A méret nem minden

– Miközben Magyarországon a privatizációs folyamat végéhez közeledünk, és például a távközlési cégek sincsenek állami kézben, a Telenorból a norvég államnak esze ágában sincs kiszállni. Mi az oka ennek?

– A Telenor helyzete merőben más, mint a magyar cégeké. Norvégiában az állam a kilencvenes évek elejétől kezdve fokozatosan készítette fel a tulajdonában lévő társaságokat a liberalizált piaci szereplésre. Ennek részeként vezették be a Telenort 2000 végén a tőzsdére, és ma már az állami részesedés csupán 54 százalékos. Az államháztartás helyzete az olajbevételeknek köszönhetően stabil, és ilyen erős pénzügyi pozícióban nincs szükség további Telenor-részesedések eladására. Számunkra ezek a lépések teljesen logikusak, és a norvég államot „normális” befektetőnek tartjuk. Nem is számítok arra, hogy ez megváltozzon.

– Az előfizetői bázist tekintve a cég jelentős méretű, de nem tartozik a világ elitjébe. Hogyan tudnak versenyezni a Vodafone-nal, a T-Mobile-lal, az Orange-dzsel, és az ezekhez hasonló cégekkel, amikor a távközlésben a méretgazdaságosság döntő lehet?

– Számít a méret, de azért az még nem minden. Magyarországon is tudunk versenyezni az említett cégekkel, nemrég pedig pont a Vodafone-tól vettük meg annak svédországi leányvállalatát. Jelenleg mintegy 2 milliárd embernek van mobiltelefonja a világon, és három-négy éven belül további 1 milliárddal nőhet a számuk. Mi jelen vagyunk több olyan országban is – például Pakisztánban és Bangladesben -, ahonnan ez a növekedés jönni fog.

– Ez igaz, de nem okoz problémát, hogy a vezető társaságoknak a legnépesebb nyugat-európai országok piacai jelentik a biztos hátteret, a Telenor pedig ott nincs jelen?

– Éppen ellenkezőleg, mi korábban eladtuk ír, görög és német érdekeltségeinket is, mert volt olyan vevő, amely jó árat kínált, mi pedig abból indultunk ki, hogy azokban a cégekben nem tudunk meghatározó többségi részesedést szerezni – nem úgy, mint a Pannon GSM-ben. Mindenáron nincs szükség arra, hogy jelen legyünk ezeken a helyeken. A skandináv piac persze más kérdés. Az észak-európai országok esetében a gazdasági, kereskedelmi és turisztikai integráció olyan előrehaladott, hogy ez kivételesen jó üzleti lehetőségeket rejt magában egy mobilcég számára. Ezért volt fontos a svédországi Vodafone megvétele, hogy a régióban mindenhol megvessük a lábunkat.

– Magyarországon most indult a 3G mobilszolgáltatás, Norvégiában viszont már előrébb járnak, felszálló ágban van a technológia. Ugyanazt a 3G stratégiát veti be a Pannon GSM, mint a Telenor otthon, vagy másra van szükség, mert nálunk kisebb a vásárlóerő?

– Ha a realitások talaján maradok, azt kell mondjam, hogy még Norvégiában sincs felszálló ágban a 3G, hiszen a telefonoknak körülbelül 5 százaléka képes kezelni ezt az új technológiát. Az a probléma, hogy a piacon lévő készülékek nem elég jók, illetve nem annyira kiforrottak, mint amit az előfizetők a korábbi GSM-ben megszoktak. Ez hamarosan változhat, hiszen a vezető készülékgyártók igazán ígéretes modellekkel jelennek meg. A 3G szolgáltatások iránt mutatkozó előfizetői igényt tekintve drámai különbséget nem látok Norvégia és Magyarország között. Ezért az üzleti modell gyakorlatilag ugyanaz, viszont az árazásban alkalmazkodnunk kell a helyi viszonyokhoz.

A 3G gazdasági értelemben az információk továbbításának igen hatékony módja. Érdekes helyzet, hogy Magyarországon a nyugat-európai átlaghoz képest igen alacsony a vezetékes telefonvonalak és az otthoni számítógépek elterjedtségi mutatója, viszont mobiltelefonja szinte mindenkinek van. Ezért jó üzleti lehetőséget látok abban, hogy ezt a sajátosságot kihasználjuk, és mobil útra tereljük az adatátviteli szolgáltatásokat.

– Az európai mobilpiac egyik következő nagy csatáját a nemzetközi roaming díjakban vívhatják meg. Mi a válasza arra az egyre többet hangoztatott hatósági álláspontra, hogy a roaming tarifák indokolatlanul magasak?

– A mobilpiacra mindig is jellemző volt, hogy bizonyos szolgáltatások viszonylag magas bevétele hozzájárult más szolgáltatások finanszírozásához. Most éppen a roaming díjak vannak nagyító alatt, mert azt állítják, hogy az innen származó bevételek bizonyos esetekben nem reálisak a távközlési forgalomhoz képest. A következő években valóban élesebb roaming verseny lesz a cégek között, de a „nagy csata” kifejezést azért túlzásnak tartom. Arra számítok, hogy e díjak csökkenni fognak. Mi Skandináviára koncentrálunk, ahol a svédországi megjelenésünkkel jó helyzetbe kerültünk. Az észak-európaiak sokat utaznak Skandinávián belül, télen pedig a mediterrán térségbe, illetve bizonyos ázsiai országokba mennek pihenni. Az utazási szokásaik jól kiszámíthatóak, így olyan roaming ajánlattal állhatunk elő, amely számukra is kedvező, és mi is profitálunk belőle.

– Azok a társaságok, amelyek mind a vezetékes, mind a mobil szegmensben érdekeltek, a két technológiát egyaránt használó szolgáltatások bevezetését tervezik. Miként oldják meg azt a problémát, hogy a Pannon GSM-nek nincs vezetékes érdekeltsége?

– Norvégiában nem részesítjük árelőnyben azokat a vezetékes ügyfeleinket, akiknek nálunk van a mobilja, és fordítva sem tesszük. A hivatalos definíció szerint „jelentős erővel” rendelkezünk a piacon, és a szabályozás tiltja az ezzel való visszaélést. A versenytársaink viszont ebbe az irányba mozdulnak. A Pannon helyzete más, de mivel Magyarországon alacsonyabb a vezetékes telefonok aránya, a kérdés nem annyira égető. Biztos vagyok benne, hogy a piac második legnagyobb mobilcégeként találhat a Pannon megfelelő partnert az ilyen szolgáltatásokhoz, de erre csak akkor van szüksége, ha lesz piaci jelentősége.