Reitter Ferenc, a XIX. század Budapestjének városépítője sétányokkal övezett, hajózható Duna-csatornát tervezett a mai Nagykörút helyére. Többszöri nekifutás után az elképzelést a főváros ugyan elvetette, ám a folyó hajdani mellékágának nyomvonalán mégis megépült a négy kilométert is meghaladó körút, a századforduló egyik legnagyobb hazai városépítési alkotása.
Résztvevõk a BOM-konferencián. Több oldalról.
KEVÉS A VESZTENIVALÓ. Egy merész álom grandiózus eredményeket szülhet, még ha nem is az eredeti szándék valósul meg végül. Erre hozta fel példának Reitter és a Nagykörút esetét Lantos Csaba, az OTP vezérigazgató-helyettese az olimpiai játékok budapesti megrendezhetőségéről tartott múlt heti konferencián. Maga az ötlet, a kandidálás az ötkarikás játékokra már évek óta foglalkoztatja a hazai politikai, majd újabban az üzleti világot. „Igaz, miután legutóbb Londonnak ítélték a 2012-es megrendezés jogát, minimális esély van arra, hogy újabb négy év múlva is európai helyszín mellett határozzanak. De maga a jelentkezés nem is erről szól, hanem – mint Jaksity György, a ConCorde ügyvezető igazgatója mondja – „hitről, összefogásról, sikerről”.
Euró és olimpia
Megjelenítheti-e a középtávú magyar gazdaságtervezés két fő célját, az egyen-súlyt és a fejlesztést az euró 2010-es bevezetésének igénye és a 2016-os olimpiai pályázat kidolgozása? A válaszról a konferencián megoszlottak a vélemények.
ALMÁSSY TIBOR, a PwC cégtársa szerint a két projekt menedzselhető együtt, egyik segíti a másikat.
BARCZA GYÖRGY, az ING Bank vezető elemzője nem tartja kizártnak, hogy akár egy olimpiai törvény-ben rögzített, szoros kiadáscsökkentő megoldással, a játékokra elkülönített alappal, netán tíz évre szóló olimpiai extra adóval reális lehet az euró lega-lább 2012-2013-as bevezetése és a 2020-as ötkarikás játékok megpályá-zása.
HEIM PÉTER, az Aegon Alapkezelő vezérigazgatója elsőbbséget biztosí-tana az euró beveze-tésének, mivel e nélkül kontrollál-hatatlanná válik az államháztartási hiány.
HAMECZ ISTVÁN, a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatója úgy véli, a két cél párhuzamosan nem menedzselhető, mindenekelőtt az államháztartást kellene rendbe tenni. Érvelése szerint, ha a célok nincsenek stratégiába ágyazva, az csak újabb kudarcélményt szül.
Az „igen” mellett meglepően széles körben érveltek a múlt héten azok, akik nem egyszerűen fiskális megközelítésben viszonyulnak a rendezéshez. „Legyen egy cél. Ha az olimpia rendezésének eszméje áthatja a társadalmat, az többet hozhat, mint maga a rendezés” – vallja például Hankiss Elemér szociológus, aki saját bevallása alapján „folyamat-, nem pedig eseménypárti”. Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója szerint azért jó az időpont a jelentkezésre, mert nagyon rossz helyzetben van az ország, „valamit csinálni kell”. Legfőbb ideje, hogy legyen valamilyen közös cél, még ha nem is könnyű mozgósítani a társadalmat a megvalósítás érdekében. Csak hát – mint arra Simó György, a T-Online vezérigazgatója hívta fel a figyelmet – a jelenlegi megszorító intézkedések hangulatrontó hatása aligha lehet meghatározó egy legkorábban is tíz év múlva esedékes kérdésben. A fontos az, hogy legyen egy dolog, ami túllép a honi közélet mai, „árokásó” beidegződésein.
Márpedig ha van téma, ami alkalmas lehet a konszenzusteremtésre, az éppen az olimpia. A Szonda Ipsos májusi, 2 ezres mintavételen alapuló felmérése szerint a magyar lakosság 77 százaléka támogatja, hogy Budapest megpályázza a 2016-os olimpia megrendezését, és 53 százalékuk annak tudatában sem riadna vissza ettől, ha ehhez a személyes anyagi áldozatvállalására is szükség lenne. Annak ellenére sikerült tehát fenntartani a lakosságban a pozitív hozzáállást, hogy maga az elképzelés egyszer már a politikai csatározások áldozatává vált. Az Orbán-kormány 600 ezer aláírást gyűjtött a saját kezdeményezéséhez, amit azonban a Medgyessy-kabinet 2003-ban – a szükséges források hiányára hivatkozva – levett a napirendről.
