Gazdaság

Pánikot váltott ki

a világ tőzsdéin az amerikai recesszió miatti félelem. A londoni börze 2001. szeptember 11-e óta a legnagyobb esést produkálta, de a hét első munkanapján a világon mindenütt pirosba fordultak az indexek.

Amerikát feltételezhetően csak az mentette meg, hogy a tengerentúli börzék aznap zárva tartottak. Mindezt megfejelte egy Soros-nyilatkozat is, amely szerint a második világháború óta a legnagyobb krach fenyeget. És bár a fontot másfél évtizede bedöntő Soros Györgyöt akár saját érdekei is motiválhatják, tény, hogy a helyzet komolyra fordult. Amerika tüsszentett egy nagyot, a világ összerezzent.

Hiába jelentette be a minap George W. Bush, hogy mintegy 145 milliárd dolláros adócsökkentéssel tervez életet lehelni az amerikai gazdaságba, félő, a befektetőknek ez sem elég. Az amerikai ingatlanpiacon a nyáron kitört jelzálogpiaci válság hatásai nem csak a bankokat és a fedezeti alapokat veszélyeztetik – e társaságok több tízmilliárd dolláros veszteségleírásokra kényszerülnek –, de kikezdték a gazdaság egyéb szektorait is. Ráadásul a gazdaság fundamentumai sincsenek túl jó állapotban – a magas ikerdeficit (költségvetési és folyó fizetési mérleghiány) miatt.

A monetáris politika mindenesetre szerte a világon hasonló dilemmával küzd. A világ jegybankjainak meg van kötve a kezük a nyersanyagárak emelkedése okozta erős inflációs nyomás, valamint az elégtelen növekedés egyidejű fennállása miatt. Az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed mindenesetre azzal igyekezett átvágni a gordiuszi csomót, hogy kedden végrehajtotta az 1982 (!) óta legnagyobb mértékű kamatcsökkentést. A dilemma az Európai Központi Bank előtt is adott: több jel mutat arra, hogy a pénzügyi csatornákon keresztül az eurózóna is megsínyli a tengerentúli visszaesést.

A már amúgy is igencsak lassan növekvő magyar gazdaságot a begyűrűző recesszió végképp padlóra küldheti. Monetáris oldalról egyelőre nem jöhet szóba a gazdaság ösztönzése (a hét elején a jegybank változatlanul hagyta a kamatokat), mivel az infláció, részben a világpiaci hatások, részben pedig a tavalyi adóemelések miatt veszélyesen magas. Nem látszik más megoldás, mint a fiskális stimulus: az adóterhek mérséklése. Ami persze – ha nem akarunk ismét a növekvő államháztartási hiány rémével szembesülni – maga után vonja az állami kiadások politikailag nehezen végrehajtható mérséklését is.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik