A hatkalapos guru

– Munkaidejük 37 százalékát elfecsérlik a dolgozók, a Proudfoot Consulting tanácsadócég felmérése szerint főként tervezési, irányítási és kommunikációs hibák miatt. Mennyivel csökkenthető ez az Ön módszerével?

– Hadd mondjak néhány példát. A finn cég, az ABB (valójában svéd-svájci konszern – a szerk.) korábban 30 napot töltött a multinacionális projektek megbeszélésével. A hat kalap módszer bevezetése után ez két napra csökkent. Az IBM toplaboratóriuma elkezdte alkalmazni a módszert, és negyedére rövidült az értekezletek ideje. A JP Morgan Európában a korábbi tizedére faragta a meetingek hosszát. Felmérések szerint az Egyesült Államokban a vezetők idejük 70 százalékát megbeszélésekkel töltik. Ha negyedére vesszük vissza az értekezleteket, lényegében 55 százalékkal több menedzserünk van. De a döntések hatékonyságát is növeli a módszer. Norvégiában a Statoilnak gondja volt egy olajszivárgással, ami három hétig napi 100 ezer dollárjába került a cégnek. Aztán egy trénerem megtanította nekik a hat kalap módszert, és 12 perc alatt megoldották a problémát, megspórolva 10 millió dollárt.

– Mennyiben új ez a megközelítés?

– Ha belegondolunk, a számítógépekre emberek tízezrei írnak szoftvereket, de az emberi elmével kapcsolatban nem történt semmi az elmúlt 2400 évben. Ma is ugyanazokat a módszereket használjuk, amit a „három görög bandája” – Szókratész, Platón és Arisztotelész – talált ki: a vitát. A reneszánsz idején az iskolák, egyetemek vezetői nem érdeklődtek a kreatív gondolkodás vagy a gondolkodás megtervezése iránt. Őket a vita és az igazság érdekelte, hogy bebizonyítsák, az eretnekek tévednek. És ez a gondolkodási kultúránk részévé vált. Pedig a vitatkozás nagyon nem hatékony módja egy téma megvizsgálásának, mert csak a negatívumokra koncentrálunk, hogy bebizonyítsuk: a másik téved, nekem van igazam. Ezzel akarjuk megvédeni az egónkat. Ez sok időt vesz el, és nem aknázza ki elménk képességeit.

– Ön szerint mi a megoldás?

– A hat kalap módszerrel mindenki egyszerre egy irányba néz és gondolkodik. A fehér kalapnál mindenki azt figyeli, milyen információink vannak, milyen kérdéseket kell megválaszolnunk. A piros kalapnál szabad kifejezni az érzelmeket. A fekete az óvatos, kritikus megközelítés: mik a veszélyek, kockázatok, mire kell ügyelni. A sárga kalap a hasznokkal, értékekkel foglalkozik, és hogy miként érjük el ezeket. A zöld a kreativitás, új ötletek, alternatívák nézőpontja, a kék kalap pedig olyan, mint a karmester a zenekarban: mindent összefog és szervez. A módszer nagyon széles körben elterjedt. Tavaly egy Nobel-díjas közgazdász mesélte nekem, hogy előző héten Washingtonban az Egyesült Államok top közgazdászainak csúcstalálkozóján ezt használták. Új-Zélandon pedig egy nő arról számolt be, hogy Pápua Új-Guinea egy szigetén megtanította a szinte kőkorszaki kultúrában élő bennszülötteknek.

– Egy vállalatnál viszont csak akkor működhet egy megbeszélésen a szabad ötletelés, ha az emberek nem rettegnek attól, hogy a következő héten elbocsátják őket.

– A hat kalapnál mindenkinek megvan a lehetősége, hogy elmondja a véleményét, csak a megfelelő időben. A zöld kalap alatt minden új ötletet el lehet mondani, a fekete kalap alatt minden kritizálható. Például Japánban sosem szabad bírálni a főnököt, de a kalapokkal ez megengedett. Azonnal elsajátították a módszert, és a fekete kalap alatt egyszerűen elmondhatja az alkalmazott, milyen hibát lát a főnök gondolatában, és ez nem a másik kritizálása. A piros kalap alatt pedig kifejezheted az érzéseidet, anélkül, hogy azokat tényeknek kellene álcázni.

– Tud „fekete kalapos” véleményt mondani a módszerről?

– Semmilyen veszélyéről vagy ártalmáról nem tudok. Az eddigi előnyökön túl segít az ötletek összegyűjtésében. Egy hagyományos értekezleten, ha valaki ellenzi a javaslatot, akkor azzal akar kitűnni, hogy kritizálja azt. Itt a fekete kalap alatt megtámadhatja, de az előnyöknél is hozzá kell szólnia, és ha egyedül ő nem talál semmi jót benne, hülyének fog tűnni. A hat kalap segít az összes nézőpont kiaknázásában.

– Ám a végén csak döntést kell hozni…

– De ha a helyzetet teljesen átlátják, akkor a döntés szinte meghozza magát, általában az összes résztvevőnek világos lesz a gyűlés végére. Eljön az idő, mikor a parlamentekben is ezt használják majd.

– Ez viszont feltételezi az együttműködés minimumát.

– Csak annyit jelent, hogy mindenki elmondhatja az ötleteit, és meghallgatja a másikét. Ettől még nem kell szeretniük egymást, a fekete kalap alatt kritizálhatnak is.

– Önről kifejezetten „fekete kalapos”, gúnyos hangú írás jelent meg tavaly a Financial Times-ban.

– Nem emlékszem. De mivel a módszer működik, így ha valaki engem támad, az inkább csak a saját kételyeit fejezi ki. És, mint Ön is tudja, sajnálatos módon az újságírók arra vannak edzve, hogy csak a fekete kalapot használják, mindent kritizáljanak. Ez pedig nagyon behatárolt szerep.

– Ha egy jó tündér teljesítené egy kérését, mit kívánna?

– Szeretném látni, hogy a gondolkodási eszközeimet a világ minden táján tanítják az iskolákban. Ha ezek a fiatalok felnőnek, hozzászokva a konstruktív gondolkodáshoz, a világ teljesen más hely lesz.