Minél rövidebb szoknyát hordanak a hölgyek, annál nagyobb az esély a tőzsdei emelkedésre – ez csak egy a sok-sok tőzsdei hiedelem közül. Ember legyen a talpán, aki el tudja dönteni, hogy mi tartozik a véletlen, illetve a komoly indokkal is alátámasztható összefüggések sorába, hiszen a szoknyahossz-elmélet hívei is számtalan tudományosan hangzó magyarázattal szolgáltak már. Még nehezebb lett volna elfogadható magyarázatot találniuk azoknak, akik a tőzsdei trend, illetve a Super Bowl győztesének kiléte között véltek felfedezni komoly kapcsolatot. Tény, hogy az elmúlt néhány évtizedben 80 százalékban bejött, hogy ha az AFC-konferencia csapata nyeri az amerikaifutball-bajnokágot, akkor az adott évben az árak esnek majd, ha pedig NFC-s gárda, akkor emelkednek. A komolyabb magyarázatgyártás veszélye viszont, úgy tűnik, elmúlt, mivel az elmúlt években hiteltelenné vált a Super Bowl indikátor: 2000-ben emelkedést jósolva hasalt el igen látványosan a börze, az elmúlt 3 évben pedig folyamatosan AFC-s csapat győzött, a tőzsde mégsem volt hajlandó esni.
ZEZONÁLIS JELENSÉGEK. Az említett két indikátorban közös, hogy a tőzsdéhez egyáltalán nem kapcsolódó dologgal próbálja összefüggésbe hozni a piaci trendet. Mindenképp több figyelmet érdemelnek viszont azok az előrejelzések, melyek alapjául a korábbi évek, illetve évtizedek árfolyamai, szezonálisan visszatérő jelenségei szolgálnak. Noha ezeknél sem áll mindig erős lábakon a működőképesség magyarázata, túlságosan szembeötlők az összefüggések ahhoz, hogy egy legyintéssel el lehessen intézni ezeket: meglepően egyértelműen ismétlődik például az, hogy az év melyik időszakai jók a tőzsde szempontjából, illetve melyek rosszak.
A Stock Trader’s Almanac (a kiadványról lásd keretes írásunkat) által felfedezett legérdekesebb összefüggés kétségtelenül az év meleg, illetve hideg fele közötti jelentős különbség, természetesen hozam szempontjából. Tény, hogy ha valaki 1950-ben 10 ezer dollárt úgy fektetett be, hogy minden évben október végén a Dow Jones iparindex papírjait vásárolta, majd májustól októberig fix hozamú kötvényekre váltott, 2006-ig 544 ezer dollár hozamra tett szert. Ez megközelítőleg kétszer akkora, mint amit 1950-ben részvényt véve, s máig megtartva el lehetett érni. Aki pedig pont fordítva csinálta, azaz telente ült állampapírban, nyaranta pedig részvényben, az nemhogy egy vasat sem keresett 56 év alatt, de még el is veszített a kezdeti 10 ezerből 272 dollárt.
Almanac-történelem
Az embert, akinek a befektetők a tőzsdetörténelemre építő trendelőrejelzést köszönhetik, Yale Hirschnek hívták. Az amerikai szakértőt mindig is foglalkoztatta a befektetések historikus adatok alapján történő időzítése, ezért úgy döntött, összegyűjti a múltból a lehető legtöbb számot annak érdekében, hogy minél jobban előre lehessen jelezni a jövőt. Hirsch 40 évvel ezelőtt, 1967-ben adta ki először a Stock Trader’s Almanac nevű kötetet, amely azonnal igen sikeres lett. A kiadvány nemcsak összeszedte az egyes indexek és részvények árfolyamadatait, hanem különböző összefüggéseket, törvényszerűségeket is levont azokból. A máig nagy sikerű Almanacnak köszönhető a legtöbb ma is ismert szezonális trend felismerése. Ilyen például az amerikai elnöki ciklus és a tőzsde mozgása közötti összefüggés, mely szerint a ciklus első és második éve általában rossz, míg a választást megelőző, illetve a voksolási esztendő igen erős. Szintén az Almanacból derült fény először az úgynevezett január-barométer jelenségre, illetve a Mikulás-ralira is. Előbbi szerint az év első hetének, illetve első hónapjának tőzsdei teljesítménye jó hatásfokkal jelzi előre az egész éves trendet, a Mikulás-rali pedig a szinte minden év végén megfigyelhető emelkedő trendre utal. E „törvényszerűségeket” mindig is sokan kétségbe vonták, azonban az évek múlásával rendre meglehetősen helytállónak bizonyultak. Az Almanac egyik szerkesztője ma egyébként az alapító fia, Jeffrey A. Hirsch, az érdeklődést kihasználva pedig a készítők nagy sikerű hírlevelekben tájékoztatják a legfrissebb történelmi törvényszerűségekről a befektetőket.
Annál is inkább, mert azoknak a tényezőknek, melyek állítólag ezt a ciklikusságot okozzák, az amerikai és a brit befektetők magas aránya miatt Budapesten is éreztetniük kell a hatásukat. Amerikában azt tartják, hogy az év elejének jó teljesítménye nagyrészt a befektetői pszichológiával magyarázható, és az „új év, új remények” kifejezéssel írható le. Másrészt likviditási ok is van: az éves bónuszokat is ekkor fektetik be az emberek. A jó hangulat általában kitart tavaszig, ilyenkor a korrekciókba szinte mindig belevásárolnak a befektetők. Aztán jön a május, amikor ellustul a piac. Az invesztorokat sokkal inkább az kezdi el foglalkoztatni, hová szórják el a tőzsdén keresett pénzeket, mint hogy újabb célpontokat keressenek. Nyáron aztán lecsökken a forgalom, pang a piac, a nyereségek egy részének felélése van soron.
