Március végén az európai integráció első lépését jelentő Római Szerződés aláírásának 50. évfordulóját idézték meg a tagállamok állam- és kormányfői. Május elsején Magyarországon és kilenc másik tagállamban a csatlakozás harmadik évfordulóját ünnepelték, mérlegre téve a tagság eddigi tapasztalatait. Május 9-én, Európa napján pedig az egységes Európa gondolatát már 1950-ben megfogalmazó Robert Schuman egykori francia külügyminiszter emléke előtt tisztelegtek szerte a kontinensen.
Napjainkban egyes szakértők az Európai Unió válságáról beszélnek, a közvélemény-kutatások pedig jó néhány tagállamban az integráció támogatottságának csökkenését jelzik. Egyes régi tagállamokban erősödik a félelem a bővítés esetleges kedvezőtlen hatásaitól, az újak körében pedig a csalódottság amiatt, hogy a csatlakozás nem teremtett máris Kánaánt. Ebben a hangulatban különösen érdemes levonni az elmúlt fél évszázad és a legutóbbi három esztendő tanulságait, és annak alapján tekinteni a jövőbe.
KÖZÖS ÉRTÉKEK. Az egykor hat ország által aláírt Római Szerződés óta eltelt évtizedekben, az európai integráció bővítése és mélyítése nyomán, megszűnt Európa megosztottsága. Csaknem az egész földrészen meghatározóvá váltak a közös értékek: a szabadság, a demokrácia, a jogállamiság, a szolidaritás, és ennek nyomán a béke, a biztonság, a stabilitás. Az EU az államközi kapcsolatok új modelljét teremtette meg. A közösség a világpolitika és a világgazdaság egyik legjelentősebb tényezőjévé vált. Gazdasági teljesítménye és világkereskedelmi súlya elérte a korábban egyeduralkodó Egyesült Államokét. Az unió nyújtja a legtöbb támogatást a fejlődő országoknak, politikája hatékonyan járul hozzá a helyi konfliktusok megelőzéséhez és a terrorizmust tápláló gazdasági, szociális, társadalmi okok hatásának mérsékléséhez. Kétségtelen, hogy 2005 nyarán az alkotmánytervezet franciaországi és hollandiai elutasítása nehéz helyzetbe hozta az EU-t.
Az elmúlt közel két esztendőben az Európai Bizottság a tagállamok vezetőivel együtt kitartóan dolgozott a megoldáson. Kezdeményező szerepe volt abban, hogy az ez év márciusi berlini csúcsértekezleten elfogadott politikai nyilatkozat megerősítette az alkotmánytervezetben is szereplő alapelveket. Kitartóan szorgalmazza a megállapodást a dokumentumban megfogalmazott intézményi reformokról, amelyek elengedhetetlenek az unió átláthatóbb, demokratikusabb és hatékonyabb működéséhez. Támogatja, hogy a tagállamok egy része számára túlságosan nagyigényű és ezért elfogadhatatlan alkotmány helyett egy szerződés foglalja magában a legfontosabb elemeket. Mindeközben pedig következesen dolgozik azon, hogy a közösségi politikákban nagyobb figyelmet kapjanak az állampolgárokat közvetlenül érintő kérdések. Okunk van bízni abban, hogy még a 2009-es európai parlamenti választások előtt valamennyi tagállam jóváhagyja a szerződést, amely alkalmassá teszi az uniót arra, hogy teljesíteni tudja közel 500 millió állampolgárának elvárásait.
Magyarország immár három esztendeje egyenrangú tagja ennek a közösségnek. Részt vesz a közös politikák formálásában, a döntésekben. A világgazdaságban és a világpolitikában egy 27 országból álló közösség tagjaként lép fel, ami nagyobb nyomatékot ad céljai eléréséhez, érdekei érvényesítéséhez. Magyarország felzárkózását, iparának, mezőgazdaságának, infrastruktúrájának korszerűsítését 2007 és 2013 között több mint 8 ezer milliárd forintnyi közösségi támogatás segíti. A csatlakozással hazánk valamennyi állampolgára az Európai Unió állampolgárává is vált. Útlevél és vízum nélkül utazhat az egész közösségen belül. A fiatalok bármely tagállamban az ottaniakkal azonos feltételekkel tanulhatnak. Egyre könnyebbé válik a külföldi munkavállalás: a korábbi 15 tagállamból ma már 9 biztosítja a szabad munkavállalás lehetőségét.
Az elmúlt hónapokban gyakran kérdezték meg tőlem: hogyan tekintenek Magyarországra Brüsszelben? Bíznak-e bennünk? Az Európai Bizottság tagjaként elsősorban a többi 26 biztos, a tagállamok pénzügyminiszteri tanácsának rendszeres résztvevőjeként pedig a pénzügyminiszterek véleményét ismerem. Gyakran van alkalmam beszélgetni más vezető politikusokkal is. Tapasztalataim szerint a tagállamok vezetői úgy tekintenek Magyarországra, mint a közös értékek és célok, az integráció további bővítése és mélyítése, az uniós intézmények reformja mellett elkötelezett országra. Nagyra értékelik aktív részvételét a közösségi politikák kialakításában és végrehajtásában. Hozzáadott értékként tartják számon tapasztalatait a Balkánon és Kelet-Európában, amelyek a szomszédsági politika kiemelt irányai. Az Európai Bizottság és a pénzügyminiszteri tanács tagjai tisztában vannak azzal, hogy Magyarország jelenlegi gazdasági nehézségei jórészt az ország lehetőségeit meghaladó korábbi jóléti intézkedésekből fakadnak. Érthetőnek tartják, hogy az elkerülhetetlen megszorító intézkedések széleskörű elégedetlenséget váltanak ki. Ugyanakkor arra is gyakran utalnak, hogy az európai politikai kultúra hagyományai, a parlamentáris demokrácia szabályai szerint egy kormányt nem lehet utcai megmozdulásokkal, vagy akár konkrét kérdésekre irányuló népszavazással úgymond elkergetni. Bíznak a kormány konvergenciaprogramjának végrehajtásában, a reformokban.
VÉDERNYŐ. Meggyőződésem, hogy Magyarország helyes döntést hozott, amikor az uniós tagságot választotta. A globalizáció kihívásaival, az egyre keményebb versennyel, az energiaellátás bizonytalanságával, az éghajlatváltozással, a nemzetközi terrorizmussal Magyarországnál sokkal nagyobb és erősebb tagállamok sem tudnának egyedül megbirkózni. Az integráció jelenti a védelmet és a fenntartható fejlődés, a felzárkózás esélyét.
Az uniós tagság történelmi lehetőség. Az ország jövője iránt felelősséget érző politikusokon, pártokon, a társadalom egészén múlik, milyen mértékben sikerül ezt kihasználni. Írország alig több mint 25 év alatt a közösség egyik legszegényebb országából az egyik leggazdagabbá vált. Ezt elsősorban a politikai erők, a pártok összefogása és a társadalom támogatása tette lehetővé. Miért ne követhetné ezt az utat Magyarország is?
A szerző az Európai Bizottság adó- és vámpolitikáért felelős tagja.
