KISZÁMÍTHATÓ. A jelentős osztalékot fizető társaságok nem ad hoc tulajdonosi döntések alapján fizetik osztalékukat, hanem előre deklarált osztalékpolitikában próbálják meghatározni annak kereteit. Ennek legnagyobb előnye, hogy kiszámíthatóvá, az elemzők számára előrejelezhetővé teszi a jó cash-flow termelő cégek osztalékait. A jelentős magyar tőzsdei cégek alapvetően kétféle osztalékpolitikát folytatnak.
PROFIT ALAPJÁN. Eredményalapú osztalékpolitika alapján a társaság által az adott évben megtermelt nettó eredmény egy előre meghatározott részét fizeti ki a részvényeseknek. Itt általában nem a rendszeresen publikált IFRS (nemzetközi számviteli elvek) szerinti konszolidált eredményt, hanem az MSZSZ (magyar számviteli elvek) alapján számolt profitot tekintik az osztalékalapnak. A Démász ennek a legegyértelműbb példája, az áramszolgáltató a nem konszolidált MSZSZ szerinti eredményének 70-90 százalékát célozza kifizetni minden évben, s a gyakorlatban rendszeresen a sáv felső határán került megállapításra az osztalék.
ELADÓSODÁS NÉLKÜL. Az adósságalapú megközelítés nem az eredmény bizonyos hányadának kifizetéséből indul ki, hanem az adósságállomány egy szinten való tartásából. Erre jó példa a Magyar Telekom, amely nettó eladósodottsági mutatóját 30 és 40 százalék között igyekszik tartani. Ez a módszer rugalmasabb, és lehetővé teszi az adott társaságnak, hogy akvizíciók esetén a felfokozott tőkeigénynek megfelelően alakítsa osztalékát.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
