Éppen csak kiszabadult a börtönből Zalatnay Sarolta, máris újabb nyomozás kellős közepén találta magát, egyik korábbi hitelezője ugyanis 12 millió forintot követel rajta. Csalás gyanúsítottjaként már ki is hallgatták az énekesnőt, aki elismerte tartozását, csupán a kölcsönkapott pénz nagyságrendjét vitatja. Zalatnay most abban bízik, hogy a Büntetőtörvénykönyv januári módosítása alapján megegyezhet feljelentőjével, megtéríti a kárt, s megmenekül az újabb büntetőeljárástól, de legalább is lényegesen enyhítik a büntetését. Januártól ugyanis a magyar jogrendbe új, alternatív büntetőjogi eszköz épült, a mediáció, más szóval közvetítői eljárás, amelynek célja, hogy a preventív és megtorló szemlélet mellett érvényesüljön a felek közötti megbékélés is.
A mediáció során a felek – szakképzett közvetítő irányításával – átbeszélik, értelmezik a történteket. Ha a gyanúsított megbánja tettét, s megtéríti a kárt a sértettnek, a büntetőeljárás nem folytatódik, gyakorlatilag „priusz” nélkül érhet véget az ügy az elkövető számára. (A mediáció menetéről lásd keretes írásunkat.) „Ha az elkövető szembesül azzal, hogy cselekményével a tényleges sérelmen túlmenően mit okozott, milyen lelki krízisen ment miatta keresztül a sértett, általában a hagyományos büntetőeljáráshoz képest mélyebben átéli tettét” – fogalmaz Hatvani Erzsébet, a büntetőügyi mediációért felelős szakmai szervezet, az Igazságügyi Hivatal főigazgatója.
JÓVÁTÉTELRE KÉSZEN. Nemrég Ausztriában egy frissen felépített játszóteret fiatalok vandál módon szétzúztak. Az ügyész mediációs eljárásra utalta az ügyet. Az elkövetők azt gondolták, kifizetik a kárt, s ezzel a dolog részükről el van intézve. A polgármester azonban kijelentette, nem tart igényt pénzbeli kártérítésre, inkább azt szeretné, ha a károkozó fiatalok szabadidejükben a két kezükkel maguk hoznák rendbe a játszóteret. Itthon az Igazságügyi Hivatalhoz megérkeztek az első hazai ügyek, az év első két hónapjában összesen mintegy negyven, s úgy tűnik, az elkövetők itthon is készek a személyes jóvátételre. Egy közúti baleset okozója például segít az áldozat családjának a gyógykezelés kapcsán jelentkező feladatok megoldásában, s fizeti a sértett rehabilitációs költségeit, míg egy kocsmai verekedés során a fogaitól „megszabadított” áldozatnak az elkövető fizeti ki – részletekben – a fogpótlás árát.
A mediáció feltételei
MIKOR ALK ALM AZH ATÓ? Személy elleni, közlekedési és vagyon elleni, ötévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűncselekmények elkövetőivel szemben, a Btk. 111 tényállása esetében.
MIKOR NEM? A különös vagy többszörös visszaesőknél, halált okozó bűncselekményeknél, vagy ha a tettet bűnszervezetben követték el, illetve, ha a szándékos bűncselekmény más büntetés hatálya alatt valósult meg.
KI KEZDEMÉNYEZHETI? Az elkövető, a sértett, és jogi képviselőik, illetve az ügyész hivatalból is dönthet így.
KI DÖNT RÓL A? A 3 évnél nem súlyosabb szabadságvesztéssel fenyegetett cselekmények esetén a mediációs eljárásra utalásról az ügyészség dönt, míg az 5 évnél nem súlyosabb szabadságvesztéssel sújtható bűncselekményeknél a bíróság. Akarata ellenére azonban sem a sértettet, sem az elkövetőt nem lehet mediációra kötelezni.
ISMERKEDÉSI FÁZIS. Az új jogintézmény társadalmi fogadtatása mindenesetre vegyes: egyelőre a szakma és a civil társadalom is ismerkedik vele. Évente mintegy 250 ezer büntetőeljárás indul hazánkban, közülük azonban mindössze 700-800 esetben várható a bevezetés évében, hogy mediációval rendeződik az ügy. Más jogi területeken sem túlzott az érdeklődés iránta, holott a polgári és a családjogban 2003, a munkajog területén pedig 1992 óta van rá lehetőség. Míg Nyugat-Európában, az Egyesült Államokban és Ausztráliában több évtizedes hagyományokkal rendelkezik ez a konfliktuskezelő technika, a magyar ember jellemzően úgy gondolkodik, „ha per, legyen per, aki bűncselekményt követ el, börtönben a helye”. Hatvani Erzsébet szerint idő kell ahhoz, hogy a társadalom e téren is korszerűsítse szemléletét; ő például rossz értelmezésnek tartja, hogy a mediációval megúszható a börtön, hiszen a megegyezés ezen formáját jellemzően nem a súlyos, többéves szabadságvesztéssel járó ügyek esetében alkalmazzák, hanem a csekély vagy közepes súlyú bűncselekményt elkövető, tettükért felelősséget vállaló bűnelkövetőknél. Velük szemben a bíróságok jellemzően nem is szabnának ki végrehajtandó szabadságvesztést, vagy ha igen, akkor is csak néhány hónap tartamút.
Jogi képviselők szerint a mediáció a büntetőeljárásban sikerre van ítélve, különösen, ha a sértett nem elsősorban azt akarja, hogy bűnhődjön az elkövető, hanem azt, hogy megtérüljön a kára. Németh József ügyvéd úgy látja, fokozott kontroll szükséges a megállapodás után is, hiszen a közvetítői eljárásban fennáll annak a veszélye, hogy megfélemlítik a sértettet, s csak „papíron” teljesítik a jóvátételt, valójában azonban semmiféle kártérítéshez nem jut.
Titkos megbeszélés
Elmondják, miként érintették őket a történtek, az elkövető bocsánatot kér, s a felek megállapodnak a cselekménnyel okozott kár pénzben, vagy más módon történő jóvátételében – közvetítő segítségével ezekre kerül sor az általában 2-3 órás mediációs üléseken. A közvetítő a megállapodást ott helyben írásba foglalja, és azt mindenki aláírja. A megállapodást megküldik az ügyben eljáró ügyésznek vagy bíróságnak. Az eljárás során elhangzottak – a megállapodásban foglaltak kivételével – titkosak, a büntetőeljárásban nem használhatók fel bizonyítékként. A közvetítő ellenőrzi a megállapodás teljesítését, és erről beszámol a hatóságnak, amelynek következtében a büntetőeljárást megszüntetik vagy a bíróság a büntetés kiszabásánál korlátlan enyhítést alkalmazhat.
