– Legutóbbi, Bigger isn’t Always Better, (magyarul A nagyobb nem mindig jobb) című könyvéről Ernst Friedrich Schumacher műve, A kicsi szép jutott az eszembe. Van közös a gondolataikban?
– Schumachernek nagyon jó ötletei vannak, de az én könyvem nem ugyanarról szól. Az enyém inkább kritikája annak, amikor csak azért akarunk nagyra nőni, hogy nagyok legyünk. Schumacher inkább a kis, felelősségteljes szervezetek mellett érvel, és ennek néha tényleg van értelme, néha nem. Egyébként ezt a címet a kiadó adta a könyvemnek, az eredeti így szólt: Growth is not Only About Getting Bigger (A növekedés nem mindig a méretről szól – A szerk.). Amit akarok mondani, hogy a növekedés nem feltétlenül jár expanzióval, és ha csak ezt jelenti, az rossz, az nem fenntartható. Schumacher a fenntartható életről beszél, én a fenntartható üzletről.
– Sok cég a felvásárlásokat tekinti a növekedés egyik módjának. Könyvében idézi a Nobel-díjas Daniel Kahnemant, aki szerint a felvásárlások háromnegyede sosem fizetődik ki.
– Ezt számos más tanulmány is alátámasztja, tanácsadó cégektől és az egyetemi szférából. Ha ugyanis túl sokat fizetnek a megvett cégért, mi történik? Hitelt kell felvenni, amit vissza kell fizetni, ezért költséget csökkentenek. A végén kétszer fizetik meg a felvásárlást, mert elpusztítják azokat az értékeket, amelyek túlélték a fúziót. Ez egy példája a felvásárlás útján való értelmetlen növekedésnek.
– Ezt a bölcsességet már az egyetemen is tanultam, a nagyvilágban viszont azóta is dübörögnek a felvásárlások. A cégek döntéshozói nem olvassák ezeket a tanulmányokat?
– Mert az újságírók nem mondják meg nekik… Nem Önre és lapjára értem, de a gazdasági újságírás a célpontjaim egyike. Az egyik ok, amiért a vállalatok minden mértéken túl akarják terjeszteni a méretüket, az az, hogy ezt dicsőíti a Wall Street Journal, és így feljebb ugorhatnak a Forbes toplistáján. A Daimler-Benz például hozott egy szörnyű döntést, és megvette az amerikai Chryslert. És hazudtak: azt mondták a Chrysler alkalmazottainak, hogy egyenlő felek lesznek, két központjuk lesz, az egyik Amerikában, a másik Európában. A történelemből tudjuk, hogy a duális monarchiák nem működtek túl jól, és ez esetben sem tartott sokáig a házasság.
– A Mol vezetőit, akiknek a meghívására Budapestre érkezett, szintén óvni fogja beszédében a meggondolatlan terjeszkedéstől? A Mol maga buzgón vásárol fel kisebb cégeket, ugyanakkor a leghatározottabban ellenáll az osztrák konkurens összeolvadási ajánlatának; még egy törvény is született ennek érdekében.
– Nem ismerem alaposan a céget, csak annyit tudok róla, amennyit az újságokban olvastam. A magyar olajipari helyzetet illetően sem vagyok képben, de az amerikaival igen, és az a tapasztalat, hogy ha kevesebb versenyző marad a piacon, az árak általában feljebb kúsznak, és a verseny meghal. Egyébként a fenntartható növekedés természetéről fogok nekik beszélni, a növekedés hamis mítoszairól. Arról a tévhitről például, hogy a nagyobb méret szükségszerűen jobb.
– Nem az az oka a növekedéskultusznak, hogy a tőzsdei cégekre a részvényesek nyomása nehezedik? Negyedévről negyedévre gyarapodást kell felmutatniuk.
ROBERT M. TOMASKO
■ 59 éves. Nevét rutén nagyszüleinek köszönheti, akik a mai Szlovákia területéről vándoroltak ki Amerikába.
■ A Harvardon tanult szervezeti magatartást; Washingtonban él.
■ 15 évig volt tanácsadó az Arthur D. Little cégnél. Olyan vállalati ügyfeleknek dolgozott, mint a Coca-Cola, az Exxon, a Marriott, a Mitsubishi; az Egyesült Államokon kívül Ázsiában, Afrikában és Dél-Amerikában is tevékenykedett.
■ Számos közintézménynek és nemzetközi szervezetnek adott tanácsot, például az amerikai haditengerészetnek és az Unicefnek.
■ Eddig négy menedzsment-könyve jelent meg. Világszerte tart előadásokat cégeknek.
■ Nős, 3 gyermeke van. Szabadidejében utazik, főz, az építészet és a képzőművészet érdekli.
– Egészségesnek találja a Google növekedését, amely folyamatosan új termékekkel rukkol elő, nemrég például egy mobiltelefonhoz való szoftvert jelentett be?
– A legnagyobb veszély, amivel a Google szembesül, a saját mérete. Egyetlen fő bevételi forrásuk van, a keresési találatokhoz kötött hirdetések. Most próbálnak nyitni más irányokba is, mint ez a mobilszoftver. De kicsit úgy vannak vele, hogy „mi nagyon okosak vagyunk, bármit meg tudunk csinálni”. A Microsoft is hasonlóan gondolkodott, rengeteg iparágba belépett, s nem mindenben volt sikeres. A Google-nál az lenne a lényeg, hogy rájöjjenek, mi az, amiben ők az igazán jók. Nagyon kevés vállalat tudja megőrizni a méret növekedésével ugyanazt a kreativitást, ami a kis cégekre jellemző. Aki sikeres lett, az nagyon konzervatív is lesz, ragaszkodik a sikerhez, ragaszkodik a hírnévhez, és kevesebb kockázatot vállal.
