A kormányfő népszavazásra akarja bocsátani hétpontos „tisztasági csomagjának” azon elemeit, amelyek kétharmados parlamenti támogatást igényelnek, de nem áll melléjük az ellenzék. A kezdeményezésnek egy konkrét üzenete mindenképpen van: Gyurcsány Ferenc túllépett Őszödön, úgy érzi, ismét tematizálhat. Első lendületében azonban a szocialista frakción is túllépett, meg is kapta a figyelmeztetéseket, hogy most már nem ötletelhet olyan szabadon csapongva, mint tavaly nyáron.
A bírálatok miatt erősödik a jobboldalon a déjà vu érzete: regnáló kormányfőként utoljára ugyanis Medgyessy Péter állt elő azzal, hogy amúgy teljesen abszurd „közjogi” javaslatai mellé (pártja helyett) az egész népet próbálja állítani. Az offenzíva már azelőtt kifulladt, hogy a koalíció leváltotta volna a kormányfőt.
Gyurcsánynak azonban most több esélye van hét pontja elfogadtatására és a politikai túlélésre. Ezeket ugyanis párttársai többsége sem a status quo megbolygatására tett kísérletnek tekinti, hanem a nyers politikai harc eszközének. Ha a Fidesz ellenszegül, úgy referendumra referendum a válasz, lehetőleg egyazon időpontban értékelve le még inkább a népszavazás – alapvetően demokratikus, nálunk azonban most már többedszer a politikai irracionalitás szintjére süllyedő – intézményét. Ha viszont beleegyezik a referendumba az ellenzéki párt, akkor felül kell bírálnia az elmúlt egy év – amúgy kontraproduktív és sehová sem vezető – politizálását, a teljes tagadás időszakát. A teniszben ezt kikényszerített hibának nevezik, s talán éppen ez Gyurcsány szándéka ellenfelével szemben.
Az esetleges taktikai nyereség dacára azonban Gyurcsány húzásával baj van, mégpedig az, hogy nem a hitelvesztés valódi okait próbálja orvosolni. Ezért a javaslatnak óhatatlanul pótcselekvés jellege van. Vagy miként azt egy névtelen szocialista frakciótag megfogalmazta a sajtóban: a politika megint csak önmagával foglalkozik.
