Hogyan dolgoznak a korrumpálók?

Rajz: RedDotCorbis

Baksis, megvesztegetés, csúszópénz, megkenés, törvénytelen juttatás, lefizetés, ajándékozás, nepotizmus – ezek mind a korrupció megnyilvánulási formái, amelyek a történelem minden időszakában előfordultak. Kultúránként eltérő módon küzdöttek ellene: rotálták a közhivatalnokokat, jutalmazták azokat, akik leleplezték a korrupt gyakorlatot, az esküdteket és a bírákat véletlenszerűen választották ki, a menedzsereket tőkerészesedéssel kompenzálták.

A korrupció ennek ellenére nem szűnt meg, minden modern társadalmi rendszerben kisebb-nagyobb mértékben megjelenik. Negatív hatásai közismertek: magas társadalmi költségei csökkentik a jólétet, versenytorzító hatásai gyengítik a hatékonyságot, veszélyeztetik a gazdasági fejlődést. Általánossá válása aláássa a társadalmi, jogi és gazdasági intézmények működését, társadalmi szintű bizalomvesztéshez és normaerózióhoz vezet.

Az adatok megtekintéséhez kattintson a képre!

„Magyarországon meglehetősen elterjedt a korrupció jelensége” – állítják egybehangzóan a kutatásba bevont hazai vállalatvezetők. Tíz beszélgetőpartner közül – akikkel mélyinterjúkat folytattak – hatan mondták, hogy az üzleti és a(z ön)kormányzati szféra közötti korrupció sokkal nagyobb arányú, mint az üzleti életen belüli korrupció. Igaz, többek szerint a kettőt időnként meglehetősen nehéz elválasztani egymástól. A közszférán belüli korrupciós eseteket említve többen megjegyezték, hogy ez valójában a pártfinanszírozás bevett módja.

Megfoghatatlan a korrupció

A korrupció mértékét az interjúalanyok általában nehezen tudták megbecsülni. Csak két számszerű eredményt kaptak: tízes skálán értékelve, egyikük az üzleti életen belüli korrupciót 3-asra, az üzleti és (ön)kormányzati szféra közötti korrupciót pedig 7-esre osztályozta. A másik csúcsmenedzser az előbbit 4-esre, utóbbit 8–9-esre becsülte. A vezérigazgatók szerint az építőiparban a legkiterjedtebb a korrupció, de többen említették az energiaszektort, az informatikai területet és a nagykereskedelmi láncokat. Egybehangzóan úgy vélik, hogy a korrupció súlya az elmúlt öt-tíz évben egyértelműen növekedett Magyarországon.

Vagy mégsem?
Konkrét példák

A kutatűásban több érdekes példa is a felszínre bukkant. Előfordulnak olyan esetek, amikor a korrumpáló cég rendelkezik külföldi bankszámlával, és a megrendelő intézmény részéről egy küldönc egyszerűen kimegy az adott országba és egy táskában hazahozza a pénzt. Ezt egyik alany úgy fogalmazta meg, hogy „a korrumpáló cégnek rendelkeznie kell a megfelelő struktúrákkal”.

Egy másik interjúalany ingatlanhasznosítási területen dolgozott egy nagyobb cégnél. A társaság átszervezése kapcsán kiderült, hogy el kell adni egy vidéki ingatlanjukat, és mivel a lehetséges vevők között a helyi önkormányzat is szóba jött, elment tárgyalni oda is. A cég legalább egy bizonyos összeget szeretett volna kapni az ingatlanért. Csodálkozva hallotta, hogy az önkormányzat megvásárolná az ingatlant – de nem annyiért, hanem 20 százalékkal többért.

A helyi képviselőtestületi ülés előtt az interjúalanynak táskában kellett a később majd hozzá befolyó vételárnövekményt az önkormányzatba vinni. Ott leültették az egyik irodában, és miután megbizonyosodtak a pénz meglétéről, átszóltak telefonon a másik helyiségbe, ahol éppen az önkormányzat ingatlanhasznosítással megbízott testülete ülésezett, hogy meghozhatják a vásárlásra vonatkozó döntést. A vételárnövekmény tehát arra kellett, hogy az visszacsurogjon az önkormányzat megfelelő embereihez.

Egy másik esetben az interjúalanynak cége egy fővárosi kerületi önkormányzattal került kapcsolatba. Engedélyre volt szükségük egy ingatlan átfestéséhez és a cégérek cseréjéhez. Az önkormányzatnál közölte velük a tisztviselő, hogy szükséges lenne az ingatlan a városképhez illeszkedéséről egy hatásvizsgálatot készíttetni.

Azt is megmondták nekik, hogy mennyibe fog ez kerülni és a hatásvizsgálatot melyik cégtől kellene megrendelni. Sokáig gondolkoztak, hogy mitévők legyenek, de végül elfogadták a feltételeket, hiszen több milliós üzlet volt a projektben. Rövidesen utána meg is érkezett hozzájuk az önkormányzati engedély.