Visszatérve a szabadságról, a befektetők egyrészt realistábban szemlélik a gazdaság és a cégek helyzetét, mint tavasszal, amikor a nagy lelkesedésben elkapta őket a gépszíj. Másrészt beindul az iskola, új költségek adódnak, s eleve rémséges visszatérni a henyélés után újra a dolgos és stresszes hétköznapokhoz. A pszichológia itt is szerepet játszik: mivel szeptember történelmileg a legrosszabb hónap, október pedig a tőzsdekrachoké, mindenki óvatoskodik egy sort. Aztán szép lassan beindul a vonat, s ahogy közeleg a tél, mindenki tudja, hogy jön majd a szokásos év végi emelkedés, és ez általában önbeteljesítő jóslatként valóra is válik: mindenki vásárol ezerrel. Természetesen a gazdasági helyzetben, illetve a cégek eredményességében, kilátásaiban bekövetkező változás gyakran borítja ezt a forgatókönyvet, de a rendkívüli események bekövetkezte statisztikailag egyenletesen szóródik, így ezek a szezonális tendenciákat hosszú távon már nem kell, hogy befolyásolják – legalábbis a májusi eladást javaslók szerint.
MAGYAR PÁRHUZAM. Ami Budapestet illeti, az elmúlt 10 év adataiból az látszik, hogy a tél nálunk is tisztességgel agyonverte a nyarat, az azonban nem igaz, hogy a meleg hónapokra érdemesebb volt magunkat távol tartani a tőzsdétől. Noha dupla annyit lehetett kaszálni októbertől májusig, mint az év másik felében, a szórás nagy volt: az orosz válság nyarának teljesítménye például igencsak lenyomta a nyári időszak átlagát. Ennek ellenére az adatokból az látszik, hogy a tőzsde a legkevésbé sem nevezhető veszélyes üzemnek, s főleg nem kaszinónak, ahogy a piacot nem ismerők sejtik. A vizsgált 23 félévből csak 5-ben csökkent a BUX értéke – ilyen esélyekkel kaszinóban ritkán indul akárki is.
Ha túllépünk az 1996-97-es átárazódáson, a piac felfedezéséhez kapcsolódó hatalmas áremelkedésen, azt láthatjuk, hogy egyetlen krachot és egyetlen egy évnél hosszabb besszperiódust élt át a piac. Az 5 mínuszos félévből 4 nyári volt, más szemszögből nézve: az elmúlt 11 télből 10-szer emelkedett a budapesti tőzsde. Azt is leszűrhetjük, hogy eddig a 10 százaléknál nagyobb féléves visszaeséseket vételre kellett kihasználni, viszont az elmúlt öt évben már – ellentétben például Amerikával – a nyarak kissé túlteljesítették a teleket.
A számok böngészésével még sok érdekes következtetést le lehet vonni, az azonban korántsem biztos, hogy ezek hasznosak is. Ennek nem csak az az oka, hogy rendkívül rövid időtáv az elmúlt tíz év – Angliában az 1600-as évek vége óta vizsgálták a telek és nyarak tőzsdei trendjeit -, hanem az is, hogy maga a BUX is egy elég szimpla képződmény. Ma lényegében 4 részvény határozza meg a mozgását, s azok között is nagyok a súlykülönbségek. A tőzsdeindex csaknem harmadrészt az elmúlt évtized messze legsikeresebb papírja, az OTP árváltozását tükrözi, de a kilencvenes évek végén még az akkor jól szereplő Matáv volt a legsúlyosabb tagja. Sajnos olyan kevés a részvény a budapesti tőzsdén, hogy komoly indexet nem is lehet kalkulálni.
Az idei májushoz sokéves, illetve történelmi csúcsokat döntögetve érkeztek el a világ tőzsdéi, ezért nem véletlen, hogy a májusi eladás kérdése a szokottnál is nagyobb hangsúllyal merült fel. A szakértői kommentárokból mindenesetre az derül ki, hogy a piaci szereplők már nagyon várják egy tisztes korrekció bekövetkeztét, s valóban az a várakozás, hogy az idén nyáron a világ tőzsdéi nem fogják tudni megismételni az elmúlt hat hónap kitűnő teljesítményét. Arról viszont megoszlanak a vélemények, hogy ez szerényebb emelkedésben, vagy esetleg visszaesésben nyilvánul-e majd meg.
FOKOZOTT ÓVATOSSÁG. A nagy menetelésre mindenesetre olyan időszakban került sor, amikor tavalyhoz viszonyítva az amerikai cégek profitbővülése jóval kisebb lett, az pedig, hogy meghaladta az elemzői várakozásokat, megszokott jelenség – a szakértők hagyományosan alábecsülik a profitokat. Az amerikai növekedés is mérséklődik, igaz, recesszióval egyre kevesebben riogatnak. A magyar piac úgy ért történelmi csúcsra, hogy a négy blue-chipből három csökkenő nyereségről számol majd be negyedéves gyorsjelentésében. Ez a szakértők szerint legalábbis fokozott óvatosságot indokol. Úgy tűnik tehát, hogy egy visszaesés igencsak időszerű lenne, de a piaci szereplők nagy része mégis úgy véli: továbbra is hatalmas mennyiségű pénz keres a világban befektetést, ezért – ha nincs rendkívüli esemény – az esetlegesen csökkenő árfolyamokat érdemes lesz majd újra vételekre kihasználni.
