdászok többsége arra hívta föl a figyelmet, hogy az élőmunka terheinek csökkentése aligha hat jelentősen, hiszen az az összköltségnek csak 20 százaléka, s annak is csak egy részének – a járulékoknak – a csökkentéséről van szó. A magas hitelkamatszint az adóknál sokkal nagyobb terhet jelent – mondták.

Elhibázott a Fidesz adócsökkentési politikája – vélte Róna Péter közgazdász az fn.hu kérdésére. Adócsökkentés helyett meg kellene őrizni a jelenlegi adószintet, mivel szigorú – a jelenleginél is szigorúbb – költségvetési politikára lenne szükség. Ráadásul az adócsökkentés nem jelentene versenyelőnyt a magyar kkv-knak, pusztán a hazánkban tevékenykedő multinacionális vállalatok profitját növelné – tette hozzá Róna.

Hasonlóan nyilatkozott Lóránt Károly is, aki szerint a vállalati adócsökkentéssel a gazdaságba így fektetett erőforrások fele eleve a külföldi vállalatok kezébe kerül, és nagy valószínűséggel kiviszik az országból, rontva a fizetési mérleget. A hazaiakhoz kerülő sem vezet növekedésgyorsuláshoz, ahhoz piacokra van szükség – tette hozzá.

Lóránt úgy vélte: a jelenleginél progresszívebb személyi jövedelemadó-rendszerre lenne szükség, mivel a foglalkoztatási szint lényeges és tartós emelése csak akkor lehetséges, ha az így előállított termékekre, illetve szolgáltatásokra fizetőképes kereslet van. Ezt részben a jövedelemelosztás szegényebb rétegek irányába történő elmozdításával lehet elérni. Ugyanis a gazdagok luxuscikkeket fogyasztanak, főleg importból. A szegények fogyasztanak olyasmit, ami itthon előállítható, és ezáltal fogyasztásuk hazai munkahelyeket generál – vélte Lóránt.

Gazdag László arra figyelmeztetett: nem szabad meggondolatlanul adót csökkenteni. Csak egy már föllendülő gazdaságban kellene ezt megtenni, de finoman, lépésről lépésre.

Pitti Zoltán kifejtette: nem az adórendszer a magyar gazdaság legnagyobb problémája, hiszen az adózás „csak” egy eszköz a kívánatos társadalmi modell kialakításához, a döntések gazdaságfejlesztési stratégia irányába tereléséhez, valamint az államháztartás finanszírozhatóságához. Mindebből következik, hogy az adózás, mint eszköz csak akkor működik jól, ha a célok világosak.

A közgazdász fölemlítette, hogy a vállalkozások negyedében nincs teljes munkaidős foglalkoztatott, s további negyedében maximum csak 1 fő bejelentett foglalkoztatott van, vagyis az adóváltoztatások eleve „fékezett” hatásúak. Ugyanilyen következtetést vont le abból, hogy a 2008. évtől az 50 millió Ft adóalap alatti vállalkozások – három racionális követelmény teljesítése esetén – élhetnének a 10%-os társasági adókulcs lehetőségével, ám az APEH adatai szerint – egyéb okok miatt – mindössze 4800 vállalkozás élt ezzel a kedvezménnyel. Mit lehet várni ezek után az adókulcs mérséklésétől vagy további adókedvezmények bevezetésétől? – kérdezte.

Pitti szerint az adórendszert úgy kell átalakítani, hogy az atomizált vállalkozási struktúra mérséklése érdekében támogassa – legalább ne szankcionálja – a kisebb vállalkozások egyesülését, illetve ösztönözze a teljesítmények növelését, erősítse a felhalmozásra törekvő vállalkozói magatartást. Ma mindezek hiányosan érvényesülnek – mondta.
Szigorú költségvetési politika

Róna Péter még a jelenleginél is szigorúbb költségvetési politika mellett tette le a voksát kérdésünkre. Hasonlóan vélekedett Lóránt Károly is, aki arra figyelmeztetett, hogy a külső adósság finanszírozhatatlan lesz, ami újabb megszorító csomagot eredményez. Pitti Zoltán azonban arról beszélt, túlságosan nagy hangsúly esik olyan makrogazdasági paraméterekre, míg a valóságos, mély gazdasági problémák háttérbe szorulnak. Gazdag László viszont úgy vélte, válság idején nem szabad egyensúlyra törekedni, csak majd ha föllendülőben lesz a gazdaság.

A bankok keményebb megrendszabályozása

Róna Péter szerint nem lehet egészségesnek nevezni a magyarországi bankok nemzetközi összehasonlításban is kiugróan magas nyereségességét, ezért is, nemcsak a magas alapkamat miatt annyira nagyok a hazai vállalatokon a hitelterhek – fejtegette. Ráadásul ez kifejezetten versenyhátrányt jelent a hazai kkv-knak az itteni multinacionális leánycégekkel szemben, amelyek az anyavállalatukon keresztül könnyebben, olcsóbban jutnak hitelhez. Róna szerint a gondon megfelelő szabályozással lehetne segíteni.

Hazai vállalkozások ösztönzése

Minden lehetséges forrást a hazai kkv-k fejlesztésére kell fordítani – mondta Róna Péter.

Lóránt Károly is úgy vélte, hogy célzottan a hazai vállalatokat kellene ösztönözni, és úgy, hogy az a fizetési mérleg javulásának irányába hasson. Gazdag László viszont úgy vélte: nem ösztönözni, azaz támogatni kell a vállalkozásokat, hanem a feltételrendszert kialakítani; a pénzstabilitást, a pénzellátás egyenletességének biztosítását és a reálbérek növelését a GDP-növekedés ütemében.

Pitti Zoltán a hazai vállalkozások szétaprózottságára hívta föl a figyelmet, arra a torz hazai gazdaságszerkezetre, amelyben leginkább külföldi nagy- és hazai mikrovállalatokat találunk, hiányoznak viszont a közvetítésre alkalmas középvállalatok, hiányzik a magyar gazdaságból a klaszterképző erő. A kis üzemméret versenyképtelenné teszi a kis cégeket már a belső piacon is, de esélyük sincs a nemzetközi piacokra betörni.

A közgazdász figyelmeztetett arra, hogy a hazai gazdaságpolitikának a multinacionális vállalatoktól sem szabad elfordulnia. A 90-es években egyáltalán nem lett volna Magyarországon gazdasági növekedés, ha nem jön be a multinacionális tőke az országba – mondta a közgazdász. 2000-től, a tőkebeáramlás fokozatos csökkenésével egyre inkább a kkv-kra hárult volna az a szerep, hogy fönntartsák a növekedést, ám ezt a funkciót – ez ideig – nem igazán tudták betölteni. A gazdaságpolitikának tehát egyensúlyozni kellene a multinacionális vállalatok, illetve a hazai kkv-k számára kedvező gazdaságpolitika között – fűzte hozzá.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.