Arra is van precedens, hogy maga a korrumpáló cég keresi meg az önkormányzatot, hogy beszállító tudna lenni. Főként EU-s forrásokat kívánnak így kiaknázni. Egy példa: a beszállító megfinanszírozza az uniós támogatáshoz szükséges önkormányzati önrészt, hogy megkapja a megrendelést. Az interjúalanyok – némileg leegyszerűsítve – úgy vélik, kétfajta polgármester létezik: aki magának, illetve aki a településének lop.

Ha a helyi elöljáróhoz érkezik egy ajánlat, amely meglebegteti előtte, hogy, mondjuk, 3 darab nyilvános illemhelyet tud építeni a városnak, s még az építtető az elnyert pályázati pénz 10 százalékát vissza is adja, úgy „kockázat semmi és még pénzbe sem kerül”.

Vannak cégek, amelyek vállalják a lobbizást egy-egy ügyért. Sikeres pályázat esetén sikerdíjat, vagy tanácsadói díjat kapnak, kérdés, hogy kiknek juttatnak belőle. Az egyik megkérdezett menedzser már látott olyat, hogy normál tenderek elbírálói egy jó döntés után egy-egy drága autóval lettek gazdagabbak.

Korrupciósztorik a médiában

A lapok 2006–2007-es évfolyamai alapján 107 korrupciógyanús esetet dolgoztak fel a szociológusok. Az elemzett esetek több mint egyharmadában a korrumpáló és a korrumpált is egy intézmény (vállalat vagy állami szervezet) képviselője volt.

A korrupció szereplőinek többsége magas társadalmi státusú (vezető beosztású): a korrumpáltak között 57 százalék, a korrumpálók között 74 százalék. A korrumpáló és a korrumpált társadalmi státusa között rendkívül szoros összefüggést figyelhetünk meg, azaz ha az egyik magas társadalmi státusú, akkor a másik is nagy valószínűséggel az.

Az elemzett tranzakciók közel háromnegyedében (75 esetben) be lehetett azonosítani a korrupciós tranzakció helyét. Eszerint a korrupciógyanús esetek többsége Budapesthez köthető (56 százalék), a többi is jórészt városokhoz (32 százalék), s mindössze 12 százalék zajlott le kisebb településeken. A korrupció tehát alapvetően városi jelenség.

A minisztériumokban burjánzik a korrupció

Lényeges szempont a korrupciós esetek osztályozásánál, hogy milyen intézményekkel hozható kapcsolatba a feltételezett korrupciós tranzakció. Az esetek közel felében valamilyen minisztérium vagy országos hatáskörű szerv volt az egyik érintett fél – a korrumpált ezeknél az intézményeknél dolgozott az esetek túlnyomó többségében. A másik jellegzetes érintett intézmény a rendőrség volt, és feltehetően a bíróságok sem mentesek a korrupciótól.

A korrupciós esetek újabb fontos mozzanata, hogy milyen ügyekkel-hivatali lépésekkel kapcsolatban jönnek létre. A 2006–2007-ben napvilágra került esetek túlnyomó része ellenőrzésekhez kötődő – közúti ellenőrzések, fogyasztóvédelem, parkolóőrök, közterület-felügyelet, adóhivatal – korrupció (42 százalék), de magas az engedélyek megszerzéséhez és a közbeszerzésekhez kapcsolódó esetek aránya is (16-16 százalék).

Intézményesülve

Vajon a korrupciós jelenségeket ma Magyarországon kétszereplős tranzakciókként foghatjuk fel, vagy valamilyen intézményesülő folyamatként, amely többszereplős és bonyolult cserekapcsolatokon és intézményeken keresztül érvényesül? A sajtóelemzés eredményei szerint a feldolgozott 107 esetből (egy kivételével) minden esetben meg lehetett állapítani, hogy egyszerű, kétszereplős tranzakcióról van-e szó, vagy többszereplős, láncba szerveződő tranzakció-sorozatról.

Az eredmények szerint az előbbi csoportba tartozik a feldolgozott esetek 62 százaléka az utóbbiba pedig 38 százaléka. A korrupciós tranzakciók szereplői között az egyénekhez képest egyre inkább túlsúlyba kerülnek a csoportok és intézmények. A vállalatvezetői interjúkból pedig kiderült, hogy különböző struktúrák (tanácsadói, közvetítői vállalkozások, offshore cégek stb.) alakulnak ki a korrupció kiszolgálására.

Mindez arra utal, hogy a korrupció jelensége intézményesült formájában nem elhanyagolható súllyal van jelen a mai magyar gazdasági életben. Sok magyarországi cégnél alkalmaznak például közkapcsolati igazgatót, aki adott esetben engedélyek kérésénél a korrupcióért felel. Fontos szerepet kap a korrupció a megrendeléseknél, az erőforrások elosztásánál, a szabályozásnál, illetve a vállalatok állami ellenőrzése során.