Gazdaság

A nagy embervásár

Ez nálunk lehetetlen - vélték 1944-ben a zsidó hitközség vezetői, hasonlóan a hazájukhoz hű zsidó vallású állampolgárok százezreihez, még ha értesültek is a nácik által megszállt országok hitsorsosainak kifosztásáról, gettóba zárásáról, deportálásáról. A fenyegető veszély nagyságát a legvilágosabban az akkortájt kis létszámú cionisták vezetői ismerték fel, akik komoly szervezkedésbe kezdtek, hogy minél több embert mentsenek meg a haláltáboroktól. Ezt a viszontagságos küzdelmet, a magyar történelem sötét fejezetének egy kevéssé ismert részletét mutatja be, példás alapossággal és kiemelkedő hozzáértéssel Szita Szabolcs Aki egy embert megment - a világot menti meg című könyve.

A cionista Mentőbizottság abból a feltételezésből indult ki, hogy a teljhatalmú Adolf Eichman és Kurt Becher SS-vezető kellő ellenszolgáltatásért hajlandó a halálra szánt zsidók bizonyos csoportjának életét megkímélni. Ezért vettek részt az „emberkereskedelemben”, holott nagyon hamar világossá vált: csak rossz megoldások között választhatnak, mert e félelmetes játszmában minden nyerő lap a gyilkosok kezében van. A kölcsönös blöffölések során megszületett első akció arra az „ajánlatra” épült, hogy az SS 10 ezer teherautóért és más árukért kész 1 millió zsidó kiadására. Ebből ugyanúgy nem lett semmi, mint Joel Brand törökországi missziójából sem, aki nem tudta megszerezni a nácik által követelt óriási pénzösszeget. Az eleve kudarcra ítélt tárgyalások során, amelyek a kivándorlások lehetőségeiről, a deportálások leállításáról szóltak, megnőtt a cionisták vezetőjének, Kasztner Rezsőnek a szerepe.


A nagy embervásár 1

A két SS-tiszt még azután is táplálta a cionista vezetők reményeit, hogy időközben befejeződött a vidék teljes „zsidótlanítása”. Azt, hogy nem teljességgel sikertelen a gyilkosokkal tárgyalni, kerül, amibe kerül, a „Kasztner vonat” esete igazolhatta. A vonat 1685 utasa, akiknek sokat bírált kiválogatása jórészben Kasztner feladata volt, 1944. június végén indul el, ám a végállomás Spanyolország helyett a bergen-belseni koncentrációs tábor volt. A legszerencsésebbek – 318-an – augusztus végén Svájcba érkeztek, míg a többiek már csak a háború vége felé jutottak el az alpesi országba. A Budapesten maradt zsidók számára az októberi nyilas hatalomátvétel közvetlen vészhelyzetet jelentett. A Mentőbizottság teljes intenzitással és nem is hatástalanul folytatta működését a gettó megkíméléséért a főváros felszabadításáig.

A (leg)utolsó fejezet sem szívderítő. Kasztner tevékenységét, részvételét a nagy embervásárban a háború után sokan elítélték és az ellenséggel való együttműködéssel vádolták. A sors határtalan igazságtalansága, hogy Kasztner életét 1957-ben egy nacionalista zsidó golyója oltotta ki Jeruzsálemben, míg az igazi bűnös, Kurt Becher SS Standantenführer Brémában dúsgazdagon, 86 éves korában ágyban, párnák között fejezte be földi pályafutását… A sok életet megmentő „áruló” Kasztnert az izraeli legfelsőbb bíróság 1958-ban mentette fel a kollaboráció vádja alól.

Szita Szabolcs: Aki egy embert megment – a világot menti meg •176 oldal • Corvina Kiadó, 2005. • Ára: 2800 forint

Ajánlott videó

Olvasói sztorik