Az európai belső piac létrehozása tíz év alatt 2,5 millió új munkahellyel és 1000 milliárd euróval gazdagította Európát. Az áruválaszték nőtt, az árak csökkentek, létrejöttek a közös pénz bevezetésének feltételei. Az üzleti világ is jól járt, hiszen megannyi adminisztratív nyűg lett a múlté, és a vállalatok előtt megnyílt a világ legnagyobb kapitalista piaca.
ÚJ AKCIÓTERV. Mára a belső piac fejlődése fordulóponthoz érkezett: lejárt a „harmonizáljunk mindent” és a befelé fordulás kora. A rendkívül gyorsan változó globális közegben egyre heterogénebbé váló, immár 27 tagú uniónak új utat kell választania. Erről szól a nemrégiben elfogadott a „XXI. század európai belső piacáról” szóló akcióterv is, amely rugalmas alkalmazkodásra alkalmas, a globális rendszerbe jól illeszkedő, és nem túlszabályozott piac mellett tesz hitet. A jövő jelszava már nem az akadályelhárítás, hanem az innováció lesz. Ez egyrészt a kulcsfontosságú innovatív szektorok helyzetbe hozását, másrészt innovatív piacszabályozási eszközök (értsd: nem csak jogszabályok) alkalmazását foglalja magában.
Olyan szektorok számára kell kinyitni az uniós teret, amelyek az európai gazdaság működésének egészére nagy hatással vannak (mint például a telekommunikáció, elektronikai gépgyártás, információtechnológia, energia). A szolgáltatások és az innováció egyre fontosabb szerepet tölt be a világban. Európa nem sokáig engedheti meg magának azt a luxust, hogy nem hoz létre valóban egységes európai szolgáltatási piacot, jól működő, olcsó szabadalmi rendszert és olyan szabályozási és finanszírozási teret, ahol az innovatív ötletek szárba szökkenhetnek. A belső piacnak ki kell nyílnia: Európának nemzetközi szabályozási és szabványalkotó nagyhatalomnak kell lennie, ha nem akar leszakadni a versenyben az Egyesült Államok, illetve néhány év múlva valószínűleg Kína mögött. Léteznek jó példák: a mobilkommunikációban világelső lett az európai GSM szabvány. A londoni tőzsde globális népszerűség-növekedését nem kis részben a befektetőbarát szabályozási környezetének köszönhette: befektetők és kibocsátók ezrei menekültek el Amerikából az Enron-botrány nyomán odaát bevezetett drasztikus regulák miatt. Az EU versenypolitikájának globális érvényét Bill Gates is megtapasztalta: Brüsszel eddig háromnegyed milliárd eurós büntetést szabott ki a Microsoftra. Az unió a klímaváltozás elleni küzdelem globális éllovasa. Európa Amerikától való leszakadásának egyik oka, hogy a nyolcvanas években az Egyesült Államok irányította és fölözte le az információtechnológiai forradalmat. A közeljövő talán legfontosabb technológiai és innovációs területei a klímaváltozáshoz és az alternatív energiaforrásokhoz kapcsolódnak majd. Európa ebben ma még kimondottan jól áll, ám drámai következménye lenne, ha hagynánk elúszni ezt a lehetőséget is.
Az öreg kontinens érdeke az, hogy a globális gazdasági szabályok (engedélyezési, piacfelügyeleti, egészségvédelmi, biztonsági előírások) ne erodálódjanak, hanem a magas szintű itteniekhez közeledjenek. Európának „exportálnia” kell a belső piaci szabályozását – saját jól felfogott érdekében. Nem csak a csatlakozni kívánó, vagy az euró erőteréhez kötődő környező országokba (a csatlakozási vagy partnerségi folyamatokon keresztül), hanem globálisan is – kétoldalú, vagy többoldalú gazdasági együttműködési megállapodások révén.
VÉGE A TÜRELMI IDŐNEK. A nyolcvanas években az uniós tagországok gazdasági rendszerének és piacainak az egységesítése volt a legfontosabb feladat. Abban az időben a globalizáció még gyerekcipőben járt; ha úgy tetszik, Európa türelmi időt kapott saját piacának kialakítására. Az innovatív mozgékonyság nem számított kiemelt szempontnak, a termelési kapacitások külföldre helyezése még szinte ismeretlen volt, és a munkaerő-piaci, illetve a nyugdíjreformok kényszere sem lebegett Damoklesz kardjaként a kormányok feje felett. Ma az európai gazdaság szerves része a globális szövetnek, ezért a „belső piaci” szabályok előkészítésekor az első kérdés, amit fel kell tenni: mit jelent ez majd Európának a nagyvilágban elfoglalt helye, szerepe szempontjából?
A szerző közgazdász, Kovács László
adóügyi biztos kabinetjének tagja.
