Mindkettő sokszor halálos kimenetelű vérzéses lázat okoz, és egyelőre egyik ellen sem létezik gyógyszer, vagy védőoltás. Szintén közös bennük, hogy még egyiknek sem sikerült azonosítani a természetes gazdáját; ennek hiányában pedig még távolabbinak tűnik az ebola, vagy a Marburg vírus elleni hatóanyag kifejlesztése.
Marburg vírus. Keresik a gazdáját.
Francia virológusok azonban újabban széleskörű vizsgálatot indítottak az ebola lehetséges eredetének felderítésére, és meglepő felfedezést tettek, ami, ha a gyógyításban nem is, de a megelőzésben feltétlenül segíthet. A tudósok Kamerun, Gabon és Kongó területén 20 különböző majomfaj 790 egyedének vérmintáit vizsgálva megállapították, hogy a csimpánzok 12,9 százalékának vérében mutathatók ki az ebola elleni immunfehérjék. Ez arra utal, hogy ez a faj rendszeresen kapcsolatban áll a vírus természetes gazdájával, amely ezek szerint közönséges élőlény lehet.
A tudósok számos egyéb állatfaj vérét is analizálták a vírus után kutatva – gyanúba került már majomfaj, denevér, kistestű, menyétszerű ragadozó, de még rágcsálók is -, sajnos eredménytelenül. Meglepő módon azonban számottevő fertőzöttséget sikerült kimutatni a kutyákban, amelyek feltehetően az elhullott majmokból lakmározva szerezték be a vírust. Minél közelebb éltek az ebek a vírus feltételezett, erdőkben élő gazdájához, annál nagyobb arányban estek át a fertőzésen: míg Gabon nagyvárosaiban mindössze 9 százalékukban volt anti-ebola ellenanyag, az eldugott falvakban már 32 százalék mutatta a korábbi fertőzés jeleit! A francia tudósok szerint ezek az adatok megmagyarázzák, miért tört ki helyenként hirtelen az ebola-járvány – talán a kutyák közvetítésével. Az eredmények akkor is óriási haszonnal kecsegtetnek, ha a vírus mégsem az ebekről kerül az emberre. A kutyák ugyanis egyfajta jelzőként működhetnek, rendszeres ellenőrzésükkel a települések veszélyeztetettségére lehet következtetni.