Közel öt éve, 2002. augusztus 10-én, egy szombati napon parkoltam a Fő utcában délután 17 órakor. Nem tudtam, hogy egyes munkahelyeken aznap munkanapot tartanak, ezért nem fizettem a parkolásért. Így 17 óra 40-kor egy 15 perccel korábban kiállított, 1440 forintos büntetést találtam az autón. Az automatánál azonnal ki akartam fizetni, de az már 17 óra 50 perckor (!) zárva volt, akárcsak a cég Csalogány utcai irodája. Ezek után másnap, vasárnap reggel – azaz mindössze 16 órával később – csekken befizettem az 1440 forintot, s hétfőn el is küldtem a csekk fénymásolatát. Azt mondták, rendben.
Eltelt azonban három és fél év, és 2006. február 11-én – egy aláírás és pecsét nélküli fénymásolt levéllel – kaptam a Centrumtól egy felszólító csekket 5975 forintról, mire néhány napon belül ajánlott levélben ismét elküldtem a befizetési csekk másolatát. Hiába. Tavaly szeptember 18-án ugyanis az Intrum Justitiától immár 6700 forintról érkezett a fizetési felszólítás, továbbá egy adatlap születési adataimról, anyám nevéről és hasonlókról. A feladót, Benei Cecília ügyintézőt, sosem lehetett megtalálni, kollégái pedig csak azt mondták, hogy őket a Centrum nem értesítette az én leveleimről, küldjem el ismét!
Majd október 16-án újabb fénymásolt aláírású, olvashatatlan felszólító csekk jött 8587 forintról az Intrum Justitiától, ahol ismét azt közölték, hogy még egyszer sem kapták meg az ajánlva elküldött leveleimet. Ismét elküldtem!
Mindezek után ez év április 11-én ismét egy csekk az Intrum Justitiától, ezúttal 6700 forintról. Borítékban egy fénymásolt fizetési meghagyás a bíróságtól, egy ismeretlen név nélküli illető részére, hogy én is így járhatok, ha a médiára hallgatok, és nem fizetek! Barátnőm, aki a kocsiban velem ült 2002-ben, azonnal személyesen felkereste az Intrum Justitiát, ahol azt közölték: ha a következő hét közepéig befizetem az általuk kitöltött csekket 4800 forintról, elengedik a kamatot és az adminisztrációs díjat. Bár jogtalan volt a követelés, a lelki békém megőrzése miatt 2007. április 27-én befizettem.
Azóta a lakásomon a Centrum 2007. május 11-én, péntek délután hívott, hogy azonnal fizessek. Mikor elmondtam, hogy már befizettem, lecsapták a telefont. Ám május 16-án délután a munkahelyemen hívott az Intrum Justitiától Süveges Gábor, hogy azonnal fizessek kamatot és kezelési költséget. Szeretném tudni, meddig kell eltűrni ezeket a zaklatásokat! Én minden bizonyítékot ajánlva, sok pénzért adtam fel, de ők állítólag nem kapták meg. A befizetést sem…
(Név és cím a szerkesztőségben)
• Felsőoktatás
Részletes „vitaindítót” olvashattunk nemrégiben a felsőfokú képzést érintő reform-elképzelésekről (Minőségi oktatást és kutatást eredményező reform körvonalai a hazai felsőoktatásban – Figyelő, 2007/17. szám). Ehhez a nagyon összetett témához sokféle gondolatot lehet hozzáfűzni, nagyszámú érvet szükséges gondosan mérlegelni. A változtatásoknál azért fontos a megfontoltság, mert egy-két évtized is eltelhet addig, amíg kiderül, hogy esetleg nem a kívánt eredmények születnek, és a korrekció is legalább ennyi ideig tart. Elsősorban az érintettek – az egyetemi, főiskolai oktatók, vezetők és a diákok – véleményét szükséges minél szélesebb körben meghallgatni.
Azt nem lehet pontosan tudni, hogy 10-15 év múlva hány szakemberre lesz szükség az egyes területeken, emiatt túlképzés és szakemberhiány mindig egyszerre lesz jelen.
Szerepelt a jelzett vitaanyagban, hogy a tehetséges, de jómódú diákokat kismértékben, a tehetséges, de szegény társaikat erőteljesebben, a tehetségteleneket pedig egyáltalán nem kívánják támogatni. Ez első hallásra teljesen logikusnak tűnik, ám itt sem árt egy kis óvatosság. Az elmúlt száz évben nem egy híressé vált tudósról és sikeres vállalkozóról írták már le, hogy annak idején diákkorukban abszolút tehetségteleneknek tartották őket. Kérdés, kik és milyen alapon fogják eldönteni, hogy ki a tehetségtelen?
A technikai fejlődés gyorsasága és az egész világot fenyegető problémák sokasodása amúgy azt is feltételezi, hogy a felsőoktatás színvonalának megőrzése és növelése érdekében a jövőben nem kevesebb, hanem több pénzt kell erre a területre fordítani. Ha valahol a rendszerben van pazarlás, azt értelemszerűen fel kell tárni és meg kell szüntetni. Gyanítható azonban, hogy a nagy pénzek illegális elcsordogálása manapság nem a felsőoktatás területére jellemző.
HIRKÓ CSABA
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