Persze most sem a gazdaság dübörgése indokolja az ismételt nekigyürkőzést, hanem az, hogy egy civil kezdeményezés, a nagyvállalati szféra meghatározó képviselőit maga mögé állító BOM a kérdést – Simó szavaival élve – „egy másfajta kultúrában jeleníti meg”. Szalay-Berzeviczy Attila, a Budapesti Értéktőzsde és a BOM elnöke kínosan ügyel arra, hogy a politikai töltetet semlegesítse, s a pályázatot mint hosszú távú társadalomszervező lehetőséget adja el Magyarországon. Arra, hogy ez az út milyen rögös, jó példa a szervezet elnevezése körüli huzavona: a múlt év végén még Budapest Olimpia Mozgalomnak indult, de a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) májusi közgyűlése megvonta az „olimpia” szó használatát, maradt tehát BOM. A köztes időben a civil szervezet mintegy 200 millió forintot gyűjtött össze a szponzoraitól, amit Schmitt Pál MOB elnök a közelmúltban egy televíziós interjúban kifogásolt. Szavai szerint Jacques Rogge, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) elnöke is arra kérte őt fel, hogy „a legélesebben lépjek fel, mert nagyon nagy veszélyt rejt magában, hogy még egy olimpiai bizottság létrejön.”
Szalay-Berzeviczy Attila, a BOM elnöke. Politikamentesítés.
Erre reagálva Demján Sándor, a TriGránit elnöke kifejtette: a MOB képviselője vagy azért alkalmatlan, mert nem tudta megvédeni a nemzetközi szervezet előtt a hazai civil olimpiai kezdeményezést, amelynek céljai és feladatai világosan körülhatárolhatóak, vagy pedig azért, mert „a NOB mögé bújnak”, velük mondatják ki a saját elvárásaikat. Arra a kérdésre pedig, hogy mit nyerhet mindezzel a MOB, illetve annak elnöke, Demszky Gábor főpolgármester egy dodonai mondattal válaszolt a Figyelőnek: „A politika világán kívül is létezik irracionalitás.”
Nem mintha a politikai hozzáállás olyan kiszámítható lenne. Szilvásy György kancelláriaminiszter múlt heti sajtótájékoztatóján – személyes támogatása mellett – csak annyit jelentett be, hogy a kormány minden segítséget és rendelkezésére álló információt megad a megvalósíthatósági tanulmány szeptemberre elkészülő frissítéséhez, amelyet a BOM rendelt meg a PwC-től, s amely alapján ezt követően a kormány is meghozhatja döntését a támogatásról. A helyzetet bonyolítja, hogy az újraválasztására készülő főpolgármester (aki szavai szerint szintén elkötelezetten olimpia-párti) országos véleménynyilvánító referendumot is akar tartani ez ügyben, mint lapunknak nyilatkozta, valamikor jövő tavasszal.
ÉVTIZEDES PROGRAM. Csakhogy 2007 júniusára már a jelentkezésnek is el kellene készülnie. A pályázat kidolgozása és eljuttatása az előbírálatig nagyjából 4 milliárd forintba kerülhet, reálisan pedig legjobb esetben is annyi történik majd, hogy bekerül az öt legjobb ajánlat közé. Egy városnak a tapasztalatok szerint többször is neki kell futnia a kandidálási folyamatnak, hogy célba érhessen. Ezt látjuk egyébként a 2012-es labdarúgó Európa-bajnokság rendezése körüli versenyfutásban is, amelynek megnyerésére a sorrendben harmadszor pályázó Magyarországnak (Horvátországgal közösen) kiemelkedő esélyei vannak. Az Eb és az olimpia pedig egymást segítő, gerjesztő folyamatok. Évtizedes program, közös társadalmi cél lehet, amelynek valóra váltásával Magyarország a szakértők szerint akár egészségügyi, wellness és sportközpontként határozhatja meg magát újra a régióban.
