Minden azon múlik, hogy a magyar kivitel legnagyobb felvevő piacai magukhoz térnek-e a pénzügyi válság okozta megrázkódtatásokból – véli a hazai növekedési esélyekkel kapcsolatosan Bartha Attila, a Kopint–Tárki kutatásvezetője. Annyi bizonyosnak látszik, hogy a jövő év első fele visszaesést hoz – vagyis az első és a második negyedévben is csökken a GDP –, ám a második félévben javulhat a helyzet, így éves átlagban stagnálhat, esetleg 1 százalékkal még növekedhet a gazdaság.
Több más közgazdász, illetve intézmény is hasonlóan vélekedik. A Merrill Lynch például 1,4 százalékról 0,8 százalékra, a Raiffeisen Bank 1,1 százalékról 0,5 százalékra rontotta GDP-előrejelzését. A Citigroup most 0,9 százalékos növekedésre számít, ugyanakkor a JP Morgan 1,5 százalékos visszaesését jósol. Ez utóbbi némileg rosszabb, mint a kormány várakozása; a Nemzetközi Valutaalaptól (IMF) kapott pénzügyi mentőöv feltétele volt, hogy a kabinet 1,0 százalékos negatív GDP-vel tervezze a 2009-es költségvetést (lásd a táblázatot).
Veres János pénzügyminiszter a Parlamentben. A gazdaság lefelé indul; kérdés, mennyire. Fotó: MTI
Inflációs kockázatok
A jövő évi makroszámok átírásának van egy másik meglepő eleme is: a büdzsé előző, az Országgyűlésnek már benyújtott verzióját a kormány 3,9 százalékos inflációval számolta, ám az új makropályában már 4,5 százalék szerepel. Török Zoltán, a Raiffeisen Bank vezető elemzője szerint – aki egyébiránt 2009-ben 3 százalék körüli éves átlagos inflációra számít – a meglepően magas új rátának két oka lehet. Az egyik egyszerűen az lenne, hogy az IMF a készenléti hitel tárgyalások során ehhez is ragaszkodott. A másik magyarázat szerint a kormány a költségvetési szigor jegyében tovább folytatná az ártámogatások leépítését, s ennek alapján számítani lehetne a közlekedés, az energia és a gyógyszerek árának emelkedésére. A Citigroup egy elemzése elképzelhetőnek tartja, hogy a kabinet jövőre az euróhoz és a dollárhoz viszonyítva tovább gyengülő forintra számít, s ezt építette be óvatosságból ily módon a költségvetési számokba. Ám a ténylegesnél magasabbra beállított infláció visszafelé sülhet el; oda vezethet, hogy a büdzsé bevételei elmaradnak a tervezett szinttől, például áfából kevesebb folyhat be.
Annyi mindenesetre valószínű, hogy néhány hónapon belül még nem nyugszanak meg a kedélyek a nemzetközi tőkepiacokon, s ennek reálgazdasági hatásai érzékenyen érintik Magyarországot. Bartha Attila szerint a következő esztendő első felében a külföldre és a belföldre termelő, illetve szolgáltató ágazatok egyaránt rosszul járnak. A második hat hónapban viszont meglódulhat a feldolgozóipari export, ezen belül is főleg az autók és az elektronikai cikkek kivitele. A közgazdász szerint ebben a helyzetben a közép- és kelet-európai országok éppen alacsonyabb termelési költségszintjük okán viszonylag jobban vészelik át a válságot, mint az Európai Unió centrumállamai. Általában ugyan ez utóbbiak válság idején viszonylag védettek maradnak, s épp a periféria növekedése esik vissza jobban, ám ez hazánkra nem áll. „Magyarország félig centrum, félig periféria, s ez a jelenlegi helyzetben jól jön nekünk” – állítja Bartha. Az IMF és az EU mentőcsomagjának egyébként éppen ez a legnagyobb jelentősége; megmenti az országot attól, hogy a perifériára sodródjon.
A kivitel szerkezetének megváltozása szintén tompíthatja a külső konjunktúra elapadásának hatásait. Karsai Gábor, a GKI Gazdaságkutató Rt. vezérigazgató-helyettese szerint az unióba irányuló exportunk növekménye döntően az új tagországokba megy, köszönhetően a multik termelésszervező tevékenységének. A szlovák autógyárak számára például számos magyar beszállító is termel.
Az autóipar azonban nem csak a tengerentúlon, de Európában is komoly értékesítési gondokkal küzd, ami leállásokat, a termelés szüneteltetését idézi elő. Az export más szektoraiban is bizonytalan a helyzet. A magyar mobiltelefon-kivitel jó része Oroszországba irányul. Pár hete még úgy nézett ki, hogy az orosz medve nem nagyon érintett a válságban, ám az utóbbi napok fejleményei már mást mutatnak. Zuhanórepülésben kezdtek az árfolyamok a moszkvai tőzsdén is, a devizatartalék pedig vészesen apad – részben a dollár rubelhez viszonyított erősödése, részben pedig az orosz jegybank feltételezett rubelerősítő intervenciói miatt. Reális veszély tehát az Oroszországba irányuló kivitel csökkenése, bár ha a tőkepiaci kedélyek megnyugszanak, akkor a keleti piacok is magukhoz térhetnek 2009 második felében.
Rosszabb a helyzet a belföldre termelő-szolgáltató cégeknél és a kis- és középvállalatoknál (kkv). Ezek a cégek immár harmadik éve nyögik a 2006-os stabilizációs csomag keresletszűkítő hatását. Bartha Attila szerint a helyzethez gyakorlatilag egyféle módon tudnak alkalmazkodni: csökkentik bérköltségeiket, s így javítják termelékenységüket. Mindez valószínűleg elbocsátásokkal jár, ami növeli a munkanélküliséget. E ráta a közgazdász szerint az idén várható 7,5 százalékról 8,2 százalékig szaladhat fel jövőre. „Vagyis a stabilizáció árát nyomott bérekkel és alacsony foglalkoztatással fizetjük meg” – összegez Bartha. Amúgy erre számít a kormány is; a költségvetés legújabb verziója a lakossági fogyasztás 3,7 százalékos jövő évi csökkenését vetíti előre. A háztartások tavaly, illetve még az idei év elején is hitelfelvételekkel próbálták meg ellensúlyozni a Gyurcsány-csomag jövedelem-elvonó hatásait. A pénzügyi válság hatására azonban szigorodnak és drágulnak a kölcsönhöz jutási lehetőségek, s a kormány által a közszférában tervezett bérbefagyasztás – amelyet alighanem a versenyszféra is követ – várhatóan érdemben visszafogja a hitelkeresletet.
Adócsökkentés elnapolva
A gazdasági lassulás mérséklésére és a munkaerő megtartására szóba jöhetne még az adócsökkentés – párhuzamosan egy jókora kiadáscsökkentéssel és a jóléti kiadások struktúrájának átalakításával –, erre azonban jelenleg vajmi kevés az esély. E lépést az elmúlt években kellett volna a kormányzatnak megtennie, most minden ilyen húzás a költségvetés bevételi oldalát veszélyeztetné. Az adómérsékléssel tehát ki kell várni, amíg megnyugszik a világpiac. Pillanatnyilag a legnagyobb veszély az, hogy vészesen megdrágul az államadósság finanszírozása, ezért arra kell ügyelni, hogy minél kevesebb új államadósság keletkezzen. Ezt a költségvetési hiány lefaragásán keresztül lehet elérni, ami azt jelenti, hogy a kiadásokat csökkenteni kell, miközben a bevételek érdemben nem apadhatnak.